Leishmaniasis (leishmaniózis) – okai, tünetei és kezelése

Leishmaniasis (leishmaniózis) — okai, tünetei és kezelése: részletes útmutató a fertőzés felismeréséről, kezelési lehetőségekről és hatékony megelőzésről.

A leishmaniasis vagy leishmaniosis a Leishmania nemzetségbe tartozó protozoon paraziták által okozott betegség. A betegséget bizonyos homoki legyek csípése terjeszti.

A betegségnek három formája van:

• Cutan leishmaniasis: bőrfekélyek
• Mucocutan leishmaniasis: fekélyek a bőrön, a szájban és az orrban.
• Visceralis leishmaniasis: bőrfekélyekkel kezdődik, majd lázzal, alacsony vörösvértestszámmal, nagy léppel és májjal.

A leishmaniászt az emberben több mint 20 Leishmania-faj okozza. A kockázati tényezők közé tartozik a szegénység, az alultápláltság, az erdőirtás és az urbanizáció. Mindhárom típus diagnosztizálható a paraziták mikroszkópos azonosításával. A zsigeri formát vérvizsgálattal lehet diagnosztizálni.

A leishmaniasis részben megelőzhető a rovarölő szerrel kezelt háló alatt alvással. Egy másik módszer a homoki legyek elpusztítására szolgáló rovarölő szerek használata. A betegségben szenvedők korai kezelése szintén segít megelőzni a további terjedést. A szükséges kezelést a betegség megszerzésének helye, a Leishmania-faj és a fertőzés típusa határozza meg. A zsigeri formára használt gyógyszerek közé tartoznak: liposzómális amfotericin B, ötértékű antimonok és paromomicin kombinációja, valamint miltefozin. A kután formára a paromomicin, a flukonazol vagy a pentamidin segíthet.

2014-ben mintegy 98 országban mintegy 12 millió ember fertőződött meg. Évente körülbelül 2 millió új eset fordul elő. Évente 20 ezer és 50 ezer ember hal meg a betegségben. Ázsiában, Afrikában, Dél- és Közép-Amerikában, valamint Dél-Európában mintegy 200 millió ember él olyan területeken, ahol a betegség gyakori. Az Egészségügyi Világszervezet kedvezményeket kapott a betegség kezelésére szolgáló egyes gyógyszerekből.

A betegséget okozó paraziták más emlősöket is megfertőznek: A betegséget kutyák, macskák, rágcsálók, szarvasmarhák és lovak esetében is leírták. Az emlősökön kívül a parazitának szüksége van egy rovarra is, amely a csípése révén terjeszti a parazitát.

Okok és terjedés

A leishmaniasisért felelős paraziták a Leishmania nemzetség különböző fajaiból származnak; az egyes fajok eltérő klinikai formákat és lefolyást okoznak. A fertőzést a nőstény homoki legyek (Phlebotomus és Lutzomyia nemzetség) csípése közvetíti. A legyek a fertőzött emlősökből — például kutyák vagy rágcsálók — veszik fel a parazitát, majd a következő csípéskor továbbadják az embernek.

Típusok és tünetek

• Kután leishmaniasis: a leggyakoribb forma. Egy vagy több, kezdetben körülírt, fájdalmatlan bőrfekély alakulhat ki, amelyek lassan terjednek és hegesedhetnek. Gyógyulásuk hónapokig vagy évekig tarthat, és gyakran maradandó heg alakul ki. (lásd: bőrfekélyek).
• Mucocután leishmaniasis: a bőrfertőzés kiterjedhet a nyálkahártyákra is, ami az orr, az oropharynx és a száj súlyos, destruktív elváltozásához vezethet. Ez különösen jellemző néhány dél-amerikai Leishmania fajra.
• Zsigeri (visceralis) leishmaniasis: a fertőzés belső szervekre terjedhet; jellemzője a hosszabb ideje tartó láz (lázzal), fogyás, kifejezett lép és máj megnagyobbodás, vérképelváltozások (például alacsony vörösvértestszám, leukopénia, trombocitopénia), és súlyos, kezelés nélkül halálos kimenetelhez vezethet.

Az inkubációs idő változó: néhány héttől több hónapig, esetleg évig is terjedhet. A tünetek súlyossága függ a Leishmania fajtól, a fertőzés helyétől és a beteg immunválaszától.

Diagnózis

A diagnózis felállítása több módszer kombinációján alapulhat:

• Mikroszkópos kimutatás: a paraziták közvetlen vizsgálata a bőrfelvételből, nyálkahártya-mintából vagy csontvelő/szpleen aspirátumból (különösen a diagnosztizálható formák esetén).
• Biológiai módszerek: tenyésztés és molekuláris módszerek (PCR) a Leishmania DNS kimutatására — ezek érzékenyebb módszerek.
• Szerológia és gyors tesztek: a zsigeri forma esetén gyakran használatosak vérvizsgálatok (például rK39 antitestteszt), ahogy említi a vérvizsgálattal történő diagnózist is.

Kezeletés

A kezelés a fertőzés típusától, a fertőzés földrajzi helyétől és a Leishmania fajtól függ. Fontos, hogy a terápiát járványügyi szempontból is megtervezzék, mivel egyes betegek kezeletlenül tovább terjeszthetik a fertőzést.

