Gestaltpszichológia
A Gestalt-pszichológia a 20. század elején Berlinben kialakult elmélet az elméről és az agyról.
Az ötlet lényege, hogy az agy a dolgokat egészében látja. A gesztalthatás a látás esetében a legegyértelműbb. Figurákat és egész formákat ismerünk fel, nem csak vonalak és görbék gyűjteményét. A pszichológiában a gestaltizmus gyakran szemben áll a strukturalizmussal. A "Az egész nagyobb, mint a részek összege" kifejezést gyakran használják a Gestalt-elmélet magyarázatakor. A jobb megfogalmazás a következő : "Az egész különbözik a részektől".
"Veleszületetten arra törekszünk, hogy a dolgokat a lehető legjobb gesztusban éljük meg. A "jó" itt sok mindent jelenthet, mint például szabályos, rendezett, egyszerű, szimmetrikus és így tovább, amelyek aztán sajátos gesztaltörvényekre utalnak".
"Az eredeti megfigyelés Wertheimeré volt, amikor megjegyezte, hogy a mozgást ott érzékeljük, ahol nem több, mint az egyes érzékszervi események gyors egymásutánja. Ezt látta a frankfurti pályaudvaron vásárolt játék stroboszkópban, és ezt látta laboratóriumában is, amikor gyors egymásutánban villogó fényekkel kísérletezett (mint a karácsonyi fények, amelyek látszólag körbe-körbe járnak a fán, vagy a Las Vegas-i díszes neonreklámok, amelyek mozogni látszanak). A hatást látszólagos mozgásnak nevezik, és tulajdonképpen ez a mozgóképek alapelve".
A 20. század eleji teoretikusok, mint Kurt Koffka, Max Wertheimer és Wolfgang Köhler (Carl Stumpf tanítványai) a tárgyak látásmódját úgy tekintették, mint egy globális konstruktum összes elemét. Ez a "gestalt" vagy "teljes forma" megközelítés az észlelés megértésére törekedett - látszólag veleszületett mentális törvényszerűségek, amelyek meghatározzák a tárgyak észlelésének módját. Alapja az itt és most, és a dolgok szemléletmódjában rejlik. Két részre bontható: alak vagy alap, első pillantásra az alakot látod magad előtt vagy a hátteret?
Ezek a törvények többféle formát öltöttek. Ilyen például az, ahogyan hajlamosak vagyunk hasonló tárgyakat vagy egymáshoz közel eső tárgyakat értelmesen összefüggőnek látni. A Gestaltot kritizálták, hogy pusztán leíró jellegű, de a minták és tárgyak észlelésével kapcsolatos számos további kutatás, valamint a viselkedés, a gondolkodás, a problémamegoldás és a pszichopatológia kutatásának alapját képezte.
"Állok az ablaknál, és látok egy házat, fákat, eget. Elméletileg azt mondhatnám, hogy 327 fényesség és színárnyalat volt. Van 327"? Nem. Nekem az ég, a ház és a fák vannak". Max Wertheimer Az észlelési formák szerveződésének törvényei. 1923
A Gestalt-pszichológia a modern kognitív pszichológia előfutára volt. Különbözik a gestaltpszichoterápiától.
A feleségem és az anyósom: Egy másik híresen kétértelmű illúzió
Ez az illúzió egy változó gesztus: néha egy nyulat látunk, néha egy kacsát.
A "láthatatlan" háromszög híres illúziója a gestalt-érzékelés egyik példája.
Problémamegoldás
A Gestalt-pszichológusok voltak az elsők, akik az ember és a majmok problémamegoldását tanulmányozták. Wolfgang Kohler kimutatta, hogy a csimpánzok képesek problémákat megoldani pusztán gondolkodással; Max Wertheimer azt vizsgálta, hogyan segítik az ábrák a diákokat a geometriai feladatok megoldásában, Karl Duncker pedig az általános problémamegoldást tanulmányozta. Általában mind Wertheimer, mind Duncker a "problémamegoldás" helyett a tágabb "produktív gondolkodás" kifejezést részesítette előnyben, de ezt ma már nem nagyon használják.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Gestalt pszichológia?
V: A Gestaltpszichológia a 20. század elején Berlinben kialakult elmélet az elméről és az agyról. Azt állítja, hogy az agy a dolgokat egészként látja, nem pedig csak vonalak és görbék gyűjteményeként.
K: Hogyan magyarázza a Gestalt elmélet az érzékelést?
V: A Gestalt-elmélet azzal magyarázza az érzékelést, hogy a dolgok minél jobb gestalt (egész forma) megtapasztalására ösztönöz bennünket. Ez jelenthet szabályosságot, rendezettséget, egyszerűséget, szimmetriát stb. amelyek aztán konkrét gestalt-törvényekre utalnak.
K: Ki dolgozta ki a Gestalt-pszichológia gondolatát?
V: A Gestaltpszichológia gondolatát a 20. század elején olyan teoretikusok dolgozták ki, mint Kurt Koffka, Max Wertheimer és Wolfgang Köhler (Carl Stumpf tanítványai).
K: Mi a példa a látszólagos mozgásra?
V: A látszólagos mozgásra akkor van példa, amikor olyan mozgást érzékelünk, amely nem több, mint az egyes érzékszervi események gyors egymásutánja. Ezt a hatást láthatjuk a karácsonyi fényeknél, amelyek látszólag körbe-körbe járnak a fán, vagy a neonreklámoknál, amelyek látszólag mozognak Las Vegasban.
K: Mit figyelt meg Max Wertheimer azzal kapcsolatban, hogy az emberek hogyan érzékelik a tárgyakat?
V: Max Wertheimer megfigyelte, hogy az emberek hajlamosak hasonló tárgyakat vagy egymáshoz közeli tárgyakat értelmesen összefüggőnek látni. Azt is megfigyelte, hogy amikor egy ablaknál állva kinézett egy házra, fákra és az égre, nem "327" fényességet és árnyalatot látott, hanem ehelyett az eget, a házat és a fákat.
K: Hogyan használták a Gestalt-pszichológiát a kezdetek óta?
V: A Gestalt-pszichológiát a kezdetek óta a minták és tárgyak érzékelésének; a viselkedésnek; a gondolkodásnak; a problémamegoldásnak; a pszichopatológiának; és a modern kognitív pszichológiának a további kutatásaihoz használják (bár meg kell jegyezni, hogy ez különbözik a gestalt-pszichoterápiától).
