Laetoli egy tanzániai lelőhely, híres a vulkáni hamuban különösen jól megőrződött hominin lábnyomairól. Bár a források egy részében — így a fenti linkben is — tévesen a pleisztocén korból származó lelőhelyként szerepel, a Laetoli lábnyomok valójában mintegy 3,6 millió évesek, vagyis a pliocén időszakhoz tartoznak. A lelőhely az Olduvai-szurdoktól mintegy 45 km-re délre fekszik, és feltárását Louis és Mary Leakey régészek vezették 1978-ban. A lábnyomok nagy jelentőségűek, mert közvetlen bizonyítékot szolgáltatnak a korai homininok kétlábúságára.
Megőrződés és keltezés
A lábnyomok egy vékony, nedves vulkáni hamurétegben (tuffban) keletkeztek: a lábnyomokat egy puha, formálható hamaréteg őrizte meg, majd azt egy másik kitörés hamurétege fedte be, és így konzerválódott a nyom. A rétegzettség és a radiometrikus (potassium-argon) keltezés alapján a nyomok kora körülbelül 3,6 millió évre tehető.
Mire utalnak a lábnyomok?
A nyomvonalak elemzése több fontos anatómiai és mozgásbeli részletet tár fel:
- Lábfej szerkezete: a nyomokban jól látható az addukált (vagyis a többi lábujjal párhuzamos) nagylábujj, és a lábfej hosszirányú boltíve is felismerhető — ez a morfológia emberhez hasonló lábstruktúrát jelez.
- Lépésmintázat: a sark-csavarással kezdődő talajérintés és az ujjak-első lábközépcsontok irányába történő kilökés (toe-off) mintázata megfelel a kétlábon járó, emberhez hasonló járásnak. A lépéshossz és a lépésszélesség aránya is az emberi járáshoz közelít.
- Szám és méret: a feltárt nyomvonalak három egyedre utalnak, amelyek különböző testméretűek voltak — egy nagyobb és két kisebb egyed vonala különíthető el.
Fajmegjelölés és vita
A lábnyomok készítőinek faj szerinti azonosítása nem közvetlen; a legtöbb kutató azonban úgy véli, hogy a nyomokat valószínűleg az Australopithecus afarensis egyedei hagyták. Ezt a feltételezést többféle bizonyíték támogatja: a Laetoli korabeli és kronológiailag összevethető csontleletek, valamint az A. afarensis csontváz-rekonstrukcióinak lábcsonti jellemzői. Viták ugyanakkor vannak: egyes kritikusok alternatív magyarázatokat (pl. taphonómiai torzulás, más fajok) is felvetettek, és történtek összehasonlító vizsgálatok emberi és más kétlábú állatok (pl. főemlősök, medveszerű állatok) nyomaival.
Tudományos jelentőség
A Laetoli lábnyomok egyik legfontosabb üzenete, hogy a kétlábúság kifejlődése a hominideknél jóval korábban történt, mint az agytérfogat jelentős növekedése. Más szóval: a kétszázalékos evolúciós sorrend azt sugallja, hogy előbb alakult ki a bipédia, majd később — fokozatosan — növekedett az agy. Ezt a jelenséget, amikor különböző tulajdonságok eltérő ütemben fejlődnek, mozaikos evolúciónak nevezzük. Ugyancsak fontos, hogy azóta előkerültek ennél idősebb, részben kétlábas viselkedésre utaló bizonyítékok (például az Ardipithecus ramidus maradványai), így a Laetoli nyomok a kétlábúság kialakulásának általános képébe illeszkednek.
Helyi környezet és életmód
A nyomok és a környezeti rekonstrukciók azt sugallják, hogy a Laetoli környéke nyíltabb élőhely — például szavanna jellegű területek és mozaikos erdőfoltok kombinációja — lehetett, ami összhangban van azzal a feltevéssel, hogy az Australopithecus fajok részben nyíltabb környezethez alkalmazkodtak, nem kizárólag zárt trópusi esőerdőkben éltek.
Megőrzés és későbbi kutatások
A Laetoli lábnyomok nemzetközi érdeklődést váltottak ki, és a lelőhelyet védetté tették. A nyomokat és a területet folyamatosan vizsgálják, de a megőrzés érdekében egyes részeket visszatemették, hogy a természetes erózió és az emberi hatások ne rongálják az értékes nyomokat. A Laetoli jelentősége túlmutat a maga korán: a nyomok kézzel fogható, közvetlen bizonyítékot adnak arról, hogyan mozogtak és éltek a korai homininok, és alapvető információkat szolgáltatnak az emberi fejlődés fő folyamatairól.
Megjegyzés a korábbi téves állításokról: a korábbi, rövidebb ismertetőkben előfordult az a pontatlan állítás, hogy a Laetoli rétegekből acheuleai (kézi fejszés) leletek származnának. Az Acheulean jellegű eszközkészítés jóval későbbre, több százezer-1–2 millió évvel ezelőtti időszakra tehető, ezért az ilyen kőeszközök nem kapcsolhatók közvetlenül a Laetoli 3,6 millió éves nyomvonalaihoz.
