Mi az üzemanyagcella? Hidrogén, működés és alkalmazások röviden

A víz olyan molekula, amely egy oxigénatomból és két hidrogénatomból áll. A víz oxigénre és hidrogénre való szétválasztásához energiára van szükség, és energia szabadul fel, amikor ezek vízként újra összeállnak. Az üzemanyagcella a hidrogént és az oxigént úgy hozza újra össze, hogy az energiát elektromosság formájában szabadítja fel.

Az üzemanyag (az energiaforrás, általában hidrogén) és a levegő (amely az oxigént tartalmazza) az üzemanyagcella ellentétes oldalaira kerül. Az üzemanyagcella közepén két fémlemez, az úgynevezett elektródák között egy "képernyő", az úgynevezett elektrolit található, amely az üzemanyagot és a levegőt elkülöníti egymástól. A különböző típusú üzemanyagcellák a nevüket az alapján kapták, hogy milyen típusú képernyőt használnak az üzemanyag és a levegő szétválasztására. Az ernyő csak bizonyos töltésű molekulákat, más néven ionokat enged át rajta.

Az ionok létrehozásához elektronokat kell a rendszer egyik oldaláról a másikra juttatni. Az elektronokat az üzemanyag oldalán lévő fémlemez választja le az üzemanyagról, és a reakció befejezéséhez a levegő oldalára kell eljutniuk. Mivel a képernyő nem engedi át az elektronokat, azok egy külön vezetéken keresztül jutnak el a levegő oldalán lévő másik fémlemezhez. Az elektronok utazása elektromos áramot (elektromosságot) hoz létre. A drót az a hely, ahol az elektromosság felhasználható. A drótot például félbe lehet vágni, és a két fél közé egy villanykörtét lehet csatlakoztatni.

Eközben az ionok áthaladnak a képernyőn, és reakcióba lépnek a molekulákkal (amelyek már a másik oldalon vannak) és az elektronokkal (amelyek a huzalon keresztül haladva energiát adnak le az elektronika működtetéséhez) a másik oldalon. Víz keletkezik (és az üzemanyag típusától függően esetenként más termékek is), amely a kipufogócsövön keresztül távozik.

Az üzemanyagcellák oxigén és hidrogén egyesítésével termelnek áramot. A hatásfok nagyon jó (kb. 40-70%). A maximális hatásfokuk 83%, ha a reakció során a kipufogógáz hőjét is felhasználják. Az üzemanyagcellák különböző üzemanyagokat is használhatnak, például földgázt, metanolt, LPG-t (folyékony propángázt), naftát, kerozint stb.

Az üzemanyagcellák egyes típusai csak vizet termelnek, ami azt jelenti, hogy nem szennyezik a környezetet. A legtöbb üzemanyagcella-típus sokkal kevesebb károsanyag-kibocsátással jár, mint a klasszikus ("kalorikus") energiatermelés. Ugyanazokat az üzemanyagtípusokat fogyaszthatják, mint a klasszikus áramfejlesztők, például a dízelmotorok, de körülbelül kétszer olyan hatékonyak, ami azt jelenti, hogy feleannyi üzemanyaggal ugyanannyi energiát tudnak előállítani, és így legalább feleannyi szennyezést. Ezenkívül a közvetlen átalakítású üzemanyagcellák használata esetén kisebb a kockázata annak, hogy olyan másodlagos kibocsátások keletkeznek, mint az NOx, az SOx és a részecskék, amelyek az égés mellékhatásai, hozzájárulnak a globális felmelegedéshez, és kritériumszennyező anyagként ismertek.

Az üzemanyagcellák nagyon csendesek. Nincsenek mozgó alkatrészeik, eltekintve néhány ventilátortól, amelyek a levegőt és a vizet mozgatják, ami azt jelenti, hogy nagyon ritkán van szükségük javításra, azonban néhány nagy üzemanyagcella, amelyet például épületek energiaellátására használnak, meglehetősen törékeny lehet.

A nagyon alacsony szennyezőanyag-kibocsátás miatt az üzemanyagcellákat gyakran használják olyan járművekben, amelyek épületeken belül közlekednek, például targoncákban. Mivel nagyon csendesek, egyes katonai tengeralattjárókon is használják őket, hogy elkerüljék az észlelést. Az üzemanyagot hatékonyabban használják fel, ami azt jelenti, hogy az üzemanyagcellák hosszabb ideig működhetnek új üzemanyag beszerzése nélkül. Ez lehetővé teszi, hogy nehezen megközelíthető helyeken, például időjárási vagy kutatóállomásokon, űrhajókon vagy katonai bázisokon is használhatók legyenek.

Mivel az űrhajókat tiszta hidrogént és oxigént tartalmazó rakétákkal indítják, a fedélzeti villamos energiát nagyon hatékony üzemanyagcellák segítségével állítják elő, amelyek képesek ezeket az üzemanyagokat felhasználni. Ezenkívül az űrhajók üzemanyagcellái tiszta vizet termelnek a kipufogójukon, amelyet fel lehet fogni, és ivóvízként lehet használni az űrhajósok számára, vagyis semmi sem megy kárba.

Az üzemanyagcellákat a belső képernyő (elektrolit) típusa szerint lehet osztályozni. A foszforsavas üzemanyagcellák például alacsony hőmérsékletre valók. Ezt használják a mobiltelefonokban és a nagy áramerősséget igénylő gépjárművek tápegységeiben, mert sokkal biztonságosabb. Az alkáli üzemanyagcellák általában kálium-hidroxidot (KOH) tartalmaznak. A metanol üzemanyagcellákat metanol elektrokémiai reakciójával használják. Ez a fajta üzemanyagcella jobb választás egyszerűbb rendszerekhez. A metanol üzemanyagcellák azonban alacsony kimeneti sűrűségűek, mivel a reakciósebesség lassú.

Az üzemanyagcellák néhány fontos típusa:

• Foszforsavas üzemanyagcella (PAFC) - A foszforsavas üzemanyagcellák ma már kereskedelmi forgalomban kaphatók. Ezek a legelterjedtebb üzemanyagcellák a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésben.
• Protoncserélő membrános üzemanyagcella (PEM) - Ezek az üzemanyagcellák viszonylag alacsony hőmérsékleten (kb. 175 °F) működnek, nagy teljesítménysűrűséggel rendelkeznek, teljesítményük gyorsan változtatható, hogy megfeleljenek az energiaigény változásainak, és alkalmasak olyan alkalmazásokhoz, például gépjárművekben, ahol gyors indításra van szükség. Az összes kereskedelmi forgalomban kapható üzemanyagcellás jármű ezt a típust használja. Az ilyen üzemanyagcellák hátránya, hogy nagy tisztaságú hidrogént igényelnek, amelynek előállítása költséges.
• Olvasztott karbonátos üzemanyagcella (MCFC) - Ezek az üzemanyagcellák nagyon magas hőmérsékleten működnek, ami lehetővé teszi, hogy összetettebb üzemanyagokat, például földgázt alakítsanak át hidrogén üzemanyaggá, amelyet maga a cella használhat fel. Ezek indítása és leállítása több órát vesz igénybe, ezért csak olyan alkalmazásokban használják őket, ahol folyamatosan üzemelhetnek, például nagy épületek/üzletek helyhez kötött energiaellátásában.
• Mikrobiális üzemanyagcella (MFC) - Olyan üzemanyagcella, amely a szerves szubsztrátokat oxidációsredukciós reakciók segítségével szerves szubsztrátokat alakít át elektromos energiává.

Az üzemanyagcelláknak számos felhasználási módja van - a nagy autógyártók üzemanyagcellás autók forgalmazásán dolgoznak. A Toyota és a Honda piacra dobta a Mirai és a Clarity modellt. Az üzemanyagcellák buszokat, hajókat, vonatokat, repülőgépeket, robogókat, targoncákat és kerékpárokat hajtanak. Léteznek üzemanyagcellás automaták, porszívók és autópálya-jelzőtáblák. Előre jelzik a mobiltelefonok, laptopok és hordozható elektronikai eszközök miniatűr üzemanyagcelláit. Kórházak, hitelkártya-központok, rendőrőrsök és bankok üzemanyagcellákkal látják el energiával létesítményeiket. A szennyvíztisztító telepek és a hulladéklerakók az általuk termelt metángázt alakítják át villamos energiává. Az üzemanyagcellákat már régóta használják a világűrben. A távközlési vállalatok mobiltelefon-, rádió- és segélyhívó tornyokban használnak üzemanyagcellákat.