Leishmania parazita: fertőzés, terjedés és gazdák
Leishmania parazita: átfogó útmutató a fertőzésről, terjedésről, homoki legyek és gazdák (kutyák, rágcsálók, emberek) szerepéről, tünetekről és megelőzésről.
A Leishmania egy protista szervezet, amely a Leishmaniasist okozza. Az Euglenozoa törzsbe tartozó Trypanosomatida parazita. Ezek a kinetoplasztid csoporthoz tartozó egysejtűek intracelluláris életmódot folytatnak, főként a gazda immunsejtjeiben (makrofágokban) szaporodnak.
Az Óvilágban a Phlebotomus nemzetségbe tartozó homoki legyek, az Újvilágban pedig a Lutzomyia nemzetségbe tartozó homoki legyek terjesztik a fertőzést. A nőstény homoklegyek vérszívása közben juttatják be a bőrbe a parazita fertőző alakját.
Élettan és életciklus
A Leishmania életciklusa két fő alakból áll: a rostrált, ostoros promastigota alakból, amely a homoklegyek bélrendszerében fejlődik és a vérszíváskor jut be a gerinces gazdába, valamint a csupasz, ostor nélküli amasztigóta (amastigote) alakból, amely a makrofágokban szaporodik. A folyamat röviden:
- a homoklégy megfertőződik, amikor vért vesz fel egy fertőzött gazdáról,
- a bélben a parazita promastigotákká alakul és szaporodik, majd fertőző metaciklusos promastigoták képződnek,
Gazdák és rezervoárok
Elsődleges gazdái a gerincesek; a Leishmania általában hiraxokat, kutyákat, rágcsálókat és embereket fertőz. A kutyák fontos domesticus rezervoárként szerepelnek különösen a visceralis leishmaniasis (L. infantum) esetében; egyes rágcsálók, erszényesek, vadkutyák és egyéb vadgazdák szintén fenntarthatják a kórokozót természetes környezetben.
Betegségformák és tünetek
A Leishmania több klinikai formát okozhat, amelyek súlyossága és kezelése eltérő:
- Cutaneus leishmaniasis: bőrelváltozás(oka)t okoz — egy vagy több fekélyes sebet a fertőzés helyén; általában helyi hegesedés marad vissza.
- Mucocutaneus leishmaniasis: főként New World fajokhoz kapcsolódik; a fertőzés az orr, száj vagy garat nyálkahártyáira terjedhet, súlyos deformációhoz vezetve.
- Visceralis leishmaniasis (kala-azar): belső szerveket (máj, lép, csontvelő) érint; tünetei közé tartozik a láz, hepatosplenomegalia, súlyvesztés és vérképzőszervi eltérések — kezeletlenül halálos lehet.
Diagnózis
A diagnózis több módszer kombinációján alapulhat: mikroszkópos kimutatás biopsziás mintából (asztigóta alakok a makrofágokban), tenyésztés, molekuláris módszerek (PCR) és szerológiai tesztek (pl. rK39 gyorstesztek visceralis formákban). A pontos fajmeghatározás kezelési és járványügyi jelentőséggel bír.
Kezelés
A terápia a Leishmania-fajtól, a betegség formájától és a helyi rezisztencia-viszonyoktól függ. Gyakran alkalmazott szerekkel:
- származékos antimonvegyületek (pl. nátrium-stiboglükonát) — hosszú ideig standard kezelés volt, de rezisztencia előfordul,
- liposzómás amphotericin B — különösen visceralis leishmaniasisban hatékony,
- miltefosin — orális készítmény néhány formában,
- paromomicin és kombinációs terápiák — helyi irányelvek szerint használják.
A kezelést szakképzett orvosnak kell megterveznie, figyelembe véve a mellékhatásokat és a lokális terápiás irányelveket.
Járványtan és megelőzés
A parazita jelenleg 98 országban érint embert, becslések szerint mintegy 12 millió fertőzött lehet világszerte, és évente több százezer új esetet jelentenek. Endémiás területek közé tartozik a mediterrán térség, a Közel-Kelet, Közép- és Dél-Ázsia, Afrika egyes részei, valamint Közép- és Dél-Amerika. A betegség elterjedését befolyásolják a szegénység, alultápláltság, lakókörnyezet és környezeti változások (erdőirtás, urbanizáció), amelyek elősegítik a vektor és a gazdák találkozását.
A megelőzés főbb elemei:
- vektor elleni védekezés: rovarriasztók, megfelelő ruházat, éjszakai rovarvédő hálók, belsőleg történő maradandó rovarölő szeres permetezés,
- rezervoárgazdák kezelése: háziállatok (pl. kutyák) szűrése, helyi programok, vakcinák alkalmazása ahol elérhető,
- egyéni óvintézkedések és közösségi egészségügyi beavatkozások a kockázat csökkentésére.
A Leishmania parazitát 1903‑ban nevezték el William Boog Leishman skót patológusról. A betegség elleni küzdelem összehangolt járványügyi, entomológiai, állat-egészségügyi és klinikai intézkedéseket igényel, különösen az endémiás, alulellátott területeken.
Betegségek
A parazita háromféle betegséget okoz. Mindegyik betegségtípust a parazita különböző fajai okozzák.
- Bőrbetegség: a keleti seb
- Nyálkahártya leishmaniasis: halálos kimenetelű lehet.
- A máj és a lép zsigeri betegségei, valamint vérszegénység. Az úgynevezett kala-azar
Szerkezet
A Leishmania a sejt külső oldalán lipofoszfoglikán bevonattal rendelkezik. Ez kiváltja a toll-like receptor 2-t, egy olyan jelátviteli receptort, amely az emlősökben veleszületett immunválaszt vált ki. A parazita ellenáll az immunrendszer ellentámadásának. Léteznek olyan kezelések, amelyek az immunrendszer válaszreakciójának segítésében állnak.
A Leishmania életciklusa
Keres