Polüphémosz (vagy Poliphemosz) egy küklopsz a görög mitológiában. Poszeidón isten és Thoosa fia. Polüphémosz egy hatalmas, erős és gyakran durva értelmű teremtmény, aki megszegte az ókori görög vendégszeretet (xenia) szabályait. Egy tengerparti barlangban élt egy szigeten, és juhai voltak; a szigeten több más küklopsz is lakott, de Homérosz ábrázolásában a küklopszok inkább pásztorok, semmint kovácsok vagy isteni lények.

Polüphémosz legismertebb megjelenése Homérosz Odüsszeiájában található. Odüsszeusz a trójai háború után hazafelé tartva Ithakába, Polüphémosz szigetén köt ki. Odüsszeusz és emberei eljutnak a barlanghoz, ahol Polüphémosz él; a küklopsz visszatérve beteszi a barlang bejáratához a sziklát, bezárva a vendégeket, majd megöli és megeszi néhány matrózukat. Odüsszeusz ezután ravasz tervet eszel ki a menekülésre: bejelenti magát „Senki”-nek, és bort ad a küklopsznak inni. Amikor Polüphémosz elalszik, Odüsszeusz és társai kivésnek egy fából faragott rönköt, hegyesre élezik a végét, és beleszúrják a küklopsz egyetlen szemébe, megvakítva őt. Kínjában Polüphémosz segítségért kiált a többi küklopszhoz; mikor azok megkérdezik, ki bántotta, ő azt feleli: „Senki.” Így a többiek távoznak, mert azt hiszik, senki sem támadt rá. Másnap reggel Polüphémosz kiengedi juhait, és megsimogatja hátukat, hogy aki a háta alá kapaszkodik, az ne maradjon észrevétlen — de Odüsszeusz és emberei a juhok hasához tapadva az állatok alján kúsznak ki a barlangból, és így elmenekülnek. Amikor Odüsszeusz később kigúnyolja a megvakított Polüphémoszt és felfedi igazi nevét, a küklopsz dühösen követ dob a távolodó hajó felé, de nem találja el. Ezután bosszúért könyörgött apjának, Poszeidónnak, hogy sújtsa Odüsszeuszt: ennek következtében Odüsszeusz hazatérése sok megpróbáltatáson keresztül hosszúra nyúlik, és sok társa életét veszti — amint az Odüsszeia elbeszéli.

Mitológiai és kulturális háttér

A Homéroszi küklopszábrázolás különbözik a későbbi hagyományoktól: míg Hesiodosz és mások a Kyklopokat gyakran a kovácsmesterség isteneinek (pl. Hephaisztosz segítői) tekintik, Homérosznál inkább nomád pásztorok, egyetlen szemmel, törvénytelen vendéglátásuk miatt barbárnak számítanak. Polüphémosz története a vendégszeretet megsértésének és az emberi ravaszság győzelmének motívumát hordozza, ugyanakkor a túlzott gőg (hubris) és következményeinek tanulságát is bemutatja.

Értelmezések és hatás

  • Etikai tanulság: a történet a xenia megsértésétől való elítélést hangsúlyozza, illetve azt, hogy az esz és lelemény gyakran felülkerekedik a puszta erőn.
  • Mitológiai összefüggések: Polüphémosz imája Poszeidónhoz a görög mitológia nagyobb narratíváját is befolyásolja: a tengeristen haragja Odüsszeusz szenvedéseiért és késleltetett hazatéréséért részben a küklopsz bosszújából táplálkozik.
  • Irodalmi hatás: a jelenet számos későbbi művön és műfajon át öröklődött: Homérosz hatásától függetlenül a történet feldolgozása megjelent drámában (pl. Euripidész szatírjátékában), az ókori költészetben és a reneszánsz, valamint modern irodalom és képzőművészet számos ábrázolásában.

Képi és irodalmi ábrázolások

A Polüphémosz-epizód népszerű témája lett a festészetnek, vázafestészetnek és szobrászatnak: gyakran ábrázolják a küklopsz blamálását, a farönk belevésését a szemébe vagy Odüsszeuszt a juhok között rejtőzködve. Az antik irodalom mellett későbbi szerzők is feldolgozták a történetet, változó hangsúlyokkal — egyesek a ravaszságot dicsérik, mások a bosszú súlyát és a büntetés igazságát elemzik.

Polüphémosz alakja ma is ismert a populáris kultúrában: a történet elemei megjelennek modern adaptációkban, filmekben, regényekben és rajzfilmekben, ahol gyakran a „túlélés az esz révén” és a „civilizáció kontra barbárság” ellentétét emelik ki.

Összességében Polüphémosz az Odüsszeiában egyszerre veszélyes és tragikus figura: testi fölénye számottevő, de emberi gyarlóságai — vendégszeretet megtagadása, düh és gőg — végső soron saját sorsának és Odüsszeusz hosszú vándorlásának kiváltó okai lesznek.