Max Wertheimer — Gestalt-pszichológia alapítója (alaklélektan)

Max Wertheimer: a Gestalt-pszichológia alapítója, produktív gondolkodás kutatója — élete, emigrációja és meghatározó munkássága az alaklélektanban.

Max Wertheimer (Prága, 1880. április 15. - New Rochelle, New York, 1943. október 12.) pszichológus, a Gestalt-pszichológia három alapítójának egyike Kurt Koffka és Wolfgang Köhler mellett.

Wertheimer 1929 és 1933 között a frankfurti egyetem professzora volt. Amikor 1933-ban Adolf Hitler lett a Harmadik Birodalom kancellárja, Wertheimer számára nyilvánvalóvá vált, hogy el kell hagynia Németországot. Végül elfogadta az ajánlatot, hogy a New York-i The New Schoolban tanítson.

New Yorkban folytatta a problémamegoldás, vagy ahogy ő szerette nevezni, a "produktív gondolkodás" vizsgálatát. A könyv és korábbi munkái között a következő volt a kapcsolat: a könyvben szereplő összes probléma, egy kivételével, megoldható volt geometriai ábrák figyelembevételével. Más szóval, lényegüket tekintve részben vizuálisak voltak, és vizuálisan ábrázolhatók és részben megoldhatók. Ez a szál húzódott végig a gesztalt munkák nagy részén.

Wertheimer 1943 szeptemberének végén fejezte be a könyvet (az egyetlen könyvét), és alig három héttel később szívrohamban meghalt. Wertheimert a New Rochelle-i Beechwood temetőben temették el.

Élete és pályája — rövid áttekintés

Wertheimer Prágában született, majd európai egyetemeken folytatott tanulmányokat; korai munkássága a perceptuális jelenségek kísérleti vizsgálatára irányult. Németországban, elsősorban Berlinben és később Frankfurtban, Koffkával és Köhlerrel együtt megalapította a Gestalt-pszichológia (alaklélektan) irányzatát, amely a percepciót és a gondolkodást holisztikus szemléletben vizsgálta.

Legfontosabb elméleti és kísérleti eredmények

Phi-jelenség (1912) — Wertheimer legismertebb laboratóriumi felfedezése az úgynevezett phi-jelenség volt, amelyben gyorsan felváltva megjelenő fénypontok mozgásérzetet keltenek még akkor is, ha valójában nincs folyamatos mozgás. Ezzel a jelenséggel magyarázható a filmek és a mozgókép illúziója: a diszkrét képkockákból összeálló folyamatos mozgás élménye.

Gestalt-elvek — Wertheimer és munkatársai rámutattak arra, hogy a látás nem egyszerűen elemek összessége, hanem az észlelő szervezetek (Gestalten) egységes struktúrákat alkotnak. A legismertebb csoportosító elvek röviden:

• közelség (proximity)
• hasonlóság (similarity)
• folytonosság (continuity)
• lezárás (closure)
• közös sors (common fate)

Ezek az elvek mutatják, hogy az észlelés szerveződése a legegyszerűbb, legegészségesebb (Prägnanz) alakzat felé törekszik, vagyis a perceptuális rendszer a legegyszerűbb, legstabilabb értelmezést alakítja ki a bemenetből.

Produktív gondolkodás

Wertheimer későbbi munkáiban a problémamegoldást tanulmányozta, és megkülönböztette a produktív és a reproduktív gondolkodást. A reproduktív gondolkodás emlékezetre és korábbi rutinokra támaszkodik, míg a produktív gondolkodás az átlátáson, restrukturalizáción és kreatív újraszervezésen alapul — ez vezet valódi megértéshez és új problémamegoldó megoldásokhoz. A témában írott könyvét befejezte 1943 szeptemberében; a műet később, posztumusz is publikálták (angolul Productive Thinking).

Módszertan és szemlélet

Wertheimer kísérletei jellemzően jól kontrollált perceptuális feladatokra épültek (pl. időbeli és térbeli ingerek manipulálása), és nagy hangsúlyt fektetett a szubjektív tapasztalat pontos lejegyzésére. Következetesen azt állította, hogy a pszichológia célja nem csupán a mentális elemek feltérképezése, hanem a szervező elvek feltárása, amelyek a „teljes” élményt létrehozzák.

Hatás és örökség

Wertheimer munkássága hosszú távú hatást gyakorolt a percepciós kutatásokra, a kognitív pszichológiára, a problémamegoldás és a tanulás elméleteire, valamint a design- és multimédia-alkalmazásokra (például filmelmélet, grafikai tervezés). A gestalt-elvek ma is alapvetőek a perceptuális kutatásokban és gyakran hivatkoznak rájuk a pszichológia oktatásában.

Halála és emlék

Wertheimer váratlanul, 1943. október 12-én halt meg szívrohamban New Rochelle-ben. Halála után munkái tovább éltek és befolyásolták a 20. század második felének pszichológiai irányzatait. New Rochelle-i temetése a Beechwood temetőben történt.

Rövid, kulcsfontosságú dátumok: születés 1880. április 15. (Prága), phi-jelenség leírása 1912, frankfurti professzori kinevezés 1929–1933, emigráció és tanítás a The New Schoolban, könyv befejezése 1943 szeptemberében, halál 1943. október 12.

Phi jelenség

A phi-jelenség egy Wertheimer által 1912-ben leírt optikai csalódás, amelyben a látás állandóságát a mozifilm használta ki, és amelyet Hugo Münsterberg 1916-ban alkalmazott. Ez az optikai csalódás azon az elven alapul, hogy az emberi szem képes mozgást érzékelni információdarabokból, például képek egymásutánjából. Más szóval, egy bizonyos másodpercenkénti képsebességgel rögzített képekből álló diavetítésből állandó mozgást észlelünk.

A phi-jelenségben egy képsorozat mozgásérzetet kelt bennünk. Ez nem a Wertheimer által használt tényleges felállás, de az elképzelés hasonló.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Max Wertheimer?

K: Hol tanított Wertheimer?

K: Miért hagyta el Wertheimer Németországot?

K: Hová ment Wertheimer, miután elhagyta Németországot?

K: Mit vizsgált Wertheimer New Yorkban?

K: Miről szólt Wertheimer egyetlen könyve?

K: Mikor halt meg Wertheimer és hol temették el?

Keresés betűvel