Az egyiptomi mitológiában Ozirisz az élet, a halál, a Nílus áradása és a túlvilág istene. Ízisz testvére és férje volt. Volt egy Hórusz nevű fiuk. Oziriszt a testvére, Szet gyilkolta meg, mert Ozirisz volt a fáraó, amit Szet akart. Oziriszt akkor ölték meg, amikor Set becsapta őt, hogy egy dobozba kerüljön, majd ólmot öntött a dobozra, hogy lezárja azt, így Ozirisz nem tudott kijutni belőle. Ízisz azonban egy éjszakára visszahozta Oziriszt az életbe. Miután Hórusz elég idős lett, legyőzte Setet, és ő lett a fáraó. Ozirisz anyja Nut istennő volt, apja Geb, nővére Nephthys, és nővére, valamint felesége Isis.
A mítosz részletei
A legismertebb változat szerint Szét féltékenységből egy díszes ládába csalja Oziriszt, amelynek tetejét megolvasztott fémmel lezárja; a ládát a Nílusba vetik, majd az vízzel elvándorol. A láda sok változatban partot ér, és különböző helyeken bukkannak rá — egyes források Föníciába vezetik, mások egyiptomi partokra. Ízisz megtalálja a holttestet, visszahozza rövid időre az életbe, hogy Ozirisz megtermékenyíthesse őt; ebből a nászból születik Hórusz. Más részekben Szet a holttestet feldarabolja és szétszórja Egyiptom különböző pontjain, Ízisz és Nephthys pedig összegyűjtik a testrészeket, amiket aztán Anubisz segítségével bebalzsamoznak és feltámasztanak — vagy legalábbis mummifikálnak —, így Ozirisz a túlvilág urává válik.
Jelkép és jelentés
Ozirisz szerepe több síkon értelmezhető: egyszerre termékenység- és újjászületésistent, a Nílus áradásához kötődő termékenység jelképet, valamint a holtak bíráját. A Nílus minden évi áradása újraélesztette a földet és a vetést, ezért Oziriszt a termékenység megtestesítőjeként tisztelték. Halála és feltámadása az újjászületés reményét adta a túlvilágba lépőknek, és mint ilyen fontos szerepet játszott a temetkezési szertartásokban és a mumiakultuszban.
Ikonográfia és ábrázolás
Oziriszt általában mumifikált testtel, zöldes vagy fekete arcbőrrel ábrázolják — a zöld a növekedést és megújulást, a fekete pedig a termékeny földet jelképezi. Fején az úgynevezett atef-koronát viseli, két tollal oldalanként, kezében a pásztorbotot (heka) és a korbácsot (nekhekh) tartja, amelyek a királyi hatalom jelképei. Gyakran ülő vagy trónon ülő alakban jelenik meg, mint a túlvilág bírája.
Kultuszok és ünnepek
Ozirisz központi kultuszhelye Abydos volt, ahol a hívek zarándokoltak az isten sírja vagy kultikus helyei miatt. A Khoiak (katak winteri ünnepség) és az Ozirisz-misztériumok során a mítoszt dramatizálták: a halál, a test megtalálása, összegyűjtése és feltámadása jeleneteket játszották el, ami a közösség számára a megújulás reményét erősítette. A fáraót gyakran Ozirisz földi vetületeként vagy Ozirisz fia, Hórusz folytonosságán keresztül megvalósuló uralkodóként fogták fel: a halott uralkodó Ozirisszé vált, míg az élő uralkodó Hórusz képében folytatta a rend fenntartását.
Ozirisz a túlvilági ítéletben
Az egyiptomi elképzelés szerint a halott lelkét a túlvilági bíróság elé vezették, ahol az igazság és a szív tisztasága döntött sorsáról. Ozirisz a túlvilág királyaként gyakran kapcsolódik az ítélet mozzanatához: mellette vagy helyettesei (például Anubisz) mérlegelik a halott szívét a Maat igazságosságának tollával szemben. Azok, akiknek életét igaznak találták, beléphettek a boldog örök életbe.
Örökség
Ozirisz alakja mély hatást gyakorolt az egyiptomi vallásra és művészetre: a halál utáni élet reményének, a királyi hatalom legitimitásának és a föld termékenységének központi szimbóluma lett. A mitológia későbbi hatásai és a feltámadás motívuma más vallási hagyományokban is visszaköszönnek, ezért Ozirisz-t gyakran említik az ókori vallások összehasonlító vizsgálatában.
