A MiG-19 Farmer a Mikojan által gyártott szovjet vadászrepülőgép, amely első repülését 1953-ban hajtotta végre és 1955-ben állt rendszeres szolgálatba. A típust a régebbi MiG-17 Fresco leváltására tervezték. A vietnami háború alatt az észak-vietnamiak is alkalmaztak MiG-19-eket, de összességében kevesebbet, mint a MiG-17-et vagy a MiG 21 Fishbedet.

Fejlesztés és szerep

A MiG-19 a két sugárhajtóműves elrendezésnek és a javuló aerodinamikának köszönhetően a Szovjetunió első sorozatgyártású, szuperszonikus vadászgépe volt. A tervezés során a teljesítmény növelése mellett a manőverezhetőséget és a fegyverzet korszerűsítését tartották fontosnak, hogy a típus megfeleljen az 1950-es évek növekvő követelményeinek.

Műszaki jellemzők

  • Hajtómű: kettő Tumansky RD-9 sugárhajtómű, mindegyik utánégetővel, kb. 7165 font (3250 kgf) tolóerővel.
  • Tömeg: üresen kb. 11 397 font (5170 kg), maximális felszálló tömeg körülbelül 19 621 font (8900 kg).
  • Méretek: magassága kb. 12 láb (3,66 m), szárnyfesztávolsága 29,5 láb (9,0 m), hossza kb. 42 láb 11 hüvelyk (13,1 m).
  • Sebesség: nagy sebességen körülbelül 903 mérföld/óra (1450 km/h), jó gyorsulási és emelkedési teljesítménnyel rendelkezett.

Fegyverzet és terhelhetőség

A gép erős belső fegyverzettel és külső felfüggesztési lehetőségekkel rendelkezett. Alapfelszereltsége:

  • 3 db 30 mm-es ágyú (általában NR-30 típusúak) a törzsben.
  • 4 külső felfüggesztő pont, amelyekre bombát vagy rakétát lehetett szerelni — így vadász‑bombázó feladatokra is alkalmas volt.

A fegyverzet kombinációja és a nagy sebesség miatt rövid távú légiharcokban és földi célok elleni bevetésekben is hatékony lehetett, ugyanakkor rövid hatótávolsága és magas üzemanyag-fogyasztása korlátozta alkalmazhatóságát.

Változatok és export

Több változatot fejlesztettek ki, például nappali vadász-, elfogó- és kiképző verziókat, valamint radarral és légiharc‑rakétákkal felszerelt interceptor változatokat. A típus nagyszámú exportot élt meg: hadseregekhez került a keleti blokk országaiba, valamint több exportáló partnerhez is. Külön említésre méltó, hogy Kínában licenc alapján gyártották J-6 néven.

Szolgálatban és örökség

A MiG-19 az 1950-es és 1960-as években több konfliktusban is részt vett: gyakorlatilag az összes kelet-európai és néhány közel-keleti légierő rendszeresítette. Előnyei közé tartozott a nagy gyorsaság és a komoly belső fegyverzet, hátrányai pedig a viszonylag rövid hatótávolság, a nagy fogyasztás és a korszerűtlen elektronika a későbbi típusokhoz képest.

Végül az újabb, nagyobb hatótávolságú és fejlettebb avionikával rendelkező típusok, különösen a MiG-21-esek váltották fel a MiG-19-eket a legtöbb légierőben. A MiG-19 azonban fontos lépcső volt a szovjet vadászgépek fejlődésében, hiszen a sorozatgyártott szuperszonikus képesség és a két hajtóművel elérhető teljesítmény jelentős előrelépést jelentett az ötvenes évek katonai repülésében.