Bőrhátú teknős (Dermochelys coriacea) — leírás, élőhely és adatok

Fedezze fel a bőrhátú teknős (Dermochelys coriacea) részletes leírását, élőhelyét, méreteit, merülési és viselkedési adatait — ritka tények és túlélési kihívások.

A bőrhátú teknős (Dermochelys coriacea) a legnagyobb az élő tengeri teknősök közül, és a negyedik legnagyobb élő hüllő a krokodilok után. Ez az egyetlen ma élő faja a Dermochelyidae családnak, testfelépítése és életmódja több szempontból is különbözik a többi tengeri teknőstől.

Leírás

A felnőtt egyedek átlagos testhossza 1–1,75 méter, teljes hosszuk általában 1,83–2,2 méter, testtömegük tipikusan 250–700 kilogramm. A valaha talált legnagyobb példány a fejétől a farkáig több mint 3 méter hosszú volt, és 916 kilogrammot nyomott; ezt az egyedet a Wales nyugati partjainál találták egy tengerparton.

A bőrhátú különlegessége, hogy nem rendelkezik kemény páncéllal vagy pajzzsal, mint más teknősök: hátát rugalmas, vastag, „bőr” (valójában szaruzott, rostos szövet és zsírréteg) borítja, ebből ered a neve. Hátán sötét színű, a test oldalán hosszanti bordaszerű lebenyek láthatók. Hosszú, erős úszólábaik vannak, amelyeknél a karmok hiányoznak, így gyors, hatékony úszásra kialakultak.

Élőhely és elterjedés

A bőrhátú rendkívül tág tűrőképességű és kiterjedt vándorló: megtalálható az összes trópusi és szubtrópusi óceánban, és sarkkörig is eljut. Északon előfordul egészen Alaszkáig és Norvégiáig, délen pedig az afrikai Jóreménység-fokig és Új-Zéland legdélebbi részeiig is felbukkan.

Táplálkozás és viselkedés

A bőrhátú túlnyomórészt jégmedúzákra és más zselészerű óceáni szervezetekre specializálódott, de fogyaszt halkölyköket, kalmárokat, rákokat és alkalmanként tengeri növényzetet is. Szájában és garatjában található papilla-szerű képletek segítik a csúszós zsákmány megtartását és lecsúszásának megakadályozását.

Az egyik legmélyebbre merülő tengeri állat: feljegyezték, hogy akár 1280 méteres mélységbe is merülnek, és hosszú ideig tartó merülésekre képesek. A testméret, vastag zsírréteg és speciális keringési mechanizmusok segítik őket a hideg, mély vízben való működésben és a hőveszteség csökkentésében.

Viselkedésében gyorsak és mozgékonyak: a Guinness Rekordok Könyvének 1992-es kiadása szerint a bőrhátú teknős elérhet 35,28 km/óra (21,92 mph) sebességet a vízben; általában azonban 0,5–2,8 métert haladnak másodpercenként (1,1–6,3 mph).

Szaporodás és életciklus

A nőstények trópusi, homokos partokon rakják le tojásaikat, gyakran visszatérnek ugyanarra a fészekhelyre. Egy költési szezonban többször is lerakhatnak tojásokat (többnyire 4–7 fészek), egy-egy fészekben általában néhány tucat tojás található; a költések közötti időszakok és a nemi érést elérő életkor populációnként eltérő (a nemiérés általában néhány évtized alatt alakul ki).

A tojások inkubációs hőmérséklete meghatározza a kikelő utódok nemét (hőfüggő nemkialakulás). A fiókák a kikelés után éjszaka a tenger felé tartanak, ahol számos ragadozó vár rájuk; a kikeltek és a tojások nagy részét a természetes ragadozók fogyasztják.

Természetes ellenségek és veszélyek

• A tojásokat és a kicsinyeket gyakran megeszik különböző ragadozók (madarak, emlősök, krabok), míg a felnőtt egyedeket csak a legnagyobb tengeri ragadozók (nagyobb cápafajok, esetenként orka) képesek veszélyeztetni.
• Az emberek tevékenységei komoly veszélyt jelentenek: véletlen kifogás halászhálókkal (bycatch), műanyag és lebegő szemét fogyasztása (a műanyag zacskók például medúzára emlékeztetnek), élőhelyvesztés a partszakaszok fejlődése és fényszennyezés miatt, valamint illegális tojásgyűjtés.

Védelem és kutatás

A bőrhátú teknős nemzetközi szinten védelem alatt áll, és különböző programok foglalkoznak a populációk megőrzésével. Számos helyen védett fészkelőhelyeket jelölnek ki, bevezetnek halászeszköz-módosításokat (például teknőskihagyó eszközök vagy halászháló-változtatások), és folyamatosan monitorozzák a vándorlási útvonalakat műholdas jelöléssel.

Az IUCN Vörös Listája és más nemzetközi értékelések szerint a faj állapota aggasztó: hatásuk, a populációk helyenként drámai mértékben csökkentek, ezért a faj megőrzése továbbra is kiemelt feladat a nemzetközi természetvédelmi szervezetek és a helyi közösségek számára.

Élettartam és megfigyelések

A pontos átlagos élettartamról keveset tudunk, mert a hosszú élet és a nehéz megfigyelhetőség miatt nehéz hosszú távú adatokat gyűjteni. Egyes források szerint „30 év vagy több”, mások szerint „50 év vagy több” lehet. A kutatások folyamatosan gyarapodnak; a műholdas jelölések, genetikai vizsgálatok és fészekmonitorozások segítenek a faj biológiájának és populációdinamikájának jobb megértésében.

Összefoglalás

A bőrhátú teknős egy különleges, nagytestű, vándorló tengeri hüllő, amely egyedülálló testi adottságokkal rendelkezik: rugalmas, bőrszerű páncél, mély merülési képesség, medúzára specializálódott táplálkozás és hatalmas vándorlóterületek. Bár természetes ragadozói korlátozottak, az emberi tevékenység és a környezeti változások komoly kihívást jelentenek számára, ezért nemzetközi és helyi védelmi intézkedésekre van szükség a faj fennmaradása érdekében.

Kérdések és válaszok

K: Melyik a legnagyobb élő tengeri teknős?

K: Milyen nagyra nőhetnek a bőrhátú tengeri teknősök?

K: Milyen ragadozók fenyegetik a bőrhátú tengeri teknősöket?

K: Milyen mélyre merülnek a bőrhátú teknősök?

K: Milyen gyorsan úsznak?

Keresés betűvel