• Zsigeri leishmaniasis: súlyos esetekben rendszerint intravénás antimikrobiális kezelést igényel. A leggyakrabban alkalmazott készítmények közé tartozik a liposzómális amfotericin B, az ötértékű antimonkészítmények (pl. meglumin antimonát vagy nátrium-stiboglukonát), paromomicin és az orális miltefozin. (lásd: gyógyszerek).
• Kután formák: egyes bőrelváltozások lokális kezeléssel is javíthatók (lokális antimon-injekciók, cryoterápia, termoterápia), míg kiterjedt vagy rejtett fertőzések esetén szisztémás kezelés szükséges (paromomicin, miltefozin, pentamidin, bizonyos esetekben az amfotericin B vagy az azolok, pl. flukonazol variálva a faj és a régió alapján).
• Mucocutan forma: általában agresszívebb, és rendszerint szisztémás kezelést igényel a kiterjedt szöveti károsodás megelőzése érdekében.

A terápiának lehetnek mellékhatásai (pl. vesetoxicitás, májműködési zavarok, pancreatitis, hematológiai eltérések), ezért a kezelés mellett a betegek rendszeres laboratóriumi ellenőrzése szükséges.

Megelőzés

• Alvás rovarölő szerrel kezelt háló alatt és egyéb személyi védelem (hosszú ujjú ruházat, rovarriasztók) különösen szürkületkor és pirkadatkor, amikor a homoki legyek aktívak.
• Környezeti intézkedések: a homoki legyek élőhelyének csökkentése, rovarölő szerek alkalmazása a legyek elpusztítására és maradék permetezés a lakott területeken.
• Rezervoárkontroll: a fertőzött állatok (például kutyák) azonosítása és kezelése, illetve szükség esetén eltávolítása epidemiológiai döntések szerint.
• Oktatás és korai felismerés: a fertőzöttek korai kezelése szintén csökkenti a további terjedést.
• Vakcinák: emberi vakcina jelenleg nincs széles körben elérhető, kutatások folynak.

Előfordulás és közegészségügyi jelentőség

A betegség endémiás számos forró és mérsékelt övi országban. A korábbi adatok szerint 2014-ben kb. 98 országban körülbelül 12 millió ember fertőződött meg, évente mintegy 2 millió új eset fordul elő, és évente 20–50 ezer haláleset köthető hozzá. Az Egészségügyi Világszervezet fontos szerepet játszik a gyógyszerellátás és a megelőzési programok támogatásában.

Gazdaállatok és életciklus

A emlősök, különösen a háziállatok és rágcsálók, fontos szerepet játszanak a parazita körforgásában: előfordult fertőzés kutyák, macskák, rágcsálók, szarvasmarhák és lovak esetében is. A parazita életciklusa során a rovar (a homoki légy) közvetíti az ember és az állati gazdák között a kórokozót (lásd még: rovarra van szükség).

Mikor forduljunk orvoshoz?

Keresse fel orvosát, ha olyan nem gyógyuló bőrelváltozást, fekélyt észlel, amely hónapokig tart, vagy ha lázas állapot, kimerültség, hasi fájdalom, megnagyobbodott lép vagy máj jelentkezik utazás után olyan területekre, ahol a leishmaniasis előfordul. Korai diagnózis és szakszerű kezelés jelentősen javítja a kimenetelt és csökkenti a szövődmények kockázatát.

Összefoglalás

A leishmaniasis összetett, több formát felvevő betegség, amelyet a Leishmania parazitái okoznak és a homoki legyek terjesztenek. A megelőzés, a korai felismerés és a fajspecifikus, helyi irányelvek szerinti kezelés kulcsfontosságú a betegség kontrollálásában és a súlyos következmények elkerülésében.

A parazita életciklusa

A leishmaniászt a fertőzött nőstény homoki legyek csípése közvetíti. Ezek képesek a Leishmania fertőzést átadni. A homoki legyek a fertőző stádiumot, a metaciklikus promasztigótákat vérrel való táplálkozás során fecskendezik be (1). A szúrt sebbe jutó metaciklikus promasztigótákat a makrofágok fagocitálják (2), és amasztigótákká alakulnak át (3). Az amasztigóták a fertőzött sejtekben szaporodnak és különböző szöveteket érintenek, részben attól függően, hogy melyik Leishmania fajról van szó (4). A leishmaniasis különböző látható típusaiért az érintett szövetek típusának különbségei felelősek. A homoki legyek a fertőzött gazdaszervezetek vérrel való táplálkozása során fertőződnek, amikor amasztigótákkal fertőzött makrofágokat vesznek magukhoz (5,6). A homoki légy középbélrendszerében a paraziták promasztigótákká differenciálódnak (7), amelyek elszaporodnak, metaciklikus promasztigótákká differenciálódnak, és az orrnyeregbe vándorolnak (8).

Három Leishmania-faj genomját szekvenálták, ami sok információval szolgált a parazita biológiájáról. A Leishmania egyedülálló tulajdonságokkal rendelkezik a génexpresszió szabályozását illetően, amely a környezet változásaira reagál. Az ezekből a vizsgálatokból származó új ismeretek segíthetnek a gyógyszerek új célpontjainak azonosításában és a vakcinák kifejlesztésében.

A Leishmania életciklusa

Kérdések és válaszok

K: Mi a leishmaniasis?

K: Mi a leishmaniasis három formája?

K: Melyek a betegség kialakulásának kockázati tényezői?

K: Hogyan lehet diagnosztizálni?

K: Hogyan lehet megelőzni?

K: Milyen gyógyszereket használnak a kezelésére?

K: Kit érint leginkább ez a betegség?

Keresés betűvel