Major League Baseball Legértékesebb Játékos Díj
A Major League Baseball Legértékesebb Játékos Díj (MVP) a Major League Baseball (MLB) egyik díja, amelyet minden évben egy-egy kiemelkedő játékosnak ítélnek oda az amerikai és a nemzeti bajnokságban. A díjat 1931 óta a Baseball Writers Association of America (BBWAA) ítéli oda. A győztes a Kenesaw Mountain Landis Memorial Baseball Awardot kapja. A díjat az MLB első biztosának tiszteletére nevezték el. Landis 1920 és 1944 között töltötte be ezt a tisztséget. Az MVP-szavazásra az utószezon előtt kerül sor. Az eredményeket csak a World Series után hirdetik ki. A BBWAA 1938-ban kezdte megkérdezni minden egyes ligaváros három íróját. Ezt a számot 1961-ben liga városonként kettőre emelték.
Az első alapemberek nyerték a legtöbb MVP-t a pályán játszók közül, 34 győzelemmel. Ezt követik a második bázisjátékosok (16), a harmadik bázisjátékosok (15) és a shortstopok (15). A huszonnégy dobójátékos közül, aki elnyerte a díjat, tizenöt jobbkezes, míg kilenc balkezes. Walter Johnson, Carl Hubbell és Hal Newhouser az egyetlen dobó, aki többször is nyert. Newhouser két egymást követő szezonban, 1944-ben és 1945-ben nyerte el a díjat. Stan Musial, Alex Rodriguez és Robin Yount különböző posztokon nyert. Rodriguez az egyetlen játékos, aki két különböző csapatban, két különböző poszton nyerte el a díjat. Barry Bonds nyerte a legtöbbször (hétszer). Ő nyerte meg a legtöbbször egymás után (2001-2004). Jimmie Foxx volt az első játékos, aki többször is megnyerte. Kilenc játékos háromszor, 19 pedig kétszer nyert.
A díj egyetlen döntetlenje 1979-ben történt a National League-ben, amikor Keith Hernandez és Willie Stargell ugyanannyi pontot kapott. Eddig 17 egyhangú győztes volt, ami azt jelenti, hogy az összes első helyezett megkapta az összes szavazatot. A legtöbb győztes játékost a New York Yankees tudhatja magáénak 22-vel. A St. Louis Cardinalsé a második legtöbb 17 győztessel. Öt csapatnak nem volt győztese. A legutóbbi győztesek Mike Trout az Amerikai Ligában és Clayton Kershaw a Nemzeti Ligában.
Key
† | A Nemzeti Baseball Hírességek Csarnokának és Múzeumának tagja |
^ | A még aktív játékosok megjelenítése |
§ | Egyhangú választás |
P | Pitcher (RHP a jobbkezes; LHP a balkezes) |
C | Catcher |
1B | Első alapember |
2B | |
3B | Harmadik alapember |
SS | Shortstop |
OF | Outfielder |
DH | Kijelölt ütő |
Chalmers-díj (1911-1914)
Az 1910-es szezon előtt Hugh Chalmers, a Chalmers Automobile tulajdonosa bejelentette, hogy a szezon végén a Major League Baseballban a legmagasabb ütésátlaggal rendelkező játékosnak egy Chalmers Model 30-as autót ajándékoz. Az Amerikai Liga legjobb átlagáért folyó 1910-es versenyben a Detroit Tigers általánosan ellenszenves Ty Cobb és Nap Lajoie, a Cleveland Indians játékosa állt egymással szemben. A szezon utolsó napján Lajoie a St. Louis Browns ellen hét ütésütéssel megelőzte Cobb ütésátlagát. Az Amerikai Liga elnöke, Ban Johnson azt mondta, hogy egy újraszámítás szerint Cobb így is, úgy is megnyerte a versenyt. Chalmers végül mindkét játékosnak autót adott.
A következő szezonban Chalmers megalapította a Chalmers-díjat. A szezon után egy baseball-szakírókból álló bizottságnak kellett összeülnie, hogy meghatározza a "klub és a liga számára legfontosabb és leghasznosabb játékost". Mivel a díj nem bizonyult olyan hasznosnak a reklámozásban, mint azt Chalmers remélte, 1914 után megszüntették.
Év | Amerikai Liga győztes | Csapat | Pozíció | National League győztes | Csapat | Pozíció | Ref |
1911 | Ty Cobb†§ | Detroit Tigers | OF | Frank Schulte | Chicago Cubs | OF | |
1912 | Tris Speaker† | OF | Larry Doyle | New York Giants | 2B | ||
1913 | Walter Johnson† | Washington Senators | RHP | Jake Daubert | Brooklyn Dodgers | 1B | |
1914 | Eddie Collins† | Philadelphia Athletics | 2B | Johnny Evers† | Boston Braves | 2B |
Ty Cobb 1911-ben nyerte el az Amerikai Liga első Chalmers-díját, és az előző szezon díjátadója körüli vita középpontjában állt.
Liga-díjak (1922-1929)
1922-ben az Amerikai Liga egy új díjat alapított, amellyel "azt a baseballjátékost díjazták, aki a legnagyobb szolgálatot tette klubjának". A győztesek, akikről egy nyolc baseball-szakíróból álló bizottság szavazott James Crusinberry elnökletével, bronzérmet és pénzjutalmat kaptak. A szavazóknak minden csapatból egy-egy játékost kellett választaniuk. A játékos-menedzserek és a korábbi díjazottak nem nyerhettek. Ezek a problémák azt eredményezték, hogy a díjat 1928 után megszüntették. A Nemzeti Liga díja, amely nem tartalmazta ezeket a korlátozásokat, 1924-től 1929-ig tartott.
Év | Amerikai Liga győztes | Csapat | Pozíció | National League győztes | Csapat | Pozíció | Ref |
1922 | George Sisler† | St. Louis Browns | 1B | - — | - — | - — | |
1923 | OF | - — | - — | - — | |||
1924 | Walter Johnson† | Washington Senators | RHP | Dazzy Vance† | Brooklyn Robins | RHP | |
1925 | Roger Peckinpaugh | Washington Senators | SS | Rogers Hornsby† | St. Louis Cardinals | 2B | |
1926 | George Burns | Cleveland Indians | 1B | Bob O'Farrell | St. Louis Cardinals | C | |
1927 | Lou Gehrig† | 1B | Paul Waner† | OF | |||
1928 | Mickey Cochrane† | Philadelphia Athletics | C | Jim Bottomley† | St. Louis Cardinals | 2B | |
1929 | - — | - — | - — | Rogers Hornsby† | Chicago Cubs | 2B |
Babe Ruth a híres 1927-es szezonjában az Amerikai Liga szabályai szerint nem volt jogosult a díjra, mivel 1923-ban már nyert.
Az Amerikai Baseball-írók Szövetségének legértékesebb játékosa (1931-től napjainkig)
A BBWAA először az 1931-es szezon után ítélte oda a modern MVP-t, és azt a formátumot vette át, amelyet a Nemzeti Liga használt a bajnoki díj kiosztásához. Minden csapattal rendelkező városban egy-egy író töltött ki egy tízes szavazólapot. Tíz pontot kapott az első helyezett, kilencet a második helyezett, és így tovább. 1938-ban a BBWAA városonként háromra emelte a szavazók számát, és 14 pontot adott az első helyezett szavazatáért. Az egyetlen jelentős változás azóta 1961-ben történt, amikor a szavazók számát ligavárosonként kettőre csökkentették.
