Urmia-tó (Irán) – Sós tó, méretek és környezeti válság
Urmia-tó (Irán): részletes áttekintés a sós tó méreteiről, sókoncentrációról és a súlyos környezeti válságról — mi okozza a kiszáradást és hogyan menthető meg?
Az Urmia-tó (perzsa: دریاچه ارومیه) egy sós tó Irán északnyugati részén. Kelet-Azarbajdzsán és Nyugat-Azarbajdzsán tartományokban található, és a közeli Kaszpi-tengertől délnyugatra fekszik. Ez a legnagyobb tó Iránon belül, és a világ második legnagyobb sós tava. A Közel-Kelet legnagyobb tava.
Az Urmia-tó az ponton található. Felülete mintegy 5200 km² (2000 mérföld²). Legnagyobb kiterjedésében körülbelül 140 km (87 mérföld) hosszú és 55 km (34 mérföld) széles. Legmélyebb pontja körülbelül 16 m (52 láb) mély. A közeli hegyekből érkező tizenhárom folyóból kapja a vizet, és nincs kimenete.
Az Urmia-tó Nyugat-Azarbajdzsán és Kelet-Azarbajdzsán tartományok között fekszik. Keletre Tabriz a legnagyobb város, nyugatra pedig Urmia a legnagyobb város. E városok között a legrövidebb út a tó megkerülésével vezet. Az 1970-es években elkezdődött egy projekt, amelynek célja a tavon átívelő híd megépítése volt. Ezt a projektet törölték, amikor 1979-ben megtörtént az iszlám forradalom. A projektet azonban a 2000-es években újra elkezdték; a tervek szerint 2007 végére készül el.
A tó vize nagyon sós. A sókoncentráció az évszakonként eltérő, késő ősszel akár 26-28% is lehet.
Az Urmia-tó évről évre egyre kisebb és kisebb. Ez azért van, mert a folyók, amelyek a vizet hozzák, egyre kisebbek.
Környezeti okok és emberi tényezők
A tó vízszintjének és felületének csökkenése mögött több, részben egymással összefüggő tényező áll. Ezek közül kiemelhetők:
- Vízvisszatartás és gátak: a környéken épített tározók és gátak csökkentik a tavakba érkező folyók vízmennyiségét.
- Mezőgazdasági öntözés: a folyók vizét nagy mennyiségben használják öntözésre, ami kevésbé jut el a tóig.
- Klímaváltozás: csapadékmennyiség-csökkenés és magasabb hőmérséklet növeli az elpárolgást.
- Infrastrukturális beavatkozások: a tó két részét elválasztó töltések, út- és hidépítések rontották az északi és déli medencék közti vízcserét, ami helyi sókoncentrációt és gyorsabb kiszáradást eredményezett.
Környezeti és társadalmi hatások
A tó zsugorodása súlyos következményekkel jár:
- Biológiai sokféleség csökkenése: a sós tó különleges élővilága — többek között a Artemia (tengericsillag-pókszerű rákféle) és sótűrő mikroorganizmusok — visszaszorulnak, ami a tavon élő madarak, így például a vonuló madárfajok táplálékláncát is érinti.
- Madárvilág veszélyeztetése: a tó pihenő- és táplálkozóhely sok vonuló madárnak; a víztest zsugorodása miatt egyes fajok útvonala és populációja megváltozhat vagy csökkenhet.
- Sóporok és egészségügyi kockázat: a kiszáradt mederből felszálló só- és porviharok rombolhatják a talajt, károsítják a mezőgazdaságot, és légúti betegségekhez vezethetnek a környező településeken.
- Gazdasági hatások: a sókitermelés, halászat (ismerve, hogy halak itt csak elvétve élnek a magas sótartalom miatt) és a helyi turizmus is sérül a tó zsugorodásával.
Élővilág
A tó rendkívül sós vize miatt a tipikus édesvízi halfajok nem élnek meg itt; a tó élővilága elsősorban sótűrő szervezetekből áll. Ezek közül fontos szerepet játszanak a brine shrimp-ek (Artemia), amelyek sok madár, különösen a flamingók táplálékát alkotják. A mikroorganizmusok és sótűrő algák adják a tó jellegzetes színezetét és ökológiai működését.
Megoldási kísérletek és helyreállítási törekvések
Az Urmia-tó helyreállítása nemzetközi és hazai szinten is figyelmet kapott. A beavatkozások célja elsősorban a beömlő vízmennyiség növelése és az elpárolgás csökkentése, továbbá a medence közötti vízcserét javító intézkedések bevezetése. Törekvések:
- Vízgazdálkodás javítása: hatékonyabb öntözési technológiák, víztakarékos mezőgazdasági módszerek és a vízhasználat szabályozása.
- Infrastruktúra módosítása: olyan beavatkozások, amelyek növelik az északi és déli medence közti vízáramlást (például hidak, csatornák, átjárók kialakítása vagy módosítása).
- Újratelepítési és élőhely-rekonstrukciós programok: partmenti növénytelepítések a sóporok megkötésére, és természetvédelmi intézkedések a madarak számára.
- Kutatás és monitoring: folyamatos tudományos megfigyelés a vízállás, sótartalom és biológiai változások követésére, hogy a beavatkozások hatása mérhető legyen.
Jelenlegi helyzet és kilátások
A tó kisebbedése komoly kihívás, de részleges helyreállítása lehetséges, ha a vízforrások kezelése javul, és a mezőgazdasági vízhasználat mérséklődik. A megoldáshoz hosszú távú politikai akarat, helyi közösségek bevonása és nemzetközi tudományos együttműködés szükséges. A jövő sikerét az is befolyásolja, hogyan tudnak alkalmazkodni a térségben jelentkező éghajlati változásokhoz és csapadékeloszlás-változásokhoz.
Az Urmia-tó esete fontos példa arra, hogy a száraz vidéki ökoszisztémák és az emberi tevékenység miként hatnak egymásra, valamint hogy a megelőzés és a fenntartható vízgazdálkodás mennyire létfontosságú a jövőben.
Történelem
A tó történelmi neve Chaychast (perzsa: چیچست). Később az asszír nép Urmiának nevezte el. Az Urmia szó két részből áll: az ur várost, a mia pedig vizet jelent. Urmia volt a neve Urmia városának, amely e tó közelében fekszik. A tavat ezután nevezték el Urmia-tónak, a városnak adott név után. A 20. század első éveiben Rezaiyeh-tónak nevezték el Reza Pahlavi, Irán királyának neve után. Az iszlám forradalom után a nevét visszaváltoztatták Urmia-tóra.
Élet az Urmia-tó közelében
A tóban vagy annak közelében különböző élőlények élnek, köztük néhány garnélarákfaj, kétéltűek és madarak, például flamingók és pelikánok.
Az Urmia-tó sekély, sok iszapos parttal rendelkezik. Az iszapban különböző élőlények élnek, köztük békák, csigák és férgek. Az iszap állítólag jó hatással van egyes ízületi betegségek kezelésére.
Szigetek
Az Urmia-tó 102 szigetből áll. Nevük a következő [1]:
Aram, Arash, Ardeshir, Arezu, Ashk, Ashk-Sar, Ashku, Atash, Azar, Azin, Bahram, Bard, Bardak, Bardin, Bastvar, Bon, Bon-Ashk, Borz, Borzin, Borzu, Chak-Tappeh, Cheshmeh-Kenar, Dey, Espir, Espirak, Espiro, Garivak, Giv, Golgun, Gordeh, Gorz, Iran-Nezhad, Jodarreh, Jovin, Jowzar, Kabudan, Kafchehnok, Kakayi-e Bala, Kakayi-ye Miyaneh, Kakayi-e Pain, Kalsang, Kam, Kaman, Kameh, Kariveh, Karkas, Kaveh, Kazem-Dashi, Kenarak, Khersak, Kuchek-Tappeh, Magh, Mahdis, Mahvar, Markid, Mehr, Mehran, Mehrdad, Meshkin, Meydan, Miyaneh, Nadid, Nahan, Nahid, Nahoft, Nakhoda, Navi, Naviyan, Omid, Panah, Penhan, Pishva, Sahran, Samani, Sangan, Sangu, Sarijeh, Sepid, Shabdiz, Shahi (Eslami), Shahin, Shamshiran, Shur-Tappeh, Shush-Tappeh, Siyavash, Siyah-Sang, Siyah-Tappeh, Sorkh, Sorush, Tak, Takht, Takhtan, Tanjeh, Tanjak, Tashbal, Tir, Tus, Zagh, Zar-Kaman, Zarkanak, Zar-Tappeh, Zirabeh.
Kapcsolódó oldalak
- Kaszpi-tenger
Kérdések és válaszok
K: Mi az Urmia-tó?
V: Az Urmia-tó egy sós tó, amely Irán északnyugati részén, Kelet-Azarbajdzsán és Nyugat-Azarbajdzsán tartományok között található. Ez Irán legnagyobb tava és a világ második legnagyobb sós tava.
K: Hol található az Urmia-tó?
V: Az Urmia-tó az ÉSZ 37°42′0″, KK 45°18′60″ ponton található.
K: Mekkora az Urmia-tó?
V: A legnagyobb kiterjedésű Urmia-tó területe mintegy 5200 km², hossza 140 km (87 mérföld), szélessége 55 km (34 mérföld) és mélysége körülbelül 16 m (52 láb).
K: Milyen városok vannak az Urmia-tó közelében?
V: Az Urmia-tóhoz legközelebbi városok Tabriz a keleti oldalon és Urmia a nyugati oldalon. A két város között a legrövidebb út a tó körül vezet.
K: Történt valaha kísérlet arra, hogy hidat építsenek a tó fölé?
V: Igen, az 1970-es években megpróbáltak hidat építeni a tó fölé, de a projektet az 1979-es iszlám forradalom után törölték. A 2000-es években azonban újraindították, és várhatóan 2007 végére befejeződik.
K: Mekkora a sókoncentráció késő ősszel?
V: Késő ősszel az Urmia-tó sótartalma 26-28% között lehet.
K: Miért zsugorodik évről évre az Urmia-tó? V: Az Urmia-tó mérete évről évre csökken, főként azért, mert a vízellátását biztosító folyók egy része az idők során kisebb lett.
Keres