A felelős kormányzás egyes demokratikus kormányok elve. Ez nem azonos a felelősségteljes kormányzással. A felelős kormány olyan kormány, amelyben bizonyos fokú elszámoltathatóság van a parlament felé. Létezik a kétkamarás kormányzás alapkoncepciója is. Az Egyesült Királyságban például az elszámoltathatóság inkább az alsóház (House of Commons) felé irányul, mivel a felsőházat (House of Lords) nem teljes egészében választják. Így jobban képviselik azokat, akik a parlamenti szuverenitás doktrínáját valló kormányra szavaztak.

Egy felelős kormányzást alkalmazó ország kormányában a végrehajtó hatalmi ág vezetői (az úgynevezett kabinet) egyben a törvényhozás tagjai is. A kabinetnek a törvényhozás többségének támogatását is élveznie kell ahhoz, hogy hatalmon maradhasson. Ha a kabinet elveszíti a törvényhozás támogatását, akkor választásokat tartanak, vagy egy másik politikai párt új kabinetet állít fel.

A felelős kormányzást alkalmazó országok általában parlamentáris kormányzati rendszerrel rendelkeznek. Néhány példa a felelős kormányzású országokra: az Egyesült Királyság, Kanada és Ausztrália.

Azokban az országokban, ahol nincs felelős kormány, a kabinetet és a törvényhozást külön-külön választják meg. Ebben a rendszerben jobban elkülönülnek a hatáskörök, mint a felelős kormányzattal rendelkező rendszerben. Néhány példa a felelős kormányzás nélküli országokra: az Egyesült Államok és Franciaország.

Mit jelent pontosan a „felelős kormányzás”?

A kifejezés azt jelöli, hogy a végrehajtó hatalom — különösen a miniszterekből álló kabinet — politikailag elszámoltatható a parlament felé. Ez elsősorban azt jelenti, hogy a kabinetnek a parlament többségének bizalmát kell élveznie, és a parlament képes visszahívni (lemondatni) a kormányt például bizalmatlansági indítvánnyal vagy a költségvetés (supply) elutasításával.

Fő jellemzők és mechanizmusok

  • Hatáskörök összeolvadása: a kabinet tagjai egyben parlamenti képviselők is, tehát nincs éles hatalmi szétválasztás a parlament és a kormány között.
  • Bizalmi viszony: a kormány a törvényhozás többségének támogatásán alapul; ha ezt elveszíti, új kormány alakul vagy választást írnak ki.
  • Bizalmatlansági indítvány és finanszírozás: a parlament közvetlen eszközökkel (bizalmatlansági szavazás, a költségvetés elutasítása) tudja kontrollálni a végrehajtót.
  • Kollektív felelősség: a kabinet mint testület felel a politikákért; a miniszterek általában közösen támogatják a kormány álláspontját.
  • Gondoskodó (caretaker) kormányzás: választás előtti és alatti időszakokra vonatkozó konvenciók szabályozzák a kormány tevékenységét, amíg új kormány nem alakul.

Variánsok és kivételek

A felelős kormányzás tipikusan a Westminster-i hagyományból ismert, de eltérő formák léteznek: többségi pártkormányok, koalíciós kormányok, vagy kisebbségi kormányok, amelyek alkukkal szerzik meg a parlament támogatását. A kéthelyiségű (bicameral) rendszerekben az elszámoltathatóság mértéke függ a felsőház státuszától (választott vagy kinevezett). Vannak olyan rendszerek is, amelyek keverik az elnöki és parlamentáris elemeket (például fél-prezidenciális rendszerek), ahol a felelős kormányzás különös alkalmazkodást igényel.

Történeti háttér

A felelős kormányzás a 19. századi brit gyarmati és belpolitikai viták során fejlődött ki. A koncepció fő célja az volt, hogy a helyi kormányzatok a helyi törvényhozásnak legyenek felelősek, nem csupán a koronának vagy a kormányzónak. A brit és brit-amerikai gyarmatokon (például Kanadában) a reformerek harca vezetett a gyakorlat kialakulásához a 1840-es évek környékén.

Előnyök és hátrányok

  • Előnyök: erősebb parlamenti kontroll a végrehajtó fölött, gyorsabb politikai felelősségre vonás, jobb kapcsolat a választói akarat és a kormány között.
  • Hátrányok: erős pártdiszciplína esetén a parlament formálissá válhat, instabilitás koalíciós vagy kisebbségi helyzetekben, valamint a végrehajtó túlzott befolyása a törvényhozás napi munkájára (pl. napirend meghatározása).

Összehasonlítás az elnöki rendszerrel

Az olyan rendszerek, mint az Egyesült Államok (elnöki rendszer), elválasztják a végrehajtó és a törvényhozó hatalmat: a kabinet sok esetben nem tagja a törvényhozásnak, és a kormányt nem lehet egyszerű parlamenti szavazással leváltani. Ezzel szemben a felelős kormányzásnál a végrehajtó közvetlenül függ a parlament bizalmától.

Példák és gyakorlat

Tipikus felelős kormányzati példák az Egyesült Királyság, Kanada és Ausztrália, ahol a kabinet tagjai általában az alsóházból kerülnek ki, és a kormány munkája a parlamenti többségre épül. Más országok, még ha nem is követik szó szerint a Westminster-modellt, szintén alkalmazhatnak felelős kormányzati elveket saját alkotmányos és politikai környezetükhöz igazítva.

Összegzés

A „felelős kormányzás” elsősorban az elszámoltathatóság intézményes formája: a végrehajtó hatalom parlamenti kontrollja által biztosított politikai felelősség. Bár a kifejezést könnyen összekeverik a „felelősségteljes kormányzással” (ami inkább a jó kormányzás normáit jelöli), a parlamentáris elszámoltathatóság konkrét alkotmányos és konvencionális mechanizmusokon keresztül működik, és a modern parlamentarizmus alapvető eleme.