Laurasiatheria – a Laurázsián kialakult emlőscsoport és rendjei
Laurasiatheria — Laurázsián kialakult emlőscsoport: cickányok, sünök, pangolinok, denevérek, cetek, patások és húsevők evolúciója és rendszertana.
A Laurasiatheria a méhlepényes emlősök nagy csoportja. A név arról a területről származik, ahol a fejlett emlősök kifejlődtek. Ez a Laurázsia északi szuperkontinensen volt, amely nagyjából a mai Eurázsiának és Észak-Amerikának felel meg. Amikor a Pangea felbomlott, először északon Lauráziára, délen pedig Gondwanára szakadt. A Laurasiatheria valószínűleg a kréta időszak végén–palæogén határ környékén (késő kréta, majd a kréta–tercier kihalást követő időszakban) alakult ki és diverzifikálódott, majd a későbbiek során a különböző rendek különféle életmódokra és ökológiai fülkékre specializálódtak.
Mit foglal magában a csoport?
A csoport tagjai közé tartoznak többek között a cickányok, a sünök, a pangolinok, a denevérek, a bálnák, a legtöbb patás emlős és a húsevők. Ezek az emlősök nagyon eltérő testfelépítéssel és életmóddal rendelkeznek: vannak köztük repülők, vízi élőlények, nagy testű patások és apró talajlakó ragadozók is.
Molekuláris bizonyítékok és rendszertan
A Laurasiatheria-t DNS-szekvenciaelemzéssel azonosították; nukleáris és mitokondriális gének mellett retrotranszpozonokra és egyéb molekuláris markerekre alapozott elemzések mutatták ki az egységes csoportot. Fontos megjegyezni, hogy a Laurasiatheria-nak nincsenek olyan nyilvánvaló, minden tagra jellemző külső anatómiai jellemzői, amelyek alapján könnyen felismerhető lenne – ezért a csoport összetartozását elsősorban molekuláris adatok támasztják alá. A Laurasiatheria a nagyobb Eurázsia és Észak-Amerika eredetű emlőscsoportok közé sorolható, és a Boreoeutheria nagyobb klád része, amelyhez az Euarchontoglires csoport is tartozik (pl. rágcsálók és főemlősök).
Az élő rendek rövid ismertetése
- Eulipotyphla: sünök, tornászok, vakondok, cickányok, szolenodonok (kozmopolita).
- Cetartiodactyla: kozmopolita; magában foglalja a korábbi rendeket Cetacea (bálnák, delfinek és delfinek) és Artiodactyla (párosujjú patások, beleértve a sertést, vízilovat, tevét, zsiráfot, szarvast, antilopot, szarvasmarhát, juhot, kecskét).
- Pholidota: pangolinok vagy pikkelyes hangyászsünök (Afrika, Dél-Ázsia)
- Chiroptera: denevérek (kozmopolita)
- Carnivora: húsevők (kozmopolita)
- Perissodactyla: páratlan lábú patás állatok
Az egyes rendek rendkívül változatosak mind testméret, mind életmód szerint. Például a
Chiroptera (denevérek) a repülésre adaptálódtak és sok faj képes hanglokalizációra (echolokációra), míg a
Cetartiodactyla csoportjába tartozó bálnák teljesen vízi életmódot vettek fel, és belső szerkezetük a szárazföldi patásokból származó leszármazási viszonyokat tükrözi. A
Pholidota (pangolinok) különleges pikkelyes testvédővel és rovarevő életmóddal rendelkeznek, míg a
Carnivora tagjai között találunk gyors ragadozókat (pl. macskafélék), nagy omnivorokat (pl. medvék) és részben vízi életmódú csoportokat is (pl. fókaszerűek).
Evolúciós kapcsolatok és viták
Különböző elképzelések léteznek arra vonatkozóan, hogy ezek a csoportok hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és a szakértők egyelőre nem állapodtak meg a leszármazási fáról. Egyes vizsgálatok több lehetséges alkládot javasolnak (például Scrotifera, amely a Chiroptera, Carnivora, Perissodactyla, Cetartiodactyla és Pholidota egyes formáit fogja össze), de a belső kapcsolatok topológiája még változhat a felhasznált gének, minták és módszerek függvényében. A fosszilis leletek és a molekuláris adatok együttes elemzése folyamatosan finomítja a képet, de maradnak nyitott kérdések, különösen a korai elágazások időzítése és pontos sorrendje terén.
Ökológiai és tudományos jelentőség
A Laurasiatheria rendjei a Föld számos élőhelyén fontos ökológiai szerepet töltenek be: ragadozóként vagy növényevőkén befolyásolják a táplálékhálózatokat, denevérek beporítók és rovarevők, a bálnák tengeri ökoszisztémák kulcsfajai. Tudományos szempontból a Laurasiatheria jó példa arra, hogyan deríthetők fel molekuláris módszerekkel olyan rokonsági kapcsolatokat, amelyek morfológiailag nehezen, vagy egyáltalán nem azonosíthatók.
Az osztályozás és a filogenetikai vizsgálatok továbbra is fejlődnek: újabb genomikai adatok, több fosszilis felfedezés és jobb elemzési módszerek várhatók, amelyek pontosítják a Laurasiatheria belső felépítését és eredetét.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Laurasiatheria?
V: A Laurasiatheria a placentáris emlősök nagy csoportja, amely az északi laurázsiai szuperkontinenseken fejlődött ki, nagyjából a mai Eurázsiának és Észak-Amerikának megfelelően.
K: Milyen állatok tartoznak ebbe a csoportba?
V: A csoport tagjai közé tartoznak a tücskök, a sünök, a pangolinok, a denevérek, a bálnák, a legtöbb patás emlős és a húsevők.
K: Mi a laurasiatheria definíciója?
V: A Laurasiatheria meghatározása DNS-szekvenciaelemzéssel történik. Nincsenek különálló anatómiai jellemzői.
K: Milyen rendekhez tartoznak ennek a csoportnak az élő tagjai?
A: Az ebbe a csoportba tartozó élő rendek a következők: Eulipotyphla (sünök, gimnuszok, vakondok, tücskök és szolenodonok), Cetartiodactyla (Cetacea - bálnák, delfinek és disznódelfinek; Artiodactyla - páratlan lábú patás állatok, mint a sertés víziló teve zsiráf szarvas antilop szarvasmarha juh és kecske), Pholidota (pangolinok vagy pikkelyes hangyászsünök), Chiroptera (denevérek) Carnivora (húsevők) és Perissodactyla (páratlan lábú patás állatok).
K: Van-e elfogadott törzskönyve ezeknek a csoportoknak?
V: Még nem - különböző elképzelések vannak arról, hogy ezek a csoportok hogyan kapcsolódnak egymáshoz, de a szakértők még nem állapodtak meg a törzskönyvezésben.
Keres