A hinduizmusban számos istennel kapcsolatos hiedelem létezik. Sok hagyományban azonban létezik egy legfelsőbb valóság vagy istenség, akit a világ teremtőjeként, fenntartójaként és életadójaként tisztelnek. Úgy tartják, hogy ez a legfelsőbb entitás megteremtette a világegyetemet, és mellette sok más isten és istennő működik segítőként. A legfőbb isten különböző formáit (avatárjait) imádják, a hagyománytól függően. A többi istent, akik e legfelsőbb lény segítői, szintén tisztelik és imádják. A hinduizmusban az isteneket magasan fejlett szellemi lényeknek tekintik; gyakran emberi, vagy részben emberi–részben állati alakban ábrázolják őket, de előfordul, hogy élettelen tárgyak vagy növények formájában is megjelennek a vallási gyakorlatokban.
A trimúrti és főbb istenségek
A hindu mitológiában és teológiában gyakran beszélnek a trimúrtiról — azaz a három alapvető isteni funkcióról (teremtés, fenntartás, pusztítás/átalakulás). Ezen szerepekhez kapcsolódó főbb istenségek a következők:
- Brahma a — a teremtő istenség, aki a világ létrehozásában játszik szerepet.
- Visnu — a fenntartó, aki a világ rendjét őrzi; híres avatárjai közé tartozik például Ráma és Krisna.
- Siva — a pusztító és átalakító erő, aki a rombolásban a megújulást és a változást testesíti meg.
Emellett fontosak a fő istennők is: Lakshmi a gazdagság és szerencse istennője, Parvati Siva társa és a családi élet védelmezője, míg Saraswati a tudás, a művészetek és a tanulás patrónusa.
Devák, devík és egyéb elnevezések
A férfi isteneket gyakran deva-ként, a női istennőket deví-ként említik; ezek az elnevezések a különböző istenségek csoportjaira utalnak. Részletesebb magyarázatokkal, felsorolásokkal kapcsolatban lásd Devik.
Avatárok, ábrázolás és imádat
Az avatár (isteni megjelenés) fogalma különösen a Visnu-hagyományokban fontos: a legfelsőbb istenség időről időre emberi vagy félig emberi alakban jelenik meg, hogy helyreállítsa a dharmát (a kozmikus rendet). Az avatárok között híres alakok például Ráma és Krisna. Az istenségek ábrázolása (murti) és a templomi, otthoni imádat (puja) központi szerepet játszik a hindu vallás gyakorlati oldalában.
Teológiai háttér és sokszínűség
A hindu vallásban egyszerre találkozunk politeizmussal és monisztikus felfogásokkal: egyes iskolák (például az advaita védánta) azt tanítják, hogy minden istenség végső soron egyetlen, mindent átható valóság (Brahman) különböző megnyilvánulása. Más hagyományok személyes isten(ek)hez való odaadást (bhakti) hangsúlyoznak. Ennek következtében a hindu panteon és az istenségek szerepe rendkívül sokszínű, helyi és szektariális különbségek is jelentősek.
Szimbólumok és kulturális jelentőség
Az istenekhez kapcsolódó szimbólumok — mint például fegyverek, állatok, gestusok és attribútumok — mind a mitológiai történetekre és az isteni szerepekre utalnak. Ünnepek, rituálék, zene és tánc gyakran kötődnek bizonyos istenekhez és avatárokhoz, így a hindu panteon nemcsak vallási, hanem erőteljes kulturális tényező is a közösségi életben.
