Ausztrália kormánya

A szövetségi kormány

Az ausztrál alkotmány 1. szakasza demokratikus törvényhozást hoz létre, az ausztrál kétkamarás parlamentet. Ez a királynő és két ház, a szenátus és a képviselőház. Az alkotmány 51. szakasza meghatározza a nemzetközösségi kormány jogalkotási hatáskörét, és bizonyos hatásköröket és feladatokat (úgynevezett "hatalomfők") ad a szövetségi kormánynak. A fennmaradó hatásköröket a hat állam tartja meg. Minden egyes államnak saját alkotmánya van, így Ausztráliának hét szuverén parlamentje van, amelyek közül egyik sem veheti át a másik hatáskörét. Az ausztrál legfelsőbb bíróság dönt a Nemzetközösség és az államok közötti, illetve az államok közötti, a hatáskörökkel kapcsolatos vitákban.

A Nemzetközösség parlamentje javaslatot tehet az alkotmány módosítására. Ahhoz, hogy a javaslatok törvényerőre emelkedjenek, népszavazásra kell bocsátani a szavazókorú ausztrálok körében. A változtatásoknak "kettős többséget" kell kapniuk: az összes szavazat többségét és a szavazatok többségét az államok többségében.

A Nemzetközösségi Alkotmány azt is kimondja, hogy az államok beleegyezhetnek abba, hogy bármelyik hatáskörüket átadják a Nemzetközösségnek. Ezt az alkotmány népszavazás útján történő módosításával lehet megtenni. Gyakoribb, hogy ha az összes állam egyetért, akkor az összes állam és a Nemzetközösség parlamentje törvényt fogad el az átruházás engedélyezése érdekében. Ezek az "átruházási" törvények rendelkezhetnek "lejárati záradékkal". Ez a törvénynek egy olyan része, amely azt jelenti, hogy a törvény csak egy bizonyos ideig van érvényben. Ezt követően a hatáskörök eredeti megosztása visszaáll.

Ausztráliának több területe van, amelyek közül három önigazgatású: az Ausztrál Fővárosi Terület (ACT), az Északi Terület (NT) és a Norfolk-sziget. E területek törvényhozása a Nemzetközösség által rájuk ruházott hatáskörökkel rendelkezik. A Nemzetközösség parlamentje fenntartja a területi jogszabályok felülbírálásának és a hatáskörök átadásának vagy elvételének jogát. Míg az Ausztrál Fővárosi Területen és az Északi Területen élő ausztrál állampolgárok képviseltetik magukat a Nemzetközösségi Parlamentben, a Norfolk-sziget lakói nem.

Ausztrália többi területe (Jervis Bay, a Karácsony-sziget és a Kókusz-szigetek) nem önkormányzati terület. Ehelyett ezeket a területeket szövetségi törvények szabályozzák, a Karácsony-sziget és a Kókusz-szigetek pedig helyi önkormányzatokkal is rendelkeznek. A nagyrészt lakatlan Korall-tengeri szigeteket 1969-ben a Nemzetközösség területeként hozták létre. Az Ashmore- és Cartier-szigetek 1933 óta az Északi Terület törvényei szerint működtetett terület.

A gyarmatok hosszas tárgyalások tárgyát képezte a Nemzetközösség föderális jellege és az ausztrál parlament felépítése. A képviselőházat az államok különböző méretű lakosságát tükröző alapon választják meg. Így Új-Dél-Walesnek 50 képviselője van, míg Tasmániának csak öt. A szenátust viszont az államok közötti egyenlőség alapján választják: minden államnak 12 szenátora van, függetlenül a lakosságszámtól. Ez azért történt, hogy a kisebb államok szenátorai többséget alkothassanak, és megváltoztathassák vagy akár el is utasíthassák a képviselőház törvényeit. Az ACT és az NT két-két szenátort választ.

A harmadik kormányzati szint a Commonwealth és a State/Territory után a helyi önkormányzat. Ezek shires, városok vagy városok formájában szerveződnek. A helyi önkormányzatokat választott képviselők alkotják (az államtól függően tanácsos vagy tanácsos néven ismertek), akik általában részmunkaidőben látják el feladataikat.

A kormányzást három, egymással kapcsolatban álló kormányzati kar végzi:

• Törvényhozás: A Nemzetközösség parlamentje
• Végrehajtó: Az uralkodó, akinek végrehajtó hatalmát a főkormányzó, a miniszterelnök, a miniszterek és minisztériumaik gyakorolják.
• Igazságszolgáltatás: Az ausztrál legfelsőbb bíróság és más szövetségi bíróságok.

A hatalommegosztás az az elv, amely szerint a kormány három ága egymástól elkülönítve végzi tevékenységét:

• a törvényhozás törvényjavaslatok formájában tesz törvényjavaslatokat. A törvényhozás jogi keretet hoz létre a másik két ág munkájához. Az uralkodó formálisan a parlament része, de ezekben az ügyekben nem vállal aktív szerepet.
• a végrehajtó hatalom a törvényeket királyi jóváhagyással fogadja el, a törvényeket igazgatja, és végrehajtja a jogszabályok által ráruházott feladatokat.
• az igazságszolgáltatás a jogalkalmazásból eredő ügyekben jár el, mind a törvényes jog, mind a szokásjog alkalmazásával. Az ausztrál bíróságok nem adhatnak tanácsadói véleményt a törvények alkotmányosságáról.
• a többi kar nem befolyásolhatja az igazságszolgáltatást.

Az 1986. évi ausztrál törvény és az Egyesült Királyság parlamentjének megfelelő jogszabályai előtt egyes ausztrál ügyeket végső fellebbezés céljából a Privy Council bírói bizottságához lehetett küldeni. Az ausztrál jogról ma már csak Ausztráliában döntenek, és a legfelsőbb fellebbviteli bíróság az ausztrál High Court of Australia. Megszűnt annak a lehetősége is, hogy a brit parlament törvényeket hozzon az ausztrál alkotmány felborítására.

Törvényhozás

A törvényhozás alkotja a törvényeket, és felügyeli a másik két ág tevékenységét, hogy szükség esetén megváltoztassa a törvényeket. Az ausztrál parlament kétkamarás, a királynőből, a 76 tagú szenátusból és a 150 tagú képviselőházból áll. Minden államból tizenkét szenátort választanak hatéves ciklusra, arányos képviselet és az egyszeri átruházható szavazat (Ausztráliában "preferenciális szavazás" néven ismert, háromévente választják meg a felét.

Két szenátort választanak a választók az Északi Területről is (beleértve az Indiai-óceáni Területeket, a Karácsony-szigetet és a Kókusz-szigeteket). További két szenátort választanak az Ausztrál Fővárosi Terület (beleértve a Jervis Bay Területet is) választói. A területek szenátorait szintén preferenciális szavazással választják meg, hivatali idejük azonban nem kötött: a képviselőházi általános választások napján kezdődik, és a következő ilyen választási napot megelőző napon ér véget.

A képviselőház tagjait preferenciális szavazással választják meg az államok és területek között nagyjából a népesség arányában elosztott egyéni választókerületekből. A rendes törvényhozásban a két kamara azonos hatáskörrel rendelkezik, de minden olyan törvényt, amely pénzköltésre vagy adó kivetésére vonatkozik, a képviselőháznak kell elfogadnia. A Westminster-rendszerben annak a politikai pártnak vagy pártcsoportnak a vezetőjét kérik fel kormányalakításra, amelyik a képviselőház tagjainak többségével rendelkezik, és őt nevezik miniszterelnöknek.

A miniszterelnök és a kabinet a parlamentnek tartozik felelősséggel, amelynek tagjai kell, hogy legyenek. Általános választásokat legalább háromévente egyszer tartanak. A miniszterelnök bármikor javasolhatja a főkormányzónak, hogy írjon ki választásokat a képviselőház számára, de szenátusi választásokat csak az alkotmányban meghatározott időszakon belül lehet tartani. A legutóbbi általános választások 2010. augusztus 21-én voltak.

A Nemzetközösség parlamentje, valamint az összes állam és terület törvényhozása a Westminster-rendszert használja. Van egy elismert ellenzéki vezetőjük, aki általában a kormányon kívüli legnagyobb párt vezetője. Létezik egy ellenzéki tagokból álló árnyékkabinet is, amely a minisztérium minden egyes tagját "árnyékolja", és kérdéseket tesz fel a miniszter feladatkörével kapcsolatos ügyekben. A kormány, mivel a törvényhozás alsóházában a képviselők többségével rendelkezik, általában elfogadhatja törvényeit, és ellenőrizheti a ház működését. Az ellenzék lelassíthatja a folyamatot és akadályozhatja a kormány munkáját, ha úgy dönt. A ház napi ügyeit általában egy vezető miniszter, aki a Ház vezetője címet viseli, és egy ellenzéki képviselő, az úgynevezett ellenzéki ügyek irányítója intézi.

Végrehajtó

Államfő

Az ausztrál alkotmányt 1901-ben írták, amikor a Brit Birodalom domíniumai még nem voltak független országok, és nem használja az "államfő" kifejezést. A gyakorlatban Ausztrália államfői szerepét két személy, az ausztrál királynő és Ausztrália főkormányzója osztja meg. A főkormányzót a királynő nevezi ki Ausztrália miniszterelnökének tanácsára. Bár a főkormányzó sok tekintetben a királynő képviselője, és az ő nevében gyakorol különböző alkotmányos jogköröket, az alkotmány számos fontos alkotmányos jogkörrel önállóan is felruházza.

Ausztrália uralkodója jelenleg II. Erzsébet királynő. Ő az uralkodója tizenöt másik Nemzetközösségi Királyságnak, köztük az Egyesült Királyságnak is. A többi Dominiumhoz hasonlóan Ausztrália is az 1931-es Westminsteri Statútummal nyerte el törvényhozói függetlenségét az Egyesült Királyság parlamentjétől. Ez Ausztráliában 1942-ben lépett hatályba, de visszadátumozva 1939. szeptember 3-ra. Az 1953-as Royal Style and Titles Act (Királyi stílus és címek törvény) révén az ausztrál parlament a királynőnek az Ausztrália királynője címet adományozta. 1973-ban ausztrál címe már nem tartalmazta az Egyesült Királyság királynője és a hit védelmezője státuszát.

Az Alkotmány 61. szakasza kimondja, hogy "A Nemzetközösség végrehajtó hatalma a királynőt illeti meg, és a főkormányzó ‑mint a királynő képviselője gyakorolja, ‑és kiterjed ezen Alkotmány és a Nemzetközösség törvényeinek ‑végrehajtására és fenntartására". Az ausztrál alkotmány 2. szakasza kimondja, hogy a főkormányzó képviseli a királynőt Ausztráliában. A gyakorlatban a főkormányzó a királynő megkérdezése nélkül végzi el mindazokat a feladatokat, amelyeket általában egy államfő szokott elvégezni.

A kérdés, hogy a királynő-e Ausztrália államfője, az 1999-es ausztrál köztársasági népszavazás során vált politikai kérdéssé, amikor az Ausztrália köztársasággá válásának ellenzői azt állították, hogy Ausztráliának már van egy ausztrál államfője a főkormányzó személyében, aki 1965 óta mindig ausztrál állampolgár. A korábbi főkormányzó, Michael Jeffery vezérőrnagy 2004-ben azt mondta: "Őfelsége Ausztrália államfője, de én az ő képviselője vagyok, és minden értelemben teljes mértékben én látom el ezt a szerepet". 2005-ben azonban elutasította, hogy a királynőt nevezze meg államfőként, ehelyett egy közvetlen kérdésre válaszolva azt mondta: "A királynő az uralkodó, én képviselem őt, és az államfői funkciók teljes körét ellátom". A főkormányzó képviseli Ausztráliát nemzetközi szinten, állami látogatásokat tesz és fogad.

2009-ben Kevin Rudd miniszterelnök a főkormányzót Ausztrália államfőjének nevezte. Azt mondta, hogy Quentin Bryce tengerentúli látogatása "...Ausztrália államfőjének ilyen mértékű afrikai látogatása kifejezi Ausztrália elkötelezettségének komolyságát".

A Westminster-rendszerben a főkormányzó hatáskörét szinte mindig a miniszterelnök vagy más miniszterek tanácsára gyakorolja. A főkormányzó fenntartja a királynőhöz hasonló tartalékos hatásköröket az Egyesült Királyságban. Ezeket ritkán gyakorolják, de az 1975-ös ausztrál alkotmányos válság idején Sir John Kerr főkormányzó a királynőtől és a miniszterelnöktől függetlenül használta őket.

Ausztráliában többször is akarták már eltörölni a monarchiát. Az 1999-es népszavazáson az ausztrál nép az alkotmány módosítására irányuló javaslatról szavazott. A javaslat törölte volna a királynőt az alkotmányból, és a főkormányzót a miniszterelnök által kinevezett elnökkel váltotta volna fel, de ehhez a parlament mindkét háza kétharmados többségének jóváhagyására lett volna szükség. A javaslatot elutasították. Az Ausztrál Köztársasági Mozgalom továbbra is a monarchia megszüntetését követeli Ausztráliában, amit az Ausztrálok az Alkotmányos Monarchiáért elleneznek.

Végrehajtó Tanács

A Szövetségi Végrehajtó Tanács a főkormányzóból, a miniszterelnökből és a miniszterekből áll. Ez egy formális testület, amely a kabinet által hozott határozatok jogi érvényre juttatására és különböző egyéb feladatok ellátására hivatott. A Végrehajtó Tanács tagjai jogosultak a "The Honourable" (Tiszteletreméltó) címre, amelyet életük végéig megtartanak. A Tanács ülésein általában a főkormányzó elnököl, de a kormány és a Tanács közötti összekötő kapocsként a Végrehajtó Tanács alelnöke címet viselő miniszter szolgál.

Szekrény

Ausztrália alkotmánya nem említi a kabinetet, és határozatai nem rendelkeznek jogi erővel. A minisztérium minden tagjának a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagjaként kell felesküdnie. Ezt a tanácsot a főkormányzó vezeti, és amely kizárólag azért ülésezik, hogy jóváhagyja és jogerőre emelje a kabinet által már meghozott döntéseket. Ezért van mindig egy minisztériumi tag, aki a Végrehajtó Tanács alelnöke címet viseli.

1956-ig a minisztérium minden tagja a kabinet tagja volt. Mivel az 1940-es és 1950-es években több miniszterrel bővült a kabinet, a kabinet túl nagy lett. 1956-ban Robert Menzies kétszintű minisztériumot hozott létre, amelyben csak vezető miniszterek voltak a kabinet tagjai. Őket nevezik front padnak, mivel a parlamentben az első padban ülnek. Ezt a gyakorlatot a Whitlam-kormány kivételével minden kormány folytatta.

Amikor a nem munkáspártok voltak hatalmon, a miniszterelnök nevezte ki a kabinetet és a minisztereket. Amikor a Liberális Párt és elődei (a Nacionalista Párt és az Egyesült Ausztrália Párt) koalícióban voltak a Nemzeti Párttal vagy annak elődjével, a Vidék Párttal, a fiatalabb koalíciós párt vezetőjének joga volt dönteni pártja koalíciós minisztériumának tagjairól, és a miniszterelnökkel együttműködve a miniszterelnökkel a feladatok ellátásában.

Amikor a Munkáspárt először volt hivatalban Chris Watson alatt, Watson élt a kabinet tagjainak megválasztásának jogával. 1907-ben azonban a párt úgy döntött, hogy a jövőben a munkáspárti kabineteket a parlamenti munkáspárt tