Punt

Képek

·         Reliefek Hatsepszut templomában

Egyiptomi expedíciók Puntba

A legkorábbi feljegyzett egyiptomi expedíciót Puntba az V. dinasztia (Kr. e. 25. század) Sahure fáraója szervezte. A Puntból származó arany azonban már a negyedik dinasztia idején, Khufu fáraó idejében Egyiptomba került.

Egyiptom hatodik, tizenegyedik, tizenkettedik és tizennyolcadik dinasztiájában több expedíció is volt Puntba. A tizenkettedik dinasztia idején a népi irodalom a Punttal folytatott kereskedelmet a Hajótörött tengerész című mesében ünnepelte.

A tizennyolcadik egyiptomi dinasztia idején Hatsepszut vörös-tengeri flottát épített, hogy megkönnyítse a kereskedelmet az Akabai-öböl feje és a déli pontok között egészen Puntig, hogy a núbiai aranyért cserébe halotti árukat vigyen Karnakba. Hatsepszut személyesen vezette a leghíresebb ókori egyiptomi expedíciót, amely Puntba hajózott. Hatsepszut királynő uralkodása idején, a Kr. e. 15. században a hajók rendszeresen átkeltek a Vörös-tengeren, hogy bitument, rezet, faragott amuletteket, naftát és más árukat szerezzenek be, amelyeket a szárazföldön és a Holt-tengeren lefelé szállítottak az Akabai-öböl elején lévő Elatba, ahol csatlakoztak a tömjénhez és mirhához, amelyek mind a tengeren, mind a szárazföldön, a Vörös-tenger keleti partja mentén észak felé vezető hegyeken át vezető kereskedelmi útvonalakon érkeztek.

Az öthajós utazásról szóló beszámoló még ma is látható domborműveken Hatsepszut halotti templomában, Deir el-Bahriban. A templomi szövegekben Hatsepszut "fenntartja azt a fikciót, hogy követe", Nehszi kancellár, akit az expedíció vezetőjeként említenek, azért utazott Puntba, "hogy adót szedjen ki a bennszülöttektől", akik elismerik hűségüket az egyiptomi fáraónak. A valóságban Nehszi expedíciója egyszerű kereskedelmi küldetés volt egy olyan országba, Puntba, amely ekkorra már jól működő kereskedelmi állomás volt. Ráadásul Nehszi látogatása Puntban nem volt túlságosan bátor, hiszen "legalább öt hajónyi [egyiptomi] tengerészgyalogos kísérte", és szívélyesen üdvözölte őt Punt főnöke és közvetlen családja. A puntiak "nemcsak saját termékeikkel - tömjénnel, ébenfával és rövidszarvú szarvasmarhával - kereskedtek, hanem [is] más afrikai államokból származó árukkal, köztük arannyal, elefántcsonttal és állatbőrökkel". A templomi domborművek tanúsága szerint Punt földjét ebben az időben Parahu király és Ati királynő uralta. Hatsepszut e jól illusztrált expedíciója a fáraónő uralkodásának 9. évében történt, Amun isten áldásával:

Mondta Ámen, a két ország trónjainak ura: "Gyere, gyere békével leányom, a kecses, aki szívemben vagy, Maatkare király [azaz Hatsepszut]... Neked adom Puntot, az egészet... Katonáidat vezetem szárazföldön és vízen, titokzatos partokon, amelyek a tömjénező kikötőkhöz csatlakoznak... Annyi tömjénezőt vesznek, amennyit csak akarnak. Hajóikat megrakják majd szívük megelégedésére zöld [azaz friss] tömjénfákkal és az ország minden jóval.

Az egyiptomiak nem voltak túl jók a tengeri utazásban. Számukra a Puntba való utazás hasonló lehetett, mint a mai felfedezőknek a Holdra való utazás. De a jutalom [a tömjén, az ébenfa és a mirha megszerzése] egyértelműen felülmúlta a kockázatot. Hatsepszut 18. dinasztiabeli utódai, például III. Thutmose és III. Amenhotep szintén folytatták a Punttal folytatott kereskedelem egyiptomi hagyományát. A Punt-tal folytatott kereskedelem a 20. dinasztia kezdetén is folytatódott, majd az Új Egyiptomi Királyság vége előtt megszűnt. Az I. Harris papirusz, egy korabeli egyiptomi dokumentum, amely a 20. dinasztia elején uralkodó III. Ramesszész király uralkodásának idején történt eseményeket részletezi, kifejezett leírást tartalmaz egy egyiptomi expedíció Puntból való visszatéréséről:

Biztonságban megérkeztek Koptosz sivatagos vidékére: békésen kikötöttek, és vitték a magukkal hozott árut. A szárazföldi úton szamarakra és emberekre pakolták őket [az árut], és Koptosz kikötőjében átrakodtak hajókra. Őket [az árut és a puntitákat] továbbküldték a folyón lefelé, ünnepélyes keretek között érkeztek, és hódolatot hoztak a királyi jelenlétbe.

Az Újbirodalom korszakának vége után Punt "a mítoszok és legendák irreális és mesés földjévé" vált.

Egyiptomi katonák Hatsepszut Punt földjére indult expedíciójából, ahogyan a Deir el-Bahri-i templomában ábrázolták.


Ez a dombormű tömjén- és mirhafákat ábrázol, amelyeket Hatsepszut Puntba indult expedíciója során szerzett.


Egy fa Hatsepszut temploma előtt, amelyet állítólag Hatsepszut expedíciója hozott Puntból, és amelyet a templom falain ábrázolnak.

Ta netjer

Az ókori egyiptomiak időnként Punt Ta netjer-nek nevezték, ami azt jelenti, hogy "Isten földje". Ez arra utalt, hogy a Napisten vidékei közé tartozott, vagyis a napkelte irányában, Egyiptomtól keletre fekvő területek közé. E keleti régiók erőforrásai közé tartoztak a templomokban használt termékek, nevezetesen a tömjén. A régebbi szakirodalom (és a jelenlegi, nem mély L-irodalom) azt állította, hogy az "Isten földje" megjelölés, ha "Szentföldként" vagy "az istenek/ősök földjeként" értelmezik, azt jelentette, hogy az ókori egyiptomiak Punt földjét tekintették ősi hazájuknak. W. M. Flinders Petrie úgy vélte, hogy a dinasztikus faj Puntból vagy Punton keresztül érkezett, E. A. Wallis Budge pedig azt állította, hogy "a dinasztikus korszak egyiptomi hagyománya szerint az egyiptomiak őshazája Punt volt...". A kifejezést nemcsak az Egyiptomtól délkeletre fekvő Puntra alkalmazták, hanem az Egyiptomtól keletre és északkeletre fekvő ázsiai régiókra is, például Libanonra, amely a templomok faanyagának forrása volt.

Ati királynő, aki Hatsepszut domborművein látható, fejlett szteatopígiát mutat, amely a kelet- és dél-afrikai khoi-san népekhez kapcsolódik, bár nem korlátozódik rájuk. Felvetődött, hogy ez a Khoi-San kultúrák fennmaradásának bizonyítéka lehet az északkelet-afrikai Sangoan kultúra óta, a kusita nyelvű kultúráknak a régióba való megérkezése előtt.

Helyszín

Punt termékei (ahogyan Hatsepszut templomában láthatóak) könnyen megtalálhatók Afrika szarván. Arábiában kevésbé gyakoriak vagy hiányoznak. Emiatt a legtöbb tudós úgy véli, hogy Punt Északkelet-Afrikában volt. Ezek a termékek közé tartozott az arany és az olyan aromás gyanták, mint a mirha, a tömjén és az ébenfa; a Puntban ábrázolt vadállatok között zsiráfok, páviánok, vízilovak és leopárdok szerepeltek. Richard Pankhurst szerint: "[Puntot] mind az arab, mind az Afrika szarva partvidékén lévő területekkel azonosították. Az egyiptomiak által Puntból beszerzett árucikkek, nevezetesen az arany és az elefántcsont figyelembevétele azonban azt sugallja, hogy ezek elsősorban afrikai eredetűek voltak. ... Ez arra enged következtetni, hogy a Punt kifejezés valószínűleg inkább afrikai, mint arab területre vonatkozott".

Egyes tudósok nem értenek egyet ezzel a nézettel, és számos olyan ősi feliratra hivatkoznak, amelyek szerint Punt Arábiában található. Dimitri Meeks azt írta, hogy "A Puntot kétségkívül délre helyező szövegek kisebbségben vannak, de ezek az egyetlenek, amelyeket az ország elhelyezkedésével kapcsolatos jelenlegi konszenzus idéz. Punt - az egyiptomiak szerint - a Nílus-völgyhöz képest mind északon, a Földközi-tenger térségének közel-keleti országaival érintkezve, mind pedig keleten vagy délkeleten helyezkedik el, míg legtávolabbi határai messze délen húzódnak. Mindezen jelzéseknek csak az Arab-félsziget felel meg".

2010-ben genetikai vizsgálatot végeztek páviánok mumifikálódott maradványain, amelyeket az ókori egyiptomiak hoztak magukkal Puntból. Az Egyiptomi Múzeum és a Kaliforniai Egyetem kutatócsoportjának vezetésével a tudósok oxigénizotóp-elemzéssel vizsgálták a British Museumban őrzött két páviánmúmúmia szőrszálait. Az egyik páviánnak torz izotópadatai voltak, ezért a másik pávián oxigénizotóp-értékeit az érdekes régiókból származó modern kori páviánmintákéval hasonlították össze. A kutatók először azt találták, hogy a múmiák leginkább az Eritreában és Etiópiában látott modern példányokkal egyeztek meg, szemben a szomszédos Szomáliában látottakkal, az etiópiai példányok pedig "alapvetően Eritreától nyugatra". A csapatnak nem volt lehetősége arra, hogy összehasonlítsa a múmiákat a jemeni páviánokkal. A tudósok úgy vélték, hogy egy ilyen elemzés hasonló eredményeket hozna, mivel szerintük a regionális izotópos térképek azt sugallják, hogy a jemeni páviánok nagyon hasonlítanának a szomáliaiakra. Dominy professzor, az egyik vezető kutató ebből azt a következtetést vonta le, hogy "úgy gondoljuk, hogy Punt egyfajta körülhatárolt régió, amely magában foglalja Etiópia keleti részét és egész Eritreát". 2015-ben a tudósok egy utóvizsgálatot végeztek, hogy megerősítsék kezdeti eredményeiket, és arra a következtetésre jutottak, hogy "eredményeink nagy valószínűséggel egyezést mutatnak Kelet-Szomáliával és az Eritrea-Etiópia folyosóval, ami arra utal, hogy ez a régió volt az ókori Egyiptomba exportált Papio hamadryas forrása".

Egyiptomi helyesírás "pwenet " meg kell jegyezni, hogy a női "t" végződés nem volt kiejtve az Új Királyságbanaz utolsó jel az ország, a föld meghatározó jele.

Fali dombormű

kunyhók, mint a domborművekben

Feltételezett elhelyezkedés a Vörös-tenger körül, valamint a főbb szárazföldi és tengeri utazási útvonalak.

Régebbi irodalom

• Johannes Dümichen: Dichen: Die Flotte einer ägyiptischen Königin, Lipcse, 1868.
• Wilhelm Max Müller: Lipcse, 1893.
• Adolf Erman: Life in Ancient Egypt, London, 1894.
• Édouard Naville: "Deir-el-Bahri" in Egypt Exploration Fund, Memoirs XII, XIII, XIV, and XIX, London, 1894 et seq.
• James Henry Breasted: New York, 1908.