Vörösfarkú sólyom (Buteo jamaicensis) ismertető, élőhely és viselkedés

A vörösfarkú sólyom (Buteo jamaicensis) egy ölyv. Néha csirkesólyomnak is nevezik, bár általában nem eszik csirkét. Ez egy ragadozó madár. Észak-Amerika nagy részén költ, Alaszka nyugati részétől és Kanada északi részétől egészen Panamáig és a Nyugat-Indiáig. Súlya 1,5 lb (1 kg) és 3,5 lb (2 kg) között van, szárnyfesztávolsága pedig 43 in (1092 mm) és 57 in (1448 mm) között.

A vörösfarkú sólyom ragadozó, cickányokat és egereket eszik. Éles látásukkal még a legkisebb egeret is észreveszik, amint átvágtat a mezőn. Óránként legalább 80 km/h sebességgel képes lecsapni. Felkapja zsákmányát, karmait a testébe vájja, megöli és megeszi. Olyan gyorsan tud lecsapni, hogy kevesebb mint 5 másodperc alatt felkapja a zsákmányát.

Mivel annyira gyakoriak és könnyen kiképezhetőek, az Egyesült Államokban a legtöbb sólyom, amelyet sólyomászat céljára tartanak, vörösfarkú sólyom. A sólymászok csak "átvonuló sólymokat" (amelyek elhagyták a fészket, önállóak, de egy évesnél fiatalabbak) vehetnek magukhoz. Ez azért van így, hogy ne befolyásolják a költőállományt. A kifejlett egyedeket, amelyek esetleg költő vagy fiókákat nevelnek, nem szabad sólyomászat céljára befogni, és ez illegális.

A sólymászok azért is kedvelik a vörösfarkú sólymokat, mert ezek a fiatalabb madarak még nem fejlesztették ki a felnőttkori viselkedésüket, ami sokkal nehezebbé tenné a kiképzést.

Megjelenés és felismerés

A vörösfarkú sólyom mérete és alakja vaskos testtel, széles, lekerekített szárnyakkal és rövid, vastag farokkal jellemezhető. Az idősebb egyedek farokfelszíne gyakran jellegzetesen rozsdavörös, innen ered a madár magyar elnevezése. Előfordulnak azonban különböző színtípusok: világos (pale), középső és sötét morphok, továbbá területi eltérések is. A tojó általában nagyobb és nehezebb, mint a hím.

Fiatal madarak barnább, erősebben mintázott tollazatúak; a teljesen kifejlett, vörös farok jellemzően csak az első költési évek után alakul ki. Hangja jellegzetes, éles, rekedtes "kee-eee-arr" vagy hasonló rikoltás, amit gyakran hallani lehet a területek felett.

Élőhely és elterjedés

A fajt általában nyílt vagy mozaikos tájakon találjuk: mezők, legelők, szántóföldek és utak menti fás szegélyek, de előfordul erdősávok, hegyvidékek és városközeli parkok közelében is. Rugalmassága és alkalmazkodóképessége tette lehetővé, hogy széles földrajzi eloszlást érjen el Észak-Amerikában, egészen közép-amerikai területekig. Több alfaja ismert, amelyek kisebb méret-, színbeli és elterjedési különbségeket mutatnak.

Táplálkozás és vadászat

A vörösfarkú sólyom elsősorban emlősökre vadászik, mint például cickányok, egerek és más rágcsálók, de fogyaszt madarakat, hüllőket és alkalomadtán kisebb nyulakat is. Szimat és éles látás segítségével észleli a zsákmányt, majd a levegőből körözve vagy kiülve várja a megfelelő pillanatot a lecsapásra. Gyors manőverezés és erős karmaik teszik lehetővé a hatékony elejtést.

Szaporodás és életciklus

A párkötés tavasztól indul, a fészek építésében a tojó és a hím is részt vesz. A fészket általában fák magas ágaira építik, de sziklákra vagy emberi építményekre is rakhatják. A tojó 2–4 tojást rak, amelyeket körülbelül 28–35 napig kotlanak; a fiókák rövid idő múlva kirepülnek, de több hétig a szüleiktől függnek. A fiatal madarak vándorlási viselkedése és felnőttkori területhűsége változó lehet a populációtól és éghajlati viszonyoktól függően.

Viselkedés, vándorlás és élettartam

Sok populáció vonuló, különösen a hidegebb északi területekről érkeznek madarak telelni délebbre. Más egyedek állandó lakosok maradnak enyhébb éghajlaton. Vadonban a vörösfarkú sólymok átlagos élettartama általában 10–15 év, de kedvező körülmények között megélhetnek 20 év körüli kort is; fogságban ennél jóval hosszabb életre képesek (sokszor 20–30 évig).

Védettség és emberrel való kapcsolat

A faj általános állapota kedvező: széles elterjedése és nagy egyedszáma miatt az IUCN jelenleg nem tartja veszélyeztetettnek (Least Concern). Ugyanakkor helyi fenyegetések, mint a mérgezett csalik (vettek például rágcsálóirtószerek okozta másodlagos mérgezés), élőhely-vesztés vagy ütközések járművekkel és épületekkel hatással lehetnek egyes állományokra.

A vörösfarkú sólyom és az ember kapcsolata hagyományosan sokrétű: mezőgazdasági területeken hasznos a rágcsálók szabályozásában, és népszerű a madármegfigyelők körében. Ugyanakkor a fészkelőhelyek zavarása és a fiókák zavarása problémát okozhat, ezért fontos a felelős természetvédelem és a jogi előírások betartása.

Sólyomászat és jogi szabályozás

A faj népszerűsége a sólyomászok körében a gyakoriságának és viszonylagosan könnyű képzésének köszönhető. Fontos megemlíteni a jogi korlátokat és etikai szabályokat: sok helyen (különösen az Egyesült Államokban) csak bizonyos életkorú, úgynevezett "átvonuló" vagy passage egyedeket lehet befogni és tartani, hogy a költőállományt ne háborgassák; a kifejlett, költő egyedek befogása tiltott és illegális lehet. A faj tartása, kiképzése és engedélyezése szigorú szabályokhoz kötött, és helyi hatóságok engedélye szükséges.

Összefoglalva: a vörösfarkú sólyom egy alkalmazkodó, széles elterjedésű ragadozó madár, amely fontos szerepet játszik az élőhelyek ökológiájában és a természetes rágcsálószabályozásban. Megfigyelése és védelme mind a természetbarátok, mind a civil hatóságok számára jelentős.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a vörösfarkú sólyom?

K: Hol költ a vörösfarkú sólyom?

K: Mennyit nyom a vörösfarkú sólyom?

K: Mit eszik a vörösfarkú sólyom?

K: Milyen gyorsan tud lecsapni a vörösfarkú sólyom a zsákmányára?

K: Miért kedvelik őket a sólyomászatban?

K: Törvénytelen-e felnőtt egyedeket sólyomkísérleti céllal befogni?

Keresés betűvel