Palaeoptera a primitív (bazális) szárnyas rovarok csoportja, amelyek nem hajtják hátra a szárnyakat a has fölé, ellentétben a Neoptera csoporttal. Többségük kihalt; az élő rovarok közé tartoznak az Ephemeroptera (tiszavirágok — angolul mayflies) és az Odonata (szitakötők és szitakötők), azaz a tiszavirágok és a szitakötők (dragonflies és damselflies).
Jellemzők
- Szárnybehajtás: a paleopterák fő szembetűnő jellemzője, hogy nem képesek a szárnyakat a potroh fölé visszahajtani. Ez morfológiai különbséget jelent a neopterák szárny-ízületi és izomrendszeréhez képest.
- Általános testfelépítés: általában fejlett, a levegőben való repüléshez alkalmazkodott szárnyakkal rendelkeznek; sok élő képviselőnek — például a tiszavirágoknak és a szitakötőknek — vízi lárvaállapota van.
- Életciklus: a tiszavirágok rövid életű imágó állapotról ismertek, gyakran egy különleges, átmeneti subimago stádiumot mutatnak. A szitakötők esetében a lárvák (nimfák) vízi ragadozók.
Rendszertan és filogenetika
A Palaeoptera monofiletikussága vitatott: a filogenetikai vizsgálatok eltérő eredményeket adnak attól függően, hogy morfológiai vagy molekuláris adatsorokat használnak-e. Egyes elemzések a palaeopterákat természetes — egyetlen közös őstől származó — csoportként támasztják alá, míg mások parafiletikus vagy polifiletikus viszonyt sugallnak. Ezzel szemben a Neoptera viszonylag egyértelműen monofiletikusnak tekinthető.
A szárnybehajtás hiánya önmagában nem feltétlen bizonyítéka annak, hogy a palaeopterák egységes, természetes csoportot alkotnának: lehetséges, hogy ez a tulajdonság több, egymástól független leszármazási vonalon is megőrződött, vagy éppen a szárnybehajtás későbbi kialakulása tette különlegessé a neopterákat. Ennek megfelelően előfordulhat, hogy a Palaeoptera összefoglaló fogalma inkább egy „nem-Neoptera”, azaz egyfajta szemétkosaras taxon.
Fosszilis nyomok és evolúció
A paleopterák gazdag fosszilis anyagot hagytak hátra, különösen a paleozoikum korából. Több kihalt csoport is ismert, köztük a Palaeodictyopteroidea, amely valószínűleg parafiletikus, nagyon bazális Pterygota-csoport lehetett. Ezek a fosszíliák fontosak a szárnyak eredetének és az ízületi–izom struktúrák evolúciójának megértéséhez.
Élő példák és életmód
- Tiszavirágok (Ephemeroptera): általában rövid életű imágók, lárváik (lat. nymphák) vízben élnek; gyakran bioindikátorai a vizek jó állapotának.
- Szitakötők (Odonata): mind az imágók, mind a lárvák aktív ragadozók; a lárvák vízi élőhelyeken fejlődnek, az imágók pedig fontos szereplői a szárazföldi rovarfaunának.
Jelentőség és jövőbeli kutatások
A Palaeoptera fogalmának pontosítása fontos a rovarok evolúciójának megértéséhez. A modern molekuláris módszerek, a genomikai adatok és a részletes morfológiai elemzések várhatóan tisztább képet adnak arról, hogy a paleopterák valóban egy egységes leszármazási vonalat képviselnek-e, vagy több, egymástól független ősi ágat foglalnak-e magukban. A kutatások várhatóan átrendezik majd a hagyományos rendszertani besorolásokat, hogy jobban tükrözzék a rovarok valódi evolúciós kapcsolatait.