Samuel Reshevsky (Szmul Rzeszewski, Łódź közelében, 1911. november 26. - New York, 1992. április 4.) lengyel-amerikai sakknagymester, aki pályafutása során a 20. század egyik legállandóbb és legsokoldalúbb játékosaként vált ismertté.

Gyerekként híres sakkcsodagyerek volt: már kisfiúként bemutatókat és simultánokat adott, és hamar nemzetközi figyelmet kapott. Később érett versenyzőként a vezető amerikai sakknagymesterek közé emelkedett. Körülbelül 1935-től az 1960-as évek közepéig rendszeresen részt vett a világbajnoki ciklus versenyein; az 1948-as sakkvilágbajnokságon egyenlő harmadik helyen végzett, az 1953-as jelöltek (kandidátus) versenyén pedig egyenlő második lett. Emellett nyolcszoros győztese volt az amerikai sakkbajnokságnak, és hosszú évtizedeken át az Egyesült Államok legmegbízhatóbb élvonala-mjátékosai közé tartozott.

Reshevsky karrierje során sokszor bizonyította, hogy kivételes technikája és kitartása van: különösen erős volt a meccseken és a végjátékokban. Ugyanakkor egyértelmű gyengesége volt az időbeosztása — a játszmák korai szakaszában gyakran túl sok időt használt el, ami a végjátékokban időzavart eredményezett és néha döntő hátrányt okozott. A szovjet sakkszupremácia és a jelöltrendszer következtében soha nem jutott el világbajnoki meccsig Botvinnik vagy más szovjet nagymesterekkel szemben; pályafutása során azonban szinte minden korabeli nagy nevet, az első tizenkét világbajnok közül tizenegy ellen megmérkőzött.

Reshevsky hite és életmódja is meghatározta pályafutását: ortodox zsidó volt, és vallási meggyőződése miatt nem játszott a zsidó szombaton. Ennek megfelelően a versenyek szervezői gyakran átrendezték a mérkőzéseit, hogy megfeleljenek a vallási előírásoknak; ez a feltétel nem ritkán különleges elbánást és logisztikai megoldásokat igényelt.

A nemzetközi porondon is kiemelkedően szerepelt: a sakkolimpiákon rendszeresen az USA főtábláján játszott, összesen nyolc olimpián vett részt, és 1937-ben az amerikai csapat aranyérméhez is hozzájárult. p335

Reshevsky nem élt kizárólag sakkkal: soha nem vált főállású profi sakkjátékossá, hanem képzett könyvelőként (könyvelői végzettséggel) dolgozott, miközben magas szinten versenyzett és tanult tovább a játékban. Ez a kettős szerep — hivatás és versenyzés párhuzama — is különlegessé tette karrierjét.

Játéka konzervatív, szilárd volt; elméleti újítások helyett gyakran a elmélyült készségek és a pontos, erős technikai játék jellemezte. Sok emlékezetes partija és győzelme bizonyítja kitűnő poszt-szakmai érzékét, és számos modern nagymester számára szolgált tanulságul. Későbbi éveiben is aktív maradt: még 49 éves korában is képes volt magas szinten, például Fischer ellen is döntetlent játszani, ami jól mutatja tartós erejét és alkalmazkodóképességét.

Élete végéig tiszteletben tartott, szeretett alakja maradt a sakkvilágnak: példa a kitartásra, a technikai tudásra és az erkölcsi meggyőződés és a sport párosítására. Több könyv és sok klasszikus játszma őrzi emlékét, és munkássága ma is része a sakkirodalomnak.