A Megophryidae a békák egyik nagy, változatos családja, amely főként Ázsia meleg, nedves térségeiben él. Elterjedési területük a Himalája előterétől északról dél és kelet felé húzódik, egészen Indonéziáig, a Nagy-Szunda-szigetekig és a tengeri Délkelet-Ázsia több szigetéig, beleértve a Fülöp-szigeteket is. A csoportba tartozó fajok száma a kutatások és rendszertani átsorolások miatt folyamatosan változik, de jelenleg nagyjából 70-100 fajról és 12 nemzetségre tagolt csoportról beszélhetünk. Magyarul gyakran megophryidáknak vagy levélbékaféléknek nevezik őket.

A megophryidák legismertebb sajátossága az álcázásuk. Különösen az erdőkben élő fajok képesek szinte tökéletesen beleolvadni a környezetükbe: testük, mintázatuk és színezésük gyakran egy száraz, fonnyadt levélre emlékeztet. Egyes fajoknál a bőrredők, kiemelkedések és a testformák is úgy alakultak, hogy a levél erezetét vagy a levél sérüléseit utánozzák. Ez a rejtőszín fontos védekezés, mivel ezek a békák többnyire a talajon, avarban vagy alacsony növényzet között pihennek, ahol a ragadozók elől csak így tudnak sikeresen elbújni.

A család fajai általában kistermetűek vagy közepes termetűek: testhosszuk nagyjából 2 centimétertől 12,5 centiméterig terjed. Testfelépítésük alkalmazkodott a szárazföldi életmódhoz, és sok faj rövid, erős hátsó lábakkal mozog az avarban vagy a laza talajon. A kifejlett állatok nyelve feltűnően lapát alakú, ami jól használható a kisebb zsákmányállatok, főként rovarok és más gerinctelenek megragadására. Táplálékuk többnyire a talajon vagy az aljnövényzetben élő apró állatokból áll.

A szaporodásuk és fejlődésük is változatos. Ebihalaik sokféle vizes élőhelyen fejlődnek, de gyakran fordulnak elő tavakban, lassabb vizű pocsolyákban, árkokban és patakokban is. Az ebihalak alakja és életmódja rendkívül sokféle lehet, mivel a fajok különböző élőhelyen élnek: egyesek az erdő mélyén, mások hegyi patakok mellett, megint mások szubtrópusi vagy trópusi erdők talajszintjén fordulnak elő. Ez a változatosság a család egyik legérdekesebb jellemzője.

  • Élőhely: nedves erdők, hegyvidéki és síkvidéki trópusi területek, patakpartok, avaros talaj.
  • Jellegzetesség: levélszerű testforma és erős rejtőszín.
  • Táplálkozás: főként apró gerinctelenek.
  • Szaporodás: a lárvák vízben fejlődnek, gyakran változatos víztestekben.

A Megophryidae fajai közül sok érzékeny az erdők állapotára, mivel szorosan kötődnek a párás, zavartalan élőhelyekhez. Az erdőirtás, az élőhelyek feldarabolódása és a vízfolyások szennyezése több populációt veszélyeztethet. Éppen ezért a család tagjainak megőrzése szorosan összefügg a trópusi és szubtrópusi erdők védelmével. Ezek a békák jól példázzák, milyen sokféle és különleges alkalmazkodási forma alakulhat ki a kétéltűek között.