Salamandroidea: a fejlett szalamandrák — elterjedés, szaporodás, fossziliák
Salamandroidea: a fejlett szalamandrák világszerte elterjedése, belső megtermékenyítése, szaporodása és 157 millió éves fosszíliáinak izgalmas áttekintése.
A Salamandroidea a szalamandrák egyik alrendje, a fejlett szalamandrák. Az alrend tagjai az Antarktisz, a Szahara déli része és Óceánia kivételével világszerte megtalálhatóak.
Minden tag belső megtermékenyítést alkalmaz. A nőstényt a hím által a nőstény kloákájába helyezett spermatofór, spermiumot tartalmazó sapka termékenyíti meg. A sperma a kloáka tetején tárolódik, amíg a tojásrakáskor szükség nem lesz rá.
A legkorábbi ismert szalamandroid fosszíliák a Tiaojishan Formációból származnak. A késő jura időszakból származnak, körülbelül 157 millió évvel ezelőttről.
Elterjedés és élőhelyek
A fejlett szalamandrák rendkívül változatos élőhelyeken fordulnak elő: lombos és tűlevelű erdők talajrétegeiben, hegyi patakokban, lápokban, barlangokban és föld alatti vízrendszerekben is megtalálhatók. Agresszívabb területi elterjedésük következtében sok csoport erősen specializálódott — például a barlanglakó proteidák (Proteus fajok) vakságot és sápadt bőrt mutatnak, míg mások teljesen vízi életmódot folytatnak.
Életmód, anatómia és szaporodás
A Salamandroidea tagjai anatómiailag és viselkedésükben is „fejlettek”: számos faj kifinomult udvarlási rituálékat mutat, a hímek gyakran speciális mirigyekkel (pl. mentalis-mirigy) és bőrkinövésekkel jelzik magukat. Jellemző a belső megtermékenyítés, amelyet a hímek által lerakott spermatofórák közvetítenek — a nőstény a spermatofórát felveszi, majd a spermiumokat a kloákában vagy külön spermataró helyen (spermatheca) tárolja.
Fejlődési stratégiák széles skáláját találjuk a csoporton belül:
- Tojásrakás és vízi lárva: sok faj tojással szaporodik, a lárvák külső kopoltyúval, vízi életmóddal fejlődnek.
- Direkt fejlődés: különösen a tüdő nélküliek (Plethodontidae) között gyakori, ilyenkor a petéből rögtön kicsi, földi szalamandra kel, nincs vízi gidaállapot.
- Neoténia (paedomorphosis): egyes fajok felnőttként is megőrzik lárvajellemzőiket, például külső kopoltyúikat — ismert példa az Ambystoma mexicanum (axolotl).
- Viviparizmus/ovoviviparizmus: néhány faj részben vagy teljesen élve hozza világra utódait.
Jelentős csoportok (példák)
A Salamandroidea több jól ismert családot foglal magába; tipikus képviselők:
- Salamandridae — igazi gőték és szalamandrák (newtök), gyakori Európában és Ázsiában;
- Ambystomatidae — „mole” szalamandrák, köztük az axolotl rokonsága Észak-Amerikában;
- Plethodontidae — tüdő nélküli szalamandrák, nagyon változatosak és sok trópusi fajt tartalmaznak;
- Proteidae — vízi, barlanglakó formák, például az európai Proteus anguinus (vakgőték/olmek).
Fosszilis rekord és evolúció
Az említett Tiaojishan Formációból származó leletek azt mutatják, hogy a salamandroidok eredete legalább a késő jura időszakra nyúlik vissza (körülbelül 157 millió év). A fosszilis anyag és a molekuláris vizsgálatok együtt arra utalnak, hogy a csoport a jura-kretácikus időszakban kezdett el szélesebb körben diverzifikálódni, majd a földtörténeti vándorlások és földrajzi elkülönülések révén alakultak ki a ma ismert vonalak.
Veszélyek és védelmi intézkedések
Sok salamandroidea faj veszélyeztetett a következők miatt:
- élőhelypusztulás és erózió (erdőirtás, vízszennyezés);
- klímaváltozás és annak hatásai az életritmusra és vízforrásokra;
- betegségek, különösen a gombás megbetegedések (például a Batrachochytrium fajok okozta chytridiomycotic betegségek), amelyek súlyos populációcsökkenést okozhatnak;
- invazív fajok és emberi tevékenységek miatti genetikai elszigeteltség.
Összefoglalva, a Salamandroidea egy sokszínű és ökológiailag fontos alrend, amely gazdag evolúciós történelemmel rendelkezik. Tanulmányozásuk fontos mind az evolúciós biológia, mind a természetvédelem szempontjából.
Keres