Laetoli lábnyomok: 3,6 millió éves bizonyíték a hominin kétlábúságra
Laetoli lábnyomok — 3,6 millió éves bizonyíték az Australopithecus afarensis kétlábúságára; ősi, emberhez hasonló járás és kulcsfontosságú evolúciós bizonyíték.
Laetoli egy tanzániai lelőhely, híres a vulkáni hamuban különösen jól megőrződött hominin lábnyomairól. Bár a források egy részében — így a fenti linkben is — tévesen a pleisztocén korból származó lelőhelyként szerepel, a Laetoli lábnyomok valójában mintegy 3,6 millió évesek, vagyis a pliocén időszakhoz tartoznak. A lelőhely az Olduvai-szurdoktól mintegy 45 km-re délre fekszik, és feltárását Louis és Mary Leakey régészek vezették 1978-ban. A lábnyomok nagy jelentőségűek, mert közvetlen bizonyítékot szolgáltatnak a korai homininok kétlábúságára.
Megőrződés és keltezés
A lábnyomok egy vékony, nedves vulkáni hamurétegben (tuffban) keletkeztek: a lábnyomokat egy puha, formálható hamaréteg őrizte meg, majd azt egy másik kitörés hamurétege fedte be, és így konzerválódott a nyom. A rétegzettség és a radiometrikus (potassium-argon) keltezés alapján a nyomok kora körülbelül 3,6 millió évre tehető.
Mire utalnak a lábnyomok?
A nyomvonalak elemzése több fontos anatómiai és mozgásbeli részletet tár fel:
- Lábfej szerkezete: a nyomokban jól látható az addukált (vagyis a többi lábujjal párhuzamos) nagylábujj, és a lábfej hosszirányú boltíve is felismerhető — ez a morfológia emberhez hasonló lábstruktúrát jelez.
- Lépésmintázat: a sark-csavarással kezdődő talajérintés és az ujjak-első lábközépcsontok irányába történő kilökés (toe-off) mintázata megfelel a kétlábon járó, emberhez hasonló járásnak. A lépéshossz és a lépésszélesség aránya is az emberi járáshoz közelít.
- Szám és méret: a feltárt nyomvonalak három egyedre utalnak, amelyek különböző testméretűek voltak — egy nagyobb és két kisebb egyed vonala különíthető el.
Fajmegjelölés és vita
A lábnyomok készítőinek faj szerinti azonosítása nem közvetlen; a legtöbb kutató azonban úgy véli, hogy a nyomokat valószínűleg az Australopithecus afarensis egyedei hagyták. Ezt a feltételezést többféle bizonyíték támogatja: a Laetoli korabeli és kronológiailag összevethető csontleletek, valamint az A. afarensis csontváz-rekonstrukcióinak lábcsonti jellemzői. Viták ugyanakkor vannak: egyes kritikusok alternatív magyarázatokat (pl. taphonómiai torzulás, más fajok) is felvetettek, és történtek összehasonlító vizsgálatok emberi és más kétlábú állatok (pl. főemlősök, medveszerű állatok) nyomaival.
Tudományos jelentőség
A Laetoli lábnyomok egyik legfontosabb üzenete, hogy a kétlábúság kifejlődése a hominideknél jóval korábban történt, mint az agytérfogat jelentős növekedése. Más szóval: a kétszázalékos evolúciós sorrend azt sugallja, hogy előbb alakult ki a bipédia, majd később — fokozatosan — növekedett az agy. Ezt a jelenséget, amikor különböző tulajdonságok eltérő ütemben fejlődnek, mozaikos evolúciónak nevezzük. Ugyancsak fontos, hogy azóta előkerültek ennél idősebb, részben kétlábas viselkedésre utaló bizonyítékok (például az Ardipithecus ramidus maradványai), így a Laetoli nyomok a kétlábúság kialakulásának általános képébe illeszkednek.
Helyi környezet és életmód
A nyomok és a környezeti rekonstrukciók azt sugallják, hogy a Laetoli környéke nyíltabb élőhely — például szavanna jellegű területek és mozaikos erdőfoltok kombinációja — lehetett, ami összhangban van azzal a feltevéssel, hogy az Australopithecus fajok részben nyíltabb környezethez alkalmazkodtak, nem kizárólag zárt trópusi esőerdőkben éltek.
Megőrzés és későbbi kutatások
A Laetoli lábnyomok nemzetközi érdeklődést váltottak ki, és a lelőhelyet védetté tették. A nyomokat és a területet folyamatosan vizsgálják, de a megőrzés érdekében egyes részeket visszatemették, hogy a természetes erózió és az emberi hatások ne rongálják az értékes nyomokat. A Laetoli jelentősége túlmutat a maga korán: a nyomok kézzel fogható, közvetlen bizonyítékot adnak arról, hogyan mozogtak és éltek a korai homininok, és alapvető információkat szolgáltatnak az emberi fejlődés fő folyamatairól.
Megjegyzés a korábbi téves állításokról: a korábbi, rövidebb ismertetőkben előfordult az a pontatlan állítás, hogy a Laetoli rétegekből acheuleai (kézi fejszés) leletek származnának. Az Acheulean jellegű eszközkészítés jóval későbbre, több százezer-1–2 millió évvel ezelőtti időszakra tehető, ezért az ilyen kőeszközök nem kapcsolhatók közvetlenül a Laetoli 3,6 millió éves nyomvonalaihoz.
a Laetoli fosszíliák lelőhelye Tanzánia északi részén
Művészi rekonstrukció egy Laetoliból származó hominida lábnyom fényképéről.
A washingtoni Nemzeti Természettudományi Múzeumban kiállított Laetoli lábnyomok öntvénye.
Lábnyomok Európában
Európa legrégebbi homininlábnyomai Nagy-Britanniában találhatók. Ezek körülbelül 800 000 évtől egymillió évig terjedő korúak. A kelet-angliai Happisburgh strandján találták őket.
A régészek szerint ezek "a legrégebbi ismert, Afrikán kívüli hominin lábnyomok, amelyek kb. 1 millió és 0,78 millió évvel ezelőttről származnak". A lelőhely a kora pleisztocén kori állat- és növényvilágot tartalmazó üledékek megőrzéséről ismert. 2005 óta tűzkőszerszámokat találtak. Ez azt jelenti, hogy az emberek legalább 350 000 évvel korábban szállták meg Észak-Európát, mint azt korábban gondolták.
Térkép, amely Happisburgh helyzetét mutatja a korai pleisztocénben, körülbelül 800 000 évvel ezelőtt.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a latin?
V: Laetoli egy pleisztocén kori lelőhely Tanzániában. Híres a vulkáni hamuban megőrződött hominin lábnyomokról.
K: Hol található a Laetoli lábnyomok helye?
V: A Laetol lábnyomok lelőhelye az Olduva-szurdoktól 45 km-re délre található.
K: Ki ásta ki a Laetol lábnyomokat?
V: A Laetoli lábnyomokat Louis és Mary Leakey régészek tárták fel 1978-ban.
K: Miért keltették fel a közvélemény figyelmét a "Laetol lábnyomok"?
V: A Laetol lábnyomok nagy figyelmet keltettek, mert meggyőző bizonyítékot szolgáltatnak a pliocén homininok kétlábúságára. Ezek 3,6 millió évvel ezelőttre nyúlnak vissza, és a hominin kétlábúság legrégebbi ismert bizonyítékai ebből az időből.
K: Melyik fajról feltételezik, hogy ezeket a lábnyomokat a Laetolban hagyta?
V: A vita után arra a következtetésre jutottak, hogy a Laetol lábnyomokat készítő három hominin közül az Australopithecus afarensis az a faj, amelyik a Laetol lábnyomokat készítette. Ez a lábnyomok részletes elemzésén alapult, amely összehasonlította az embereket és a kétlábú állatokat, például a medvéket és a főemlősöket, valamint a helyszínen talált lábak csontvázmaradványainak rekonstrukcióján.
K: Miben különbözik az A. afarensis a Homótól?
V: Az A. afarensis agymérete nagyon hasonló volt a modern csimpánzokéhoz és gorillákéhoz, de a kötelező kétlábúság miatt alkalmazkodott a nyílt erdőkben és szavannákon való élethez, ellentétben a Homo-val, amelynek nagyobb agya volt, mielőtt kétlábúvá vált.....
K. Milyen jelenség magyarázza, hogy a különböző tulajdonságok miért fejlődnek különböző sebességgel az állatok között?
V: Ezt a helyzetet, amikor a különböző tulajdonságok különböző sebességgel fejlődnek az állatok között, mozaikos evolúciónak nevezzük.
Keres