Jane Austen (1775–1817) — angol regényíró, a realizmus előfutára

Jane Austen (1775–1817) — az angol regény mestere és a realizmus előfutára; finom társadalmi elemzés, női sorsok és örök szerelmi konfliktusok ironikus, lebilincselő ábrázolása.

Jane Austen (1775. december 16. – 1817. július 18.) angol regényírónő, akinek munkássága a családi és társadalmi viszonyok finom megfigyelésén alapulva az angol irodalom egyik legnagyobb hatású örökségét alkotja. Számos romantikus és társadalmi tárgyú regényt írt az előkelőségekről és a középosztályról; ironikus hangvételével, pontos jellemábrázolásával és társadalomkritikájával az angol regény egyik legnagyobb mesterévé vált.

Élete

Jane Austen 1775. december 16-án született a Basingstoke melletti Steventonban, egy lelkészi családban. Apja, George Austen, a helyi plébános volt, anyja Cassandra Leigh. Közeli kapcsolata volt testvérével, Cassandra-val, aki életének és munkájának fontos támasza és későbbi levéltári gondozója volt. Kislánykorától fogva sokat olvasott és korai, játékos történeteket (a mai szakirodalom által gyakran „juvenilia”-ként említett ifjúsági írásokat) jegyzett.

Családjával Steventonban élt egészen 1801-ig, amikor apja nyugdíjba vonult, és a család Bathba költözött. Apja 1805-ben bekövetkezett halála után anya és lányai több költözést követően 1809-ben a hampshire-i Alton melletti Chawtonba költöztek, ahol Jane a Chawton Cottage-ban élt és alkotott; ez az időszak fontos volt a későbbi művek kidolgozásában. 1817 májusában Winchesterbe költözött, hogy orvosához közel lehessen; ott hunyt el 1817. július 18-án, és a Winchester katedrálisa sírja őrzi emlékét.

Művei és kiadása

Austen művei a 18. század végi szentimentális regényeket sokszor bíráló módon ábrázolják a mindennapi élet tipikus szereplőit, és fontos lépést jelentettek a 19. századi realizmusra való áttérés felé. Szövegeiben a társadalmi szokások, a házasság intézménye és a családi érdekeltségek kerülnek a középpontba; történetei gyakran komikusak, ugyanakkor rávilágítanak arra is, hogy a nők társadalmi rangja és gazdasági biztonsága sokszor a házasságtól függött. Művei emellett erkölcsi dilemmákat és jellembeli próbákat is feltárnak.

Élete során csak néhány regénye jelent meg nyomtatásban, és többször névtelenül vagy „egy hölgy” aláírással adták közre műveit. Csak négy regényét nyomtatták ki, amíg élt: ezek az Értelem és érzékenység (1811), a Büszkeség és balítélet (1813), a Mansfield Park (1814) és az Emma (1815). Két másik művét, a Northanger Abbey és a Persuasiont 1817-ben adták ki, bátyja, Henry Austen életrajzi jegyzetével. A Persuasiont nem sokkal halála előtt írta.

Korai, kevésbé ismert munkái közé tartozik a Lady Susant (helyesebben Lady Susan), egy befejezett, epizodikusan építkező novella; megírta továbbá a részben befejezetlen The Watsonokat (The Watsons) című regényt, és a halálakor félbemaradt Sanditonon dolgozott. Műveinek kiadását és népszerűsítését halála után testvérei, különösen Henry Austen segítették, aki a kötetekhez rövid életrajzi jegyzetet fűzött.

Stílus, témák és irodalmi hatás

Austen írásának jellegzetessége a finom irónia, a társadalmi szokások és a jellemek pontos megfigyelése, valamint a narratíva mesterséges, sokszor humoros távolságtartása. Jelentős újítása volt a szereplők lelkiállapotának közvetítése a narráción keresztül — a későbbi kritikák gyakran kiemelik a szabad függő beszéd alkalmazását, amely lehetővé teszi a karakterek belső világának és a narrátor nézőpontjának egyidejű jelenlétét.

Témái közé tartozik a házasság és vagyoni viszonyok összefonódása, az öröklési szabályok (például az entailed estates) társadalmi következményei, a társadalmi mobilitás korlátai és az egyéni erkölcsi döntések hatása a mindennapi életre. Művei miatt gyakran említik Austen-t az angol irodalmi realizmus előfutáraként, mivel a korabeli látszatromantika vagy idealizált érzelmesség helyett a hétköznapi viszonyokra, a jellemrajzra és a társadalmi mechanizmusok feltárására koncentrált.

Hatása a 19. századi és későbbi regényirodalomra nagy: munkái formailag és tematikusan is inspirálták a későbbi nagy regényírókat, és máig fontos tárgyai irodalomtudományi vizsgálatoknak (narratív technikák, feminizmus, társadalomkritika, műfaji határok). Emellett Jane Austen személye és művei a populáris kultúrában is rendkívül népszerűek: számos film- és tévéadaptáció, modern átirat és rajongói kultúra („Janeites”) erősítette ismertségét világszerte.

Magánélet és megítélés

Jane Austen magánéletéről keveset tudunk részleteiben, de ismert, hogy soha nem nősült. Rövid időre eljegyezték (1802-ben Harris Bigg‑Withernek tett — majd visszavont — ígéret), de később elállt az eljegyzéstől. Személyes levelezése, különösen testvéréhez, Cassandra-hoz írt levelei, értékes forrást jelentenek életének és korának megismeréséhez; számos levele azonban később megsemmisült vagy cenzúrázva maradt fenn a család által.

Jane Austen saját alkotói képességét szerényen ítélte meg; egyszer így írta le munkáját: "egy kis darabka (két hüvelyk széles) elefántcsontot, amelyen olyan finom ecsettel dolgozom, hogy a sok munka után kevés hatást érhetek el". Bár életében művei csak részben voltak köztudatban, halála után egyre nagyobb elismerés övezte alkotásait, és ma már irodalmi klasszikusként tartják számon.

Összességében Jane Austen az angol regény modernizálásában játszott kulcsszerepet: a társadalmi élet apró mozzanatait és az egyéni jellem árnyalatait megragadó művei révén alakította ki azt a realizmust, amely később meghatározóvá vált a regényirodalomban.

Életrajz

Jane Austen életrajzi adatai "híresen ritkák" (kevés). Csak néhány levél maradt fenn (becslések szerint Austen 3000 leveléből mindössze 160 maradt fenn). Nővére, Cassandra (akinek a legtöbb levelet írta) elégette a megmaradt levelek "nagy részét". A leveleket, amelyeket nem semmisített meg, cenzúrázta. Más leveleket Jane bátyjának, Francis Austen admirálisnak az örökösei semmisítettek meg. A halála után 50 évvel a legtöbb életrajzot a rokonai írták róla, akik gyakran "jó, csendes Jane néniként" jellemezték. A tudósok ezt követően nem sok információt találtak.

Család

Austen szülei, George Austen (1731-1805) és felesége, Cassandra (1739-1827), mindketten a nemességhez tartoztak. Cassandra a jelentős Leigh család tagja volt. George Austen azonban a társadalom alsóbb rétegéhez tartozott. Cassandrával először Oxfordban találkozott, amikor a nagybátyjával, Theophilusszal találkozott. George és Cassandra 1764. április 26-án kötött házasságot a Bath-i Walcot-templomban.

Austennek nagy családja volt. Hat testvére volt - James (1765-1819), George (1766-1838), Edward (1767-1852), Henry Thomas (1771-1850), Francis William (Frank) (1774-1865), Charles John (1779-1852) - és egy nővére, Cassandra Elizabeth (1773-1845), aki házasság nélkül halt meg. Jane mélyen szerette Cassandrát, és mindketten a legjobb barátnők voltak. Testvérei közül Austen Henryhez állt a legközelebb, aki segítette írói munkásságának terjesztésében és befolyásolásában. "Ó, micsoda Henry!" - írta egyszer. George majdnem tíz évvel volt idősebb Jane-nél. Rohamokban szenvedett, és nem tudott normálisan fejlődni. Apja azt írta róla: "Ez a vigaszunk, hogy nem lehet rossz vagy gonosz gyerek". Lehet, hogy süket és néma is volt. Jane ismerte a jelnyelvet (egy levelében említette, hogy "az ujjaimmal" beszélt), és kommunikálhatott vele. Charles és Frank a haditengerészetnél szolgált. Edwardot negyedik unokatestvére, Thomas Knight fogadta örökbe. Edward Austen helyett "Edward Knight" lett 1812-ben.

Korai élet és oktatás

Austen 1775. december 16-án született a steventoni parókián. Otthon keresztelték meg, majd - ahogyan azt az imakönyv előírja - a templomba vitték, hogy a keresztelést 1776. április 5-én nyilvánosan igazolják. Néhány hónappal születése után édesanyja felfogadott egy Elizabeth Littlewood nevű nőt, hogy ápolja őt. Littlewood körülbelül egy évig gondoskodott Austenről. A családi hagyomány szerint Jane-t és Cassandrát 1783-ban Oxfordba küldték, hogy Ann Crawley asszony taníttassa őket. Később az év folyamán vele együtt Southamptonba költöztek. Mindkét lány tífuszt kapott, és Jane majdnem meghalt. Ezután Austen otthon nevelkedett, amíg 1785 elején Cassandrával együtt bentlakásos iskolába nem ment. Tanult némi franciát, helyesírást, kézimunka, táncot,zenét és valószínűleg drámát. 1786 telén Jane és Cassandra hazamentek.

Austen is sokat tanult a könyvek olvasásából. Apja és testvérei segítettek kiválasztani az olvasott könyveket. Úgy tűnik, George Austen hagyta, hogy lányai szabadon olvassák a nagy könyvtárában lévő könyveket. Engedélyezte Austen íráskísérleteit is, és drága papírt és más íróeszközöket adott neki.

Jane Austen és családja magánjelleggel is szívesen játszott színdarabokat. A darabok többsége vígjáték volt. Ez lehetett Austen komikus és szatirikus tehetségének kibontakozási lehetősége.

Korai írások

Talán már 1787-től kezdve Austen verseket, novellákat és színdarabokat írt szórakozásból. Austen később e korai művek közül 29 "szép másolatát" három füzetbe gyűjtötte össze. Ezeket ma Juveniliáknak nevezik. Olyan darabokat tartalmaz, amelyeket először 1787 és 1793 között írtak le. Jane Austen ez idő alatt három kötetbe rendezte írásait, nevezetesen az Első kötetbe, a Második kötetbe és a Harmadik kötetbe. Bizonyítékok vannak arra, hogy Austen később is dolgozott ezeken a darabokon. Unokaöccse és unokahúga, James Edward és Anna Austen 1814 körül további kiegészítéseket készíthetett művéhez. Ezek közé a művek közé tartozott az 1790-ben befejezett Love and Freindship [sic] és az 1792-ben befejezett Lesley Castle. A Love and Freindshipben kinevettette a népszerű szentimentális regényeket. Megírta a The History of England (Anglia története) című művét is, amelynek belsejében 13 akvarellképet készített nővére, Cassandra.

Halál

Jane Austen 1816-ban kezdte egyre rosszabbul érezni magát, ebben az évben jelent meg a "Meggyőzés" című regénye. 1817. május 24-én Winchesterbe költözött, hogy gyógyulást keressen betegségére. Austen 1817. július 18-án, 41 éves korában halt meg. Bár halálának okát nem lehet egyértelműen bizonyítani, valószínűnek tűnik, hogy az Addison-kór végzett vele. A winchesteri székesegyházban temették el 1817. július 24-én.

IV. Henrik portréja, amelyet Austen nővére, Cassandra rajzolt (1790 körül).


Cassandra Austen, Jane nővére és legjobb barátnője

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Jane Austen?

K: Mikor született?

K: Mit kritizált műveiben?

K: Hogyan ábrázolták történetei a nők életét?

K: Hol élt, amikor az apja nyugdíjba vonult?

K: Hány regényt nyomtattak ki, amíg élt?

K: Mit mondott Jane Austen a saját zsenialitásáról?

Keresés betűvel