Horatio Nelson ellentengernagy (1758. szeptember 29. - 1805. október 21.) angol tengerészkapitány volt a Királyi Haditengerészetnél. A norfolki Burnham Thorpe falu plébániáján született.

Nelson a napóleoni háborúk idején a brit flottát irányította a franciák és a spanyolok ellen. Nelson fél szemére megvakult, miután a csatában megsebesült. A trafalgari csatában, a legnagyobb győzelmében egy francia orvlövész végzett vele.

Korai élet és katonai karrier

Horatio Nelson gazdag tengerészcsaládból származott; fiatalon, 12 évesen lépett szolgálatba a Királyi Haditengerészetnél, és gyorsan haladt előre a ranglétrán. Részt vett több korai hadműveletben a Karib-térségben és az európai vizeken. Kiemelkedő taktikai érzéke és személyes bátorsága révén vált hamar ismertté a flotta köreiben.

Nagyobb ütközetek és taktika

Nelson legfontosabb győzelmei közé tartozik az 1798-as abúkirai (más néven a nili csata) diadal, amely súlyos csapást mért a francia flottára és megerősítette brit tengeri fölényt a Földközi-tengeren. Taktikáját a merészséget és a vonalak átvágását jellemző megoldások jellemezték: a Trafalgarnál alkalmazott hadrendje — két oszlop képzésével az ellenséges vonal áttörése — döntő szerepet játszott a győzelemben.

Sérülések és személyes élet

Nelson katonai pályafutása során súlyos sérüléseket szenvedett. 1794-ben a calvi ostrománál (Korzikán) megsérült, és emiatt elvesztette egyik szemére a látását. 1797-ben, a kanári-szigeteki Santa Cruz de Tenerife elleni támadás során elvesztette egyik karját. Ezek a sérülések sem csökkentették tekintélyét; éppen ellenkezőleg, legendás vezetői imázsát erősítették.

Személyes életében 1787-ben vette feleségül Frances "Fanny" Nisbetet; házasságukban távolság és különböző nehézségek adódtak. Később köztudott viszonya volt Emma, Lady Hamiltonnal, akivel szoros kapcsolatban állt és akitől volt egy adoptált lányuk, Horatia.

Trafalgár és halála

A trafalgari csata (1805. október 21.) a napóleoni háborúk egyik legfontosabb tengeri ütközete volt: Nelson admirális a spanyol–francia egyesült flotta ellen aratott elsöprő győzelmet a Cádiz közelében fekvő Trafalgar-foknál. A csatában Nelson személyesen is a parancsnoki hajón, a HMS Victory fedélzetén tartózkodott; a híres jelzete, amely így hangzott: „England expects that every man will do his duty”, megerősítette a brit tengerészek morálját. A győzelem ellenére Nelsont a csata során egy francia hajóról leadott golyó találta el; a lőfegyverrel elszenvedett sebet a Victory fedélzetén megműtötték, de a sérülés végzetesnek bizonyult és október 21-én meghalt.

Utóélet és örökség

Nelson halála óriási nemzeti gyászt váltott ki az Egyesült Királyságban. 1806-ban ünnepélyes állami temetésen helyezték örök nyugalomra a londoni St Paul’s Cathedralban. Emlékét számos emlékmű őrzi, legjelentősebb talán a Trafalgar Square közepén álló Nelson-oszlop, illetve a HMS Victory ma is megtekinthető történelmi hadihajóként Portsmouthban.

Nelson öröksége kettős: katonai zseni és karizmatikus vezető volt, akinek stratégiái és döntései alapvetően hozzájárultak a brit tengeri fölény kialakulásához a 19. században. Ugyanakkor magánélete és szerepe a korabeli politikai és gyarmati ügyekben vitákat is kiváltott, így történelmi megítélése összetett. Mindenesetre neve ma is a brit tengeri hősiesség egyik legismertebb szimbóluma.