Jane Austen
Jane Austen (1775. december 16. - 1817. július 18.) angol regényírónő. Számos romantikus regényt írt az előkelőségekről. Művei az angol irodalom egyik leghíresebb és legkedveltebb írójává tették. Az angol regény egyik nagy mestere.
Austen művei a 18. század végi szentimentális regényeket bírálták, és részei a 19. századi realizmusra való áttérésnek. Tipikus emberekről írt a mindennapi életben. Ez adta meg az angol regénynek az első kifejezetten modern jelleget. Austen történetei gyakran komikusak, de azt is megmutatják, hogy a nők társadalmi rangjuk és gazdasági biztonságuk a házasságtól függött. Művei erkölcsi problémákról is szólnak.
Jane Austen 1775. december 16-án született a Basingstoke melletti Steventonban. Főleg apja és idősebb testvérei, valamint saját olvasmányai révén nevelték, és családjával Steventonban élt. Bathba költöztek, amikor apja 1801-ben nyugdíjba vonult. Miután apja 1805-ben meghalt, anyjával együtt költözött. 1809-ben a hampshire-i Alton melletti Chawtonban telepedtek le. 1817 májusában Winchesterbe költözött, hogy orvosához közel lehessen. Ott halt meg 1817. július 18-án.
Jane Austen nagyon szerény volt saját zsenialitását illetően. Egyszer úgy jellemezte munkáját, mint "egy kis darabka (két hüvelyk széles) elefántcsontot, amelyen olyan finom ecsettel dolgozom, hogy a sok munka után kevés hatást érhetek el". Kislánykorában történeteket írt. Műveit csak hosszas átdolgozás után nyomtatták ki. Csak négy regényét nyomtatták ki, amíg élt. Ezek az Értelem és érzékenység (1811), a Büszkeség és balítélet (1813), a Mansfield Park (1814) és az Emma (1815). Két másik regényét, a Northanger Abbey-t és a Persuasiont 1817-ben nyomtatták ki, bátyja, Henry Austen életrajzi jegyzetével. A Persuasiont nem sokkal a halála előtt írta. Két korábbi művét, a Lady Susant és egy befejezetlen regényt, a The Watsonokat is megírta. Egy új regényen, a Sanditonon dolgozott, de meghalt, mielőtt befejezhette volna. Ma már jól ismert nagy írónő.
Életrajz
Jane Austen életrajzi adatai "híresen ritkák" (kevés). Csak néhány levél maradt fenn (becslések szerint Austen 3000 leveléből mindössze 160 maradt fenn). Nővére, Cassandra (akinek a legtöbb levelet írta) elégette a megmaradt levelek "nagy részét". A leveleket, amelyeket nem semmisített meg, cenzúrázta. Más leveleket Jane bátyjának, Francis Austen admirálisnak az örökösei semmisítettek meg. A halála után 50 évvel a legtöbb életrajzot a rokonai írták róla, akik gyakran "jó, csendes Jane néniként" jellemezték. A tudósok ezt követően nem sok információt találtak.
Család
Austen szülei, George Austen (1731-1805) és felesége, Cassandra (1739-1827), mindketten a nemességhez tartoztak. Cassandra a jelentős Leigh család tagja volt. George Austen azonban a társadalom alsóbb rétegéhez tartozott. Cassandrával először Oxfordban találkozott, amikor a nagybátyjával, Theophilusszal találkozott. George és Cassandra 1764. április 26-án kötött házasságot a Bath-i Walcot-templomban.
Austennek nagy családja volt. Hat testvére volt - James (1765-1819), George (1766-1838), Edward (1767-1852), Henry Thomas (1771-1850), Francis William (Frank) (1774-1865), Charles John (1779-1852) - és egy nővére, Cassandra Elizabeth (1773-1845), aki házasság nélkül halt meg. Jane mélyen szerette Cassandrát, és mindketten a legjobb barátnők voltak. Testvérei közül Austen Henryhez állt a legközelebb, aki segítette írói munkásságának terjesztésében és befolyásolásában. "Ó, micsoda Henry!" - írta egyszer. George majdnem tíz évvel volt idősebb Jane-nél. Rohamokban szenvedett, és nem tudott normálisan fejlődni. Apja azt írta róla: "Ez a vigaszunk, hogy nem lehet rossz vagy gonosz gyerek". Lehet, hogy süket és néma is volt. Jane ismerte a jelnyelvet (egy levelében említette, hogy "az ujjaimmal" beszélt), és kommunikálhatott vele. Charles és Frank a haditengerészetnél szolgált. Edwardot negyedik unokatestvére, Thomas Knight fogadta örökbe. Edward Austen helyett "Edward Knight" lett 1812-ben.
Korai élet és oktatás
Austen 1775. december 16-án született a steventoni parókián. Otthon keresztelték meg, majd - ahogyan azt az imakönyv előírja - a templomba vitték, hogy a keresztelést 1776. április 5-én nyilvánosan igazolják. Néhány hónappal születése után édesanyja felfogadott egy Elizabeth Littlewood nevű nőt, hogy ápolja őt. Littlewood körülbelül egy évig gondoskodott Austenről. A családi hagyomány szerint Jane-t és Cassandrát 1783-ban Oxfordba küldték, hogy Ann Crawley asszony taníttassa őket. Később az év folyamán vele együtt Southamptonba költöztek. Mindkét lány tífuszt kapott, és Jane majdnem meghalt. Ezután Austen otthon nevelkedett, amíg 1785 elején Cassandrával együtt bentlakásos iskolába nem ment. Tanult némi franciát, helyesírást, kézimunka, táncot,zenét és valószínűleg drámát. 1786 telén Jane és Cassandra hazamentek.
Austen is sokat tanult a könyvek olvasásából. Apja és testvérei segítettek kiválasztani az olvasott könyveket. Úgy tűnik, George Austen hagyta, hogy lányai szabadon olvassák a nagy könyvtárában lévő könyveket. Engedélyezte Austen íráskísérleteit is, és drága papírt és más íróeszközöket adott neki.
Jane Austen és családja magánjelleggel is szívesen játszott színdarabokat. A darabok többsége vígjáték volt. Ez lehetett Austen komikus és szatirikus tehetségének kibontakozási lehetősége.
Korai írások
Talán már 1787-től kezdve Austen verseket, novellákat és színdarabokat írt szórakozásból. Austen később e korai művek közül 29 "szép másolatát" három füzetbe gyűjtötte össze. Ezeket ma Juveniliáknak nevezik. Olyan darabokat tartalmaz, amelyeket először 1787 és 1793 között írtak le. Jane Austen ez idő alatt három kötetbe rendezte írásait, nevezetesen az Első kötetbe, a Második kötetbe és a Harmadik kötetbe. Bizonyítékok vannak arra, hogy Austen később is dolgozott ezeken a darabokon. Unokaöccse és unokahúga, James Edward és Anna Austen 1814 körül további kiegészítéseket készíthetett művéhez. Ezek közé a művek közé tartozott az 1790-ben befejezett Love and Freindship [sic] és az 1792-ben befejezett Lesley Castle. A Love and Freindshipben kinevettette a népszerű szentimentális regényeket. Megírta a The History of England (Anglia története) című művét is, amelynek belsejében 13 akvarellképet készített nővére, Cassandra.
Halál
Jane Austen 1816-ban kezdte egyre rosszabbul érezni magát, ebben az évben jelent meg a "Meggyőzés" című regénye. 1817. május 24-én Winchesterbe költözött, hogy gyógyulást keressen betegségére. Austen 1817. július 18-án, 41 éves korában halt meg. Bár halálának okát nem lehet egyértelműen bizonyítani, valószínűnek tűnik, hogy az Addison-kór végzett vele. A winchesteri székesegyházban temették el 1817. július 24-én.
IV. Henrik portréja, amelyet Austen nővére, Cassandra rajzolt (1790 körül).
Cassandra Austen, Jane nővére és legjobb barátnője
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Jane Austen?
V: Jane Austen angol regényírónő volt, aki számos romantikus regényt írt az előkelőségekről. Ő ma az angol irodalom egyik leghíresebb és legkedveltebb írója, és az angol regény egyik nagy mesterének tartják.
K: Mikor született?
V: Jane Austen 1775. december 16-án született a Basingstoke melletti Steventonban.
K: Mit kritizált műveiben?
V: Művei a 18. század végi szentimentális regényeket bírálták, és részei voltak a 19. századi realizmusra való áttérésnek.
K: Hogyan ábrázolták történetei a nők életét?
V: Történetei gyakran ábrázolták, hogy a nők társadalmi rangjuk és gazdasági biztonságuk a házasságtól függött.
K: Hol élt, amikor az apja nyugdíjba vonult?
V: Amikor apja 1801-ben nyugdíjba vonult, Bathba költöztek. Miután apja 1805-ben meghalt, a lány az anyjával költözött, majd 1809-ben a hampshire-i Alton melletti Chawtonban telepedett le.
K: Hány regényt nyomtattak ki, amíg élt?
V: Csak négy regényét nyomtatták ki, amíg élt: Értelem és érzékenység (1811), Büszkeség és balítélet (1813), Mansfield Park (1814) és Emma (1815). Két másik regényét, a Northanger Abbey-t és a Persuasiont 1817-ben nyomtatták ki, bátyja, Henry Austen életrajzi jegyzetével.
K: Mit mondott Jane Austen a saját zsenialitásáról?
V: Jane Austen nagyon szerényen nyilatkozott saját zsenialitásáról; híres leírása szerint "egy kis darabka (két hüvelyk széles) elefántcsont, amelyen olyan finom ecsettel dolgozom, hogy sok munka után is kevés hatást kelt".