Év | Amerikai Liga győztes | Csapat | Pozíció | National League győztes | Csapat | Pozíció | Ref |
1931 | Lefty Grove† | Philadelphia Athletics | LHP | Frankie Frisch† | St. Louis Cardinals | 2B | |
1932 | Jimmie Foxx† | Philadelphia Athletics | 1B | Chuck Klein† | OF | ||
1933 | Jimmie Foxx† | Philadelphia Athletics | 1B | Carl Hubbell† | New York Giants | LHP | |
1934 | Mickey Cochrane† | Detroit Tigers | C | Dizzy Dean† | St. Louis Cardinals | RHP | |
1935 | Hank Greenberg†§ | Detroit Tigers | 1B | Gabby Hartnett† | Chicago Cubs | C | |
1936 | Lou Gehrig† | 1B | Carl Hubbell†§ | New York Giants | LHP | ||
1937 | Charlie Gehringer† | Detroit Tigers | 2B | Joe Medwick† | St. Louis Cardinals | OF | |
1938 | Jimmie Foxx† | 1B | Ernie Lombardi† | Cincinnati Reds | C | ||
1939 | Joe DiMaggio† | OF | Bucky Walters | Cincinnati Reds | RHP | ||
1940 | Hank Greenberg† | Detroit Tigers | OF | Frank McCormick | Cincinnati Reds | 1B | |
1941 | Joe DiMaggio† | OF | Dolph Camilli | Brooklyn Dodgers | 1B | ||
1942 | Joe Gordon† | 2B | Mort Cooper | St. Louis Cardinals | RHP | ||
1943 | Spud Chandler | RHP | Stan Musial† | St. Louis Cardinals | OF | ||
1944 | Hal Newhouser† | Detroit Tigers | LHP | Marty Marion | St. Louis Cardinals | SS | |
1945 | Hal Newhouser† | Detroit Tigers | LHP | Phil Cavarretta | Chicago Cubs | 1B | |
1946 | Ted Williams† | OF | Stan Musial† | St. Louis Cardinals | 1B | ||
1947 | Joe DiMaggio† | OF | Bob Elliott | Boston Braves | 3B | ||
1948 | Lou Boudreau† | Cleveland Indians | SS | Stan Musial† | St. Louis Cardinals | OF | |
1949 | Ted Williams† | OF | Brooklyn Dodgers | 2B | |||
1950 | Phil Rizzuto† | SS | Jim Konstanty | RHP | |||
1951 | Yogi Berra† | C | Roy Campanella† | Brooklyn Dodgers | C | ||
1952 | Bobby Shantz | Philadelphia Athletics | LHP | Hank Sauer | Chicago Cubs | OF | |
1953 | Al Rosen§ | Cleveland Indians | 3B | Roy Campanella† | Brooklyn Dodgers | C | |
1954 | Yogi Berra† | C | Willie Mays† | New York Giants | OF | ||
1955 | Yogi Berra† | C | Roy Campanella† | Brooklyn Dodgers | C | ||
1956 | Mickey Mantle†§ | OF | Don Newcombe | Brooklyn Dodgers | RHP | ||
1957 | Mickey Mantle† | OF | Hank Aaron† | Milwaukee Braves | C | ||
1958 | Jackie Jensen | OF | Chicago Cubs | SS | |||
1959 | Nellie Fox† | Chicago White Sox | 2B | Chicago Cubs | SS | ||
1960 | OF | Dick Groat | SS | ||||
1961 | OF | Frank Robinson†§ | Cincinnati Reds | OF | |||
1962 | Mickey Mantle† | OF | Maury Wills | Los Angeles Dodgers | SS | ||
1963 | Elston Howard | C | Sandy Koufax† | Los Angeles Dodgers | LHP | ||
1964 | Brooks Robinson† | Baltimore Orioles | 3B | Ken Boyer | St. Louis Cardinals | 3B | |
1965 | Zoilo Versalles | Minnesota Twins | SS | Willie Mays† | San Francisco Giants | OF | |
1966 | Frank Robinson†§ | Baltimore Orioles | OF | Roberto Clemente† | OF | ||
1967 | Carl Yastrzemski† | OF | Orlando Cepeda†§ | St. Louis Cardinals | 1B | ||
1968 | Denny McLain§ | Detroit Tigers | RHP | Bob Gibson† | St. Louis Cardinals | RHP | |
1969 | Harmon Killebrew† | Minnesota Twins | 3B | Willie McCovey† | San Francisco Giants | 1B | |
1970 | Boog Powell | Baltimore Orioles | 1B | Johnny Bench† | Cincinnati Reds | C | |
1971 | Vida Blue | Oakland Athletics | LHP | Joe Torre | St. Louis Cardinals | 3B | |
1972 | Dick Allen | Chicago White Sox | 1B | Johnny Bench† | Cincinnati Reds | C | |
1973 | Reggie Jackson†§ | Oakland Athletics | OF | Pete Rose | Cincinnati Reds | OF | |
1974 | Jeff Burroughs | Texas Rangers | OF | Steve Garvey | Los Angeles Dodgers | 1B | |
1975 | Fred Lynn | OF | Joe Morgan† | Cincinnati Reds | 2B | ||
1976 | Thurman Munson | C | Joe Morgan† | Cincinnati Reds | 2B | ||
1977 | Rod Carew† | Minnesota Twins | 1B | George Foster | Cincinnati Reds | OF | |
1978 | Jim Rice† | OF | Dave Parker | OF | |||
1979 | Don Baylor | Kaliforniai angyalok | DH | Keith Hernandez | St. Louis Cardinals | 1B | |
1979 | - — | - — | - — | Willie Stargell† | 1B | ||
1980 | George Brett† | Kansas City Royals | 3B | Mike Schmidt†§ | 3B | ||
1981 | Rollie Fingers† | RHP | Mike Schmidt† | 3B | |||
1982 | Robin Yount† | SS | Dale Murphy | Atlanta Braves | OF | ||
1983 | Cal Ripken, Jr. † | Baltimore Orioles | SS | Dale Murphy | Atlanta Braves | OF | |
1984 | Willie Hernández | Detroit Tigers | LHP | Ryne Sandberg† | Chicago Cubs | 2B | |
1985 | Don Mattingly | 1B | Willie McGee | St. Louis Cardinals | OF | ||
1986 | Roger Clemens | RHP | Mike Schmidt† | 3B | |||
1987 | George Bell | Toronto Blue Jays | OF | Andre Dawson† | Chicago Cubs | OF | |
1988 | José Canseco | Oakland Athletics | OF | Kirk Gibson§ | Los Angeles Dodgers | OF | |
1989 | Robin Yount† | OF | Kevin Mitchell | San Francisco Giants | OF | ||
1990 | Rickey Henderson† | Oakland Athletics | OF | Barry Bonds | OF | ||
1991 | Cal Ripken, Jr. † | Baltimore Orioles | SS | Terry Pendleton | Atlanta Braves | 3B | |
1992 | Dennis Eckersley† | Oakland Athletics | RHP | Barry Bonds | OF | ||
1993 | Frank Thomas§ | Chicago White Sox | 1B | Barry Bonds | San Francisco Giants | OF | |
1994 | Frank Thomas | Chicago White Sox | 1B | Jeff Bagwell§ | Houston Astros | 1B | |
1995 | Mo Vaughn | 1B | Barry Larkin | Cincinnati Reds | SS | ||
1996 | Juan González | Texas Rangers | OF | Ken Caminiti§ | San Diego Padres | 3B | |
1997 | Ken Griffey, Jr. § | Seattle Mariners | OF | Larry Walker | Colorado Rockies | OF | |
1998 | Juan González | Texas Rangers | OF | Sammy Sosa | Chicago Cubs | OF | |
1999 | Iván Rodríguez | Texas Rangers | C | Chipper Jones | Atlanta Braves | 3B | |
2000 | Jason Giambi^ | Oakland Athletics | 1B | Jeff Kent | San Francisco Giants | 2B | |
2001 | Ichiro Suzuki^ | Seattle Mariners | OF | Barry Bonds | San Francisco Giants | OF | |
2002 | Miguel Tejada^ | Oakland Athletics | SS | Barry Bonds | San Francisco Giants | OF | |
2003 | Alex Rodriguez^ | Texas Rangers | SS | Barry Bonds | San Francisco Giants | OF | |
2004 | Anaheim Angels | OF | Barry Bonds | San Francisco Giants | OF | ||
2005 | Alex Rodriguez^ | 3B | Albert Pujols^ | St. Louis Cardinals | 1B | ||
2006 | Justin Morneau^ | Minnesota Twins | 1B | 1B | |||
2007 | Alex Rodriguez^ | 3B | Jimmy Rollins^ | SS | |||
2008 | Dustin Pedroia^ | 2B | Albert Pujols^ | St. Louis Cardinals | 1B | ||
2009 | Joe Mauer^ | Minnesota Twins | C | Albert Pujols^§ | St. Louis Cardinals | 1B | |
2010 | Josh Hamilton^ | Texas Rangers | OF | Joey Votto^ | Cincinnati Reds | 1B | |
2011 | Justin Verlander^ | Detroit Tigers | RHP | OF | |||
2012 | Miguel Cabrera^ | Detroit Tigers | 3B | Buster Posey^ | San Francisco Giants | C | |
2013 | Miguel Cabrera^ | Detroit Tigers | 3B | Andrew McCutchen^ | OF | ||
2014 | Mike Trout^§ | Los Angeles Angels | OF | Clayton Kershaw^ | Los Angeles Dodgers | LHP |
Jimmie Foxx volt az első játékos, aki három MVP-díjat nyert.
Willie Mays 1954-ben és 1965-ben ugyanannál a csapatnál, különböző városokban nyerte el a díjat.
Barry Bonds hét MVP-je a legtöbb, amit egy játékos elért.
Alex Rodriguez két különböző csapatban, két különböző poszton nyerte el a díjat.
Albert Pujols háromszor nyerte el a díjat, mindannyiszor a St. Louis Cardinals első bázisán.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Major League Baseball legértékesebb játékosának járó díj?
V: A Major League Baseball Legértékesebb Játékos Díj (MVP) egy olyan díj, amelyet az Amerikai Baseball-írók Szövetsége (BBWAA) évente adományoz egy-egy kiemelkedő játékosnak az amerikai és a nemzeti bajnokságban.
K: Ki volt az első MLB-biztos?
V: A díjat Kenesaw Mountain Landis tiszteletére nevezték el, aki 1920 és 1944 között az MLB első biztosa volt.
K: Mikor kerül sor az MVP-szavazásra?
V: Az MVP-szavazásra az utószezon előtt kerül sor, de az eredményeket csak a World Series után hirdetik ki.
K: Hány író szavaz az egyes ligák városaira?
V: 1938-tól kezdődően minden ligavárosra három író szavazott, és ezt a számot 1961-ben ligavárosonként kettőre csökkentették.
K: Melyik középpályás pozíció nyerte a legtöbb MVP-t?
V: Az első alapemberek nyerték a legtöbb MVP-t a mezőnyjátékosok közül, 34 győztesük van. Ezt követik a második bázisjátékosok (16), a harmadik bázisjátékosok (15) és a shortstopok (15).
K: Hány dobójátékos nyert többször is?
V: Walter Johnson, Carl Hubbell és Hal Newhouser az egyetlen dobójátékos, aki többször nyert. Newhouser 1944-ben és 1945-ben egymás után nyerte el a díját.
K: Ki nyerte meg a legtöbbször?
V Barry Bonds hétszer nyerte meg, ami több, mint bármely más játékosnak. Ő tartja a rekordot azzal is, hogy 2001 és 2004 között négyszer egymás után nyerte meg.