Miller–Urey-kísérlet
A Miller és Urey kísérlet (vagy Urey-Miller kísérlet) egy olyan kísérlet volt, amely szervetlen vegyületekből szerves vegyületeket hozott létre egyfajta energia alkalmazásával.
Az ötlet az volt, hogy szimulálják a feltételezett feltételeket, amelyekről úgy gondolják, hogy a korai Földön (a Hadeánban vagy a korai archeánban) uralkodtak. Ez az élet kémiai eredetének tesztje volt. Konkrétan a kísérlet Alexander Oparin és J.B.S. Haldane hipotézisét tesztelte, miszerint az ősföldön uralkodó körülmények olyan kémiai reakcióknak kedveztek, amelyek szervetlen előanyagokból szerves vegyületeket szintetizálnak. Az élet eredetével kapcsolatos klasszikus kísérletnek tekinthető kísérletet 1952-ben végezték el, és 1953-ban Stanley Miller és Harold Urey a Chicagói Egyetemen publikálta.
Miller 2007-ben bekövetkezett halála után a tudósok megvizsgálták az eredeti kísérletekből fennmaradt lezárt fiolákat. Ki tudták mutatni, hogy Miller eredeti kísérletei során jóval több mint 20 különböző aminosav keletkezett. Ez jóval több, mint amennyit Miller eredetileg jelentett, és több, mint az a 20, amely a természetben is előfordul.
A kísérlet
Újabb kapcsolódó tanulmányok
Sőt, bizonyos bizonyítékok arra utalnak, hogy a Föld eredeti légköre más összetételű lehetett, mint a Miller-Urey-kísérletben használt gáz. Számos bizonyíték van arra, hogy 4 milliárd évvel ezelőtt nagy vulkánkitörések történtek, amelyek szén-dioxidot, nitrogént, hidrogén-szulfidot (H2 S) és kén-dioxidot (SO2 ) juttattak a légkörbe. Az eredeti Miller-Urey-kísérletben szereplő gázok mellett ezeket a gázokat használó kísérletek változatosabb molekulákat eredményeztek.
Vegyük észre, hogy a Földre hulló meteoritporban szerves vegyületek, köztük aminosavak is vannak. Ezért az abiogenezis és az élet eredete iránti érdeklődés arra a kérdésre terelődött, hogyan alakultak ki a sejtek és a nagy makromolekulák.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Miller-Urey-kísérlet?
V: A Miller-Urey-kísérlet egy olyan kísérlet volt, amely szervetlen vegyületekből szerves vegyületeket hozott létre egyfajta energia alkalmazásával. A kísérletet 1952-ben Stanley Miller és Harold Urey végezte 1952-ben és 1953-ban publikálta a Chicagói Egyetemen, és Alexander Oparin és J. B. S. Haldane hipotézisét tesztelte, miszerint az ősföldön uralkodó körülmények olyan kémiai reakcióknak kedveznek, amelyek szervetlen előanyagokból szerves vegyületeket szintetizálnak.
K: Mit tudtak kimutatni a tudósok Miller halála után?
V: Miller 2007-ben bekövetkezett halála után a tudósok megvizsgálták az eredeti kísérletekből fennmaradt lezárt üvegcséket, és ki tudták mutatni, hogy Miller eredeti kísérletei során jóval több mint 20 különböző aminosav keletkezett - jóval több, mint amennyit eredetileg jelentettek, és több, mint az életben természetesen előforduló 20 különböző aminosav.
K: Ki végezte a kísérletet?
V: A kísérletet Stanley Miller és Harold Urey végezte a Chicagói Egyetemen.
K: Mit vizsgált ez a kísérlet?
V: Ez a kísérlet Alexander Oparin és J.B.S. Haldane hipotézisét tesztelte, miszerint a Föld őslénykori körülményei olyan kémiai reakcióknak kedveztek, amelyek szervetlen előanyagokból szerves vegyületeket szintetizálnak - pontosabban, az élet kémiai eredetét tesztelte a korai Földön (a Hadeán vagy a korai archeán).
K: Mikor végezték ezt a kísérletet?
V: Ezt a kísérletet 1952-ben végezték, és 1953-ban Stanley Miller és Harold Urey a Chicagói Egyetemen publikálta.
K: Hány aminosav keletkezett a kísérlet során?
V: A tudósok jóval több mint 20 különböző aminosavat találtak a kísérlet során - jóval többet, mint amiről eredetileg beszámoltak, és többet, mint az életben természetesen előforduló 20 különböző aminosav.
K: Milyen típusú energiát alkalmaztak a kísérlet során? V: A kísérleti folyamat során egyfajta energiát alkalmaztak, hogy szervetlen vegyületekből szerves vegyületeket állítsanak elő.
