Metatheria — erszényes emlősök és fosszilis rokonaik magyarázata
A Metatheria az emlősök (Mammalia) osztályának azon csoportja, amelybe a mai erszényesek (marsupialok) és számos fosszilis rokoncsoport, például a sparassodonciák tartozik. A kifejezést először Thomas Henry Huxley javasolta 1880-ban; hagyományosan közel áll a korábbi Marsupialia elnevezéshez, de a Metatheria kiterjed a modern erszényesek mellett azok legközelebbi fosszilis rokonaira is.
Főbb morfológiai jellemzők
A metatériák több jellegzetes morfológiai vonást mutatnak, amelyek megkülönböztetik őket az Eutheria (placentális emlősök) és a monotremák csoportjától:
- Fogazat: jellegzetes fogazati képletük van: oldalanként I5/4 C1/1 P3/3 M4/4 (felső/alsó), tehát körülbelül öt felső és négy alsó metszőfog, egy szemfog, három premoláris és négy moláris fog található.
- Csontozati jegyek: sok metatheriában előfordulnak epipubicus csontok (a medence elülső részén), valamint egyes koponya- és állkapocs-tulajdonságok, amelyek a táplálkozási és rágási specializációkhoz kötődnek.
- Kisebb méretű, fejletlen újszülöttek: a fiatalok születéskor rendkívül kicsik és alulfejlettek, ezért hosszú ideig anyai ellátást igényelnek.
Reprodukció és fejlődés
A metatheriákra jellemző a choriovitellin (sárgatestzsák típusú) placenta, amely a méhen belüli kapcsolódást biztosítja, de nem olyan fejlett, mint a placentális emlősök chorioallantóikus placentája. Ennek következtében a magzatok korai stádiumban, „larvaszerű” állapotban jönnek a világra.
A születés után a legtöbb erszényes fiatalja a marsupium (erszény) felé mászik, és egy mellbimbóhoz kapcsolódva marad ott, míg tovább fejlődik. Fontos megjegyezni, hogy nem minden metatheriának van zárt erszénye: egyes fajoknál a fiatalok az anya köldökzsinór körüli szőrzetéhez kapaszkodnak. Az újszülött metatheriák szája gyakran „O” alakú, hogy jól illeszkedjen az anya mellbimbójához, amely ezután megduzzad és rögzíti az utódot.
Elterjedés és élő fajok
A ma élő metatheriák nagy részét a marsupialok alkotják; ezek elsősorban Ausztráliában, Új-Guineában és a Amerika trópusaitól egészen Észak-Amerikáig megtalálhatók (pl. oposszumok). A mai erszényesek száma szerte a világon körülbelül 330 körüli fajra tehető, amelyek rendkívül változatos életmódokat és ökológiai szerepeket töltenek be (mindenevők, növényevők, ragadozók, éjszakai és nappali fajok egyaránt).
Fosszilis rekord és evolúció
A metatériák legrégebbi ismert képviselője a Sinodelphys, amely a Kína alsó kréta korából származik (kb. 125 millió éves). A csoport a kréta időszakban alakult ki, majd a földtörténeti idő során különböző vonalakra bomlott, és több kontinensen is jelen volt. A déli szuperkontinensen (Gondwana) a metatheriák különösen sikeresen radiálódtak, ami vezetett a modern ausztráliai marsupialok és a dél-amerikai fosszilis formák, például a ragadozó életmódú sparassodonciák kialakulásához.
A metatheriák fosszilis története fontos része a placentális emlősök és az emlősök általános evolúciójának megértésében: a kréta–eocén időszakban több vonal egymás mellett létezett, és a K–Pg kihalási esemény után egyes csoportok (különösen Ausztráliában és Dél-Amerikában) tovább diverzifikálódtak.
Rendszertan és kapcsolat az Eutheriával
A metatériákat és az Eutheria-t (placentális emlősök) hagyományosan a Theria alosztály infraosztályaiként különítik el; mindkettőt Huxley különítette el 1880-ban. A Metatheria monofiletikus csoporttá való elfogadását mind morfológiai, mind molekuláris adatok támasztják alá. A metatériák és az eutheriák közös ősére visszavezethető közös terápiás vonások mellett (Theria), az egyes vonalak saját, jól felismerhető származási és adaptációs jegyeket fejlesztettek ki.
Érdekességek
- A metatheriák fiataljai viszonylag hosszú ideig függnek az anyától: a szoptatás és az erszényben vagy a testhez tapadva töltött idő gyakran hónapokig tart.
- Néhány mai marsupial felépítése (például a kétágú méh és a kettős hüvely) a metatheriák sajátos reproduktív anatómiai megoldásait tükrözi.
A görög meta- és theria szavak nagyjából azt jelentik, hogy "más állatok", szemben az Eutheriával ("igazi állatok"), ami történetileg a két fő therian vonal megkülönböztetésére utal.
Fejlődéstörténet
A metatériák először a kréta időszakban jelentek meg. Néhány törzscsoportba tartozó metatherianus még a neogén időszakig fennmaradt, mielőtt kihalt volna. A koronacsoportba tartozó erszényesek, a Metatheria egyetlen ma is élő ága, a kréta végén bekövetkezett kihalásukhoz közel diverzifikálódott.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Metatheria?
V: A Metatheria az emlősök egy csoportja, amelybe az erszényesek és a sparassodonciák tartoznak. Szinte szinonimája a korábbi Marsupialia taxonnak, de az erszényesek legközelebbi fosszilis rokonait is magában foglalja.
Q: Ki javasolta a Metatheria-t?
V: A Metatheria-t először Thomas Henry Huxley javasolta 1880-ban.
K: Mi különbözteti meg a Metatheria-t a többi emlőstől?
V: A metatherianok az összes többi emlőstől a fogazatuk felépítésében különböznek, amely általában öt felső és négy alsó szemfogat, egy szemfogat, három premoláris és négy moláris fogat tartalmaz.
K: Mikor fedezték fel a Sinodelphys-t?
V: A Metatheria legkorábbi ismert képviselője, a Sinodelphys Kína alsó kréta korából származik.
K: Hogyan kapcsolódik az Eutheria a Metatheria-hoz?
V: A Metatheres legközelebbi rokonai az Eutheria (amelyet szintén Huxley állított fel 1880-ban). Mindkettő a Theria alosztályban egy alosztályként van csoportosítva.
K: Mit tartalmaz a Theria?
V: A Theria az egyszikűek kivételével minden élő emlőst magában foglal.
K: Hogyan hozzák világra utódaikat a metateriuszok?
V: Fejlődésük során a metatherianok sárgatest-plázát termelnek, és "lárva" utódokat hoznak világra. Ezeknek az utódoknak elmaradott hátsó végtagjaik vannak, és születésük után a marsupiumba vándorolnak, ahol a mellbimbóhoz kapcsolódnak.
