Felszabadító
A felszabadító egy állatról egy másik állatra ható inger, amely egy bizonyos választ vált ki. A felszabadító vagy jelző inger a befogadóban egy veleszületett felszabadító mechanizmust indít el. A befogadó ezután végrehajtja a válaszreakciót, a rögzített cselekvési mintát (FAP).
Ezt a fajta rendszert mindkét állat örökli. Példa: egy madárfiatal madár a kirepülését végzi, mondjuk, rikácsol, és szélesre nyitja a csőrét, megmutatva élénkvörös belső torkát. Ez arra készteti a felnőtt madarat, hogy kiköhögje a nyelőcsövében tárolt táplálékot. Mindkét "partner" ösztönösen viselkedik az öröklött viselkedésmódokkal: ezeket nem tanulják meg az élet során. A FAP valóban mondhatjuk, hogy "keményen be van drótozva": egy adott inger szinte mindig ugyanazt a viselkedési választ eredményezi.
Egy másik viselkedési rendszer a vízimadarak, például a nagykócsagú gémek "táncai". Életük végéig párban élnek, és "táncolnak", amikor egy pár távollét után találkozik, illetve más alkalmakkor. A táncok meglehetősen összetettek, és először Julian Huxley írta le őket teljes körűen. Itt a találkozás a felszabadító, és mindkét partner a rögzített cselekvésmintát követi. A rendszer funkciója kissé tisztázatlan, de valami köze lehet a pár kötelékének megerősítéséhez.
Nem szükséges, hogy mindkét partner előnyben részesüljön, és az sem, hogy azonos fajhoz tartozzon. Egyes lepkék azonnal összehajtják a szárnyaikat és a földre esnek, ha denevér ultrahangjelekkel találkoznak. Ez a lepkéknek segít, de a denevéreknek nyilván nem. Viszont egyes denevérek kikapcsolják a hangjelzéseket, amikor meghallják a molylepkét, és az utolsó métereken siklanak. Ez is egy öröklött viselkedés. Ezt a példát talán inkább reflexszerű cselekvésként lehetne leírni.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a felszabadító?
V: A releaser egy olyan inger, amely egy állatból egy másik állatra hat, és amely egy bizonyos reakciót vált ki. A befogadóban egy veleszületett felszabadító mechanizmust vált ki, aminek eredményeképpen a befogadó végrehajtja a válaszreakcióját, amit fixált cselekvési mintának (FAP) nevezünk.
K: Hogyan öröklődnek ezek a viselkedések?
V: Ezek a viselkedésformák öröklődnek, és nem az élet során tanulnak. A FAP-ról azt mondhatjuk, hogy "keményen be van drótozva", mert ugyanazt a viselkedési választ eredményezi, amikor egy adott inger kiváltja.
K: Mi a példa erre a viselkedésre?
V: Egy példa erre a fajta viselkedésre az, amikor egy fiatal madár rikácsol, és szélesre nyitja a csőrét, ami élénkvörös belső torkát mutatja, ami arra készteti a felnőtt madarat, hogy kiköhögje a nyelőcsövében tárolt táplálékot.
K: Mit csinálnak az olyan vízimadarak, mint a nagykócsag?
V: Az olyan vízimadarak, mint a nagykócsagok, "táncot járnak", amikor távollét után vagy más alkalmakkor találkoznak. A táncok meglehetősen összetettek, és először Julian Huxley írta le őket teljes körűen. A találkozás mindkét partner számára felszabadítóan hat, akik ezután végrehajtják a rögzített cselekvésmintát.
K: Mi a célja ennek a rendszernek?
V: Úgy vélik, hogy ez a rendszer segít megerősíteni a pár kötelékét, de nem feltétlenül előnyös mindkét partner számára, és nem is szükséges, hogy azonos fajhoz tartozzanak.
K: Tudna még egy példát mondani egy öröklött viselkedésre?
V: Egy másik példa az öröklött viselkedésre az, amikor a lepkék azonnal összehajtják a szárnyaikat és a földre zuhannak, ha denevér ultrahangjelekkel találkoznak; segítve őket, de nyilvánvalóan nem használva a denevéreknek, akik kikapcsolják a hangjelzéseket, amikor meghallják a lepkéket, és az utolsó néhány méteren siklanak - ezt talán jobban le lehetne írni reflexszerű cselekvésként.
