Sic jelentése és használata: mit jelöl a [sic] az idézetben?

Sic jelentése és használata: mit jelöl a [sic] az idézetben? Rövid magyarázat, kiejtés, példák és helyesírási tippek az idézetek pontos visszaadásához.

A sic latin szó jelentése: "így" vagy "úgy" (eredetileg a teljes kifejezés sic erat scriptum, azaz "így volt megírva"). Írásban szögletes zárójelben és dőlt betűkkel — [sic] — szokás jelölni, hogy a helytelen, szokatlan vagy meghökkentő helyesírást, rendhagyó kifejezéseket, idegen vagy elavult írásjeleket vagy bármilyen egyéb, az idézetben szereplő eltérést pontosan szó szerint (szóról szóra) vettük át az eredeti forrásból, tehát az idézetben látható hibát mi nem követtük el.

Mit jelöl pontosan a [sic]?

• Arra utal, hogy az idézett szövegben található elem (helyesírási hiba, nyelvtani furcsaság, tévedés vagy szokatlan szóhasználat) az eredetiben is így állt, és nem az idéző szerző javította vagy változtatta meg.
• Gyakran használják olyan forrásoknál, ahol a szó szerinti idézés fontos — például kutatásokban, újságírásban vagy jogi dokumentumokban — hogy elkerüljék a félreértést a forrás pontos tartalmáról.

Használati példák

Példák egyszerű formában:

• „A levélben ez áll: 'Az ügyet már megoldották múlt héten [sic].'” — itt a [sic] azt jelzi, hogy a forrásban is így szerepelt a megfogalmazás vagy hibás szóalak.
• „A tanulmány megjegyzi: 'A kísérlet eredményei ellentmondanak a korábbi elméleteknek [sic].'” — az idézett kijelentés furcsaságát emeljük ki anélkül, hogy mi magunk javítanánk.

Kiejtés és eredet

A latin sic kiejtése klasszikus formában közel áll a [sik]-hez; az angol nyelvű beszédben általában [sɪk] (mint a "sick") hangzik. Magyarul legtöbbször „szik”-ként ejtik. Eredete a rövid latinkifejezésre vezethető vissza: sic erat scriptum („így volt megírva”).

Stílus- és szerkesztési megfontolások

• A [sic] használata hasznos a pontosság demonstrálására, de túlzott alkalmazása szemérmetlennek vagy kicsinyesnek hathat — különösen, ha a cél a hibák nyilvános kigúnyolása. Szakmai szövegben érdemes visszafogottan alkalmazni.
• Ha a hibát kijavítjuk, akkor általában nem használjuk a [sic] jelzést; helyette megadhatjuk a javítást zárójelben, például [helyesen: ...] vagy szerkesztői lábjegyzetben magyarázzuk a változtatást.
• Stílusirányelvek (például szerkesztési kézikönyvek) gyakran azt javasolják, hogy a [sic] csak olyan esetekben szerepeljen, amikor a szó szerinti idézés kritikus, illetve amikor az olvasónak fontos tudnia, hogy a furcsaság a forrásból ered.

Alternatívák és kapcsolódó jelölések

• [recte] vagy [helyesen: ...] — ha a szerkesztő közli a helyes olvasatot.
• Lábjegyzet vagy zárójeles magyarázat — gyakran kulturáltabb megoldás a [sic] helyett, különösen, ha a hiba elkerülhető a szöveg gördülékenységének javításával.

Összefoglalva: a [sic] egy rövid, hasznos jelzés arra, hogy az idézett anyagban található nyelvi vagy ténybeli eltérés az eredeti forrásból származik. Használata célszerű, de érdemes mérlegelni a stílust és a kontextust, nehogy fölösleges sértést vagy félreértést keltsen.

Keresés betűvel