King Crimson — angol progresszív rockzenekar (1969): történet, tagok, hatás

King Crimson — 1969-ben alakult angol progresszív rock legenda: történet, tagok, ikonikus albumok és zenei hatások egy átfogó cikkben.

A King Crimson egy progresszív rockzenekar. Angliában alakultak 1969-ben. Zenéjüket általában progresszív rocknak nevezik, de hangzásukban a jazz, a gamelán, a klasszikus zene, a heavy metal és a kísérleti zene is megtalálható. Nem voltak soha tömeges kommersz sikerek központi alakjai, de van egy hűséges, elkötelezett rajongói csoportjuk. Zenéjük sok zenekarra és zenei stílusra volt hatással. A King Crimson leginkább első albumáról, az In the Court of the Crimson King-ről ismert, amely nagy szerepet játszott a progresszív rock műfajának korai formálódásában. A zenekarban a kezdetek óta csak egy ember volt folyamatosan: a gitáros Robert Fripp. A felállás az évtizedek során többször változott; az utóbbi években (2024) a zenekar tagjai: Robert Fripp, Mel Collins, Tony Levin, Pat Mastelotto, Gavin Harrison, Jakko Jakszyk és Jeremy Stacey. (Bill Rieflin, aki az együttes egyik tagja volt, 1951–2020 között élt.)

Történet röviden

A King Crimson 1969-ben alakult, és gyorsan meghatározó szereplővé vált a progresszív rock korai hullámában. A kezdeti korszakot a sűrű, atmoszferikus hangszerelés és a komplex, jazzből és klasszikus zenéből táplálkozó megoldások jellemezték. A '70-es években többször átalakult a zenekar, különböző korszakokat jelöltek az eltérő felállások és hangzások: a korai, mellotron- és fúvósokkal gazdagított időszak; a kísérletező, improvizatív fázisok; valamint a keményebb, szikárabb albumok. A '80-as évek elején egy újabb, markáns era kezdődött a Discipline című lemezzel, amelyben a zenekar modern, ritmikailag összetett, új hullámos beütéseket is beépített. Az 1990-es és 2000-es évektől kezdve a King Crimson továbbra is új formációkkal és élő koncertekkel jelentkezett, gyakran több dobossal, többrétegű gitár- és basszus-hangzással dolgozva.

Zenei stílus és hatások

A King Crimson zenéje jellemzően ötvözi a rock energiáját és a jazz improvizációs gondolkodását, gyakran használ komplex ritmusokat, furcsa metrikákat és hangszeres virtuozitást. Robert Fripp kísérletezései, köztük a Frippertronics nevű hangszalagos/loop technika, valamint a gamelán-szerű ütemek és a klasszikus zenei elemek mind hozzájárultak egy egyedi, felismerhető hangzás kialakulásához. A zenekar hatott a progresszív rock többi ágára, de a metal, a post-rock, a math rock és az avantgárd/experimentális irányzatok egyaránt merítettek tőlük.

Fontos tagok (válogatott)

• Robert Fripp – gitár; az egyetlen folyamatos tag és a zenekar kreatív központja.
• Greg Lake – basszusgitár, ének (korai korszak, később Emerson, Lake & Palmer tagja).
• Ian McDonald – billentyűk, fúvósok; jelentős szerep az első album hangzásában.
• Michael Giles – dob (kezdeti időszak).
• Peter Sinfield – szövegíró és vizuális koncepciók, különösen a korai anyagoknál.
• John Wetton – basszusgitár, ének (jelentős szerep a '70-es évek közepén).
• Bill Bruford – dob (a zenekar több korszakában is közreműködött; korábban Yes tag).
• Adrian Belew – gitár, ének (főként az 1980-as évek Discipline-korszakától).
• Tony Levin – basszusgitár, Chapman Stick (jelentős a '80-as 'Discipline' korszak és későbbi évek során).
• Pat Mastelotto, Gavin Harrison, Jeremy Stacey – dobok/percussion (különböző korszakokban és élő felállásokban).
• Mel Collins – szaxofon, fuvola (több korszakban is hozzájárult a fúvós hangzáshoz).
• Bill Rieflin – billentyűs, dob (a zenekar tagja volt; 1951–2020).

Jelentős lemezek

• In the Court of the Crimson King (1969) – ikonikus debüt, sokak szerint a progresszív rock egyik alapköve.
• Larks' Tongues in Aspic (1973) – kísérletezőbb, improvizatívabb anyag.
• Starless and Bible Black (1974) és Red (1974) – a '70-es évek keményebb, sötétebb hangzásai.
• Discipline (1981) – újraegyesülés modern ritmikai megközelítéssel és új hangzással.
• Thrak (1995) és The Power to Believe (2003) – későbbi korszakok meghatározó anyagai.

Koncertek és örökség

A King Crimson élő fellépései híresek a változatosságról: a dalok gyakran jelentősen eltérnek a stúdiófelvételektől, nagy szerepet kap az improvizáció és a hangszeres rétegzés. A zenekar archív anyagokat, koncertfelvételeket és ritkaságokat is rendszeresen megjelentet, ami segít a rajongóknak követni a különböző korszakokat. Hatásuk a progresszív rockon túl is érezhető: több modern alternatív, kísérleti és metal együttes említ inspirációként. A King Crimson munkássága példája annak, hogyan lehet a kompozíciós ambíciót és a kísérletező szellemet hosszú távon fenntartani, miközben a zenekar többször újraértelmezte saját hangzását.

Ajánlás új hallgatóknak: ha most ismerkedsz a King Crimsonnal, érdemes meghallgatni az In the Court of the Crimson King-et az első találkozásként, majd a Discipline és a Larks' Tongues in Aspic lemezeket, hogy lásd a zenekar hangzásának főbb irányváltásait.

Kérdések és válaszok

K: Kik azok a királykobrák?

K: Milyen műfajú a King Crimson zenéje?

K: Mennyire népszerű a King Crimson?

K: Melyik a King Crimson leghíresebb albuma?

K: Ki volt a kezdetektől fogva állandó tagja a zenekarnak?

K: Kik jelenleg a King Crimson tagjai?

K: Hogyan hatott a King Crimson zenéje más zenészekre?

Keresés betűvel