Hutchinson–Gilford progéria szindróma (HGPS): tünetek, okok, prognózis

Hutchinson–Gilford progéria (HGPS) tünetei, okai és prognózisa — ritka genetikai betegség, korai öregedés, életkilátások és legfrissebb kutatási eredmények egy helyen.

A progéria (/proʊˈdʒɪəriə/), más néven Hutchinson–Gilford progéria szindróma vagy röviden HGPS egy nagyon ritka genetikai rendellenesség, amelyben a gyermekeknél a normálisnál jóval korábban jelennek meg az öregedéshez hasonló jelek. Tipikus tünetek közé tartozik a bőr ráncosodása, az ősz haj vagy a kopaszodás, a testzsír hiánya és jellegzetes arcvonások. A progéria a progeroid szindrómák csoportjába tartozik, amelyek az öregedéshez hasonló tüneteket okoznak. A "progéria" szó etimológiája a görög pro (πρό, „korai”) és gēras (γῆρας, „öregedés”) szavakból ered.

Gyakoriság és öröklődés

A progéria rendkívül ritka: becslések szerint körülbelül 4–8 millió élveszületésre jut egy eset. A betegek többsége csak a tizenéves kor közepéig vagy a húszas évek elejéig él; az átlagos halálozási életkor gyakran a korai tizenéves évek körül van, de ez egyénenként változhat. A legtöbb eset új mutációként (de novo) alakul ki a fogantatás során, ezért általában nincs családi előzmény. Ritkán előfordulhat szülői mozaikosság, ami növelheti az ismétlődés kockázatát a családban.

Tünetek és szövődmények

A progéria tünetei már csecsemő- vagy korai gyermekkorban jelentkeznek, és a következők jellemzőek:

• Növekedési visszamaradás: kis testméret, lassú súlygyarapodás és rövid növés.
• Bőr és haj: vékony, ráncos bőr, a subcutan zsírszövet hiánya, korai hajhullás, őszülés.
• Arcvonások: apró arc, nagy szemek, vékony bajusz és ajkak, kiálló állkapocs, kis áll.
• Mozgásszervi problémák: ízületi merevség, korai artrózis, gyakori csípőproblémák és csontsűrűség-csökkenés.
• Fogászati és fülproblémák: késve kibúvó vagy rendellenes fogak, halláscsökkenés előfordulhat.
• Kardiovaszkuláris szövődmények: a korai érelmeszesedés és az ebből eredő szív-érrendszeri események (szívinfarktus, stroke) a vezető halálokok közé tartoznak.
• Metabolikus eltérések: emelkedett koleszterin- és trigliceridszintek gyakrabban előfordulnak.

Okok és kórélettan

A legtöbb HGPS-es esetet a LMNA nevű génben fellépő pontmutáció okozza. Az LMNA a lamin A és lamin C nevű fehérjéket kódolja, amelyek a sejtmagi burka (nukleáris lamina) fontos alkotórészei. A kóros változatból káros fehérje, az úgynevezett progerin képződik, amely a nukleáris membrán működését rontja; ez fokozott sejtpusztuláshoz és a sejtek korai „öregedéséhez” vezet. Egy jól ismert, sűrűn előforduló mutáció a c.1824C>T (p.G608G) változat, amely bár szubsztitúciós (nem változtatja az aminosavat), alternatív hasítást aktivál és progerint eredményez.

Diagnózis

A diagnózis elsősorban a jellegzetes klinikai kép alapján merül fel. Az pontos megerősítéshez molekuláris genetikai vizsgálat ajánlott, amely kimutatja az LMNA génben lévő mutációkat. Szükség esetén képalkotó és laborvizsgálatok segítik a szív-érrendszeri állapot, a csontsűrűség és más szervi érintettség felmérését.

Kezelés és gondozás

Jelenleg nincs ismert gyógyító kezelés a HGPS-re, a kezelés elsősorban tüneti és a szövődmények megelőzésére, késleltetésére irányul. A gondozás több szakterületet felölelő, személyre szabott ellátást igényel:

• Kardiológiai követés: rendszeres kardiológiai vizsgálatok, echokardiográfia és érfunkció-ellenőrzés; a koleszterin és a vérnyomás kezelése fontos.
• Gyógyszeres beavatkozások: 2020 óta a lonafarnib (farnesil-transzferáz gátló) bizonyos esetekben javította a túlélést és a vaszkuláris tüneteket, ezért bizonyos betegek számára elérhető lehet. Egyéb gyógyszerek (például szív- és érrendszeri rizikó kezelése) egyénre szabottan alkalmazhatók.
• Rehabilitáció és fizioterápia: ízületi mozgékonyság fenntartása, a fájdalom csökkentése és a funkciók javítása céljából.
• Nutríció és növekedés támogatása: dietetikus bevonásával megfelelő tápláltság fenntartása, súlygyarapodás ösztönzése.
• Fog- és hallásgondozás: rendszeres fogászati és audiológiai ellenőrzés.
• Pszichoszociális támogatás: családi tanácsadás, iskolai integrációt segítő intézkedések, támogatói csoportok.

Prognózis

A prognózis súlyosabb marad, mivel a fő halálozási ok a korai érelmeszesedés és annak szövődményei (szívroham, stroke). A modern, multidiszciplináris gondozás és a specifikus terápiás lehetőségek (például lonafarnib) azonban javították egyes betegek túlélését és életminőségét.

Kutatás és kilátások

A progéria kutatása többek között azért fontos, mert a betegség tanulmányozása segít megérteni a normál öregedés molekuláris mechanizmusait. Folyamatban vannak vizsgálatok olyan módszerek fejlesztésére, mint antisense oligonukleotidok, génterápia és precíziós gyógyszerek, valamint további klinikai vizsgálatok a hosszabb távú hatékonyság és biztonságosság felmérésére.

Genetikai tanácsadás

Ha a családban progéria fordult elő, genetikai tanácsadás ajánlott. Mivel a legtöbb eset de novo mutációnak tekinthető, az ismétlődés kockázata alacsony, de a szülői mozaikosság miatt nem nulla. A családok számára fontos a pontos kockázatfelmérés és a lehetőségek ismertetése (prenatális vagy preimplantációs diagnosztika, ha indokolt).

Összefoglalva: a Hutchinson–Gilford progéria szindróma ritka, súlyos genetikai állapot, amely korai „öregedéshez” hasonló tüneteket okoz. Bár gyógyító terápia jelenleg nincs, a korai felismerés, a rendszeres, multidiszciplináris gondozás és az új kutatási irányok javítják az érintettek életkilátásait és életminőségét.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a progéria?

K: Honnan származik a progéria szó?

K: Mennyire gyakori a progéria?

K: Mennyi ideig élnek általában a progériás betegek?

K: Lehetséges, hogy a progériás embereknek gyermekeik legyenek?

K: Ki írta le először a progériát?

Keresés betűvel