Jennifer Alice Clack FRS (született Agnew; 1947. november 3. - 2020. március 26.) angol paleontológus. A Cambridge-i Egyetem Zoológiai Múzeumának kurátora és a Cambridge-i Egyetem gerinces paleontológia professzora. Pályafutása során a tetrapodák korai evolúciójának tanulmányozásával foglalkozott.

A devonban a lebenyes halak egy sor átmeneti kövületben négylábúvá fejlődtek. Clack a "fishapod" kifejezést fogadta el ezen állatok leírására. Ezután benépesítették a karbon időszak édesvízi mocsarait.

Életrajz és pályafutás

Clack tanulmányait biológiában és paleontológiában végezte, és egész életében a korai gerincesek, különösen a devoni és karbon kori tetrapodák kutatására koncentrált. A Cambridge-i Egyetemen kurátorként és oktatóként dolgozott, emellett számos terepi feltáráson vett részt, elsősorban Grönland és Skócia devon kori kőzeteiben, ahol fontos átmeneti formák maradványait vizsgálták.

Kutatási eredmények és jelentőség

Clack munkája alapvető hozzájárulás a koponya-, végtag- és medenceanatómia részletes rekonstruálásához, valamint ahhoz, hogy megértsük, miként történt a vízből a szárazföldre való átmenet. Kutatásai révén pontosította a korai tetrapodák élettani és mozgásbeli alkalmazkodásainak képét: feltárta, hogyan alakultak ki a támasztó és járó végtagok, milyen változások történtek a légző- és táplálkozó szervekben, illetve hogyan befolyásolta a környezet a korai szárazföldi életformák sikerét.

Clack széles körben publikált tudományos cikkeket és népszerűsítő műveket; legismertebb ismeretterjesztő munkája a Gaining Ground: The Origin and Evolution of Tetrapods, amelyben átfogó képet ad a tetrapodák eredetéről és korai történetéről. Kutatásai közé tartozik több jelentős fosszilis anyag monografikus feldolgozása, amelyek révén újraértékelték olyan taxonok filogenetikai helyzetét, mint az Acanthostega és más korai tetrapodák.

Oktatás, kurátori munka és örökség

Kurátorként Clack jelentős szerepet játszott a gerinces gyűjtemény gyarapításában és rendszerezésében, valamint abban, hogy a fosszíliák kutathatók és hozzáférhetők maradjanak más kutatók számára. Oktatóként több generáció diákját vezette be a paleontológiai kutatás módszereibe, és számos fiatal kutatót mentorált.

Számos nemzetközi elismerést kapott munkásságáért, és neve összefonódott a korai tetrapodák kutatásának megújulásával. Tudományos és ismeretterjesztő munkássága hosszú távon formálta a gerinces paleontológia irányait, és hozzájárult ahhoz, hogy a nagyközönség is jobban megértse az élet szárazföldre költözésének történetét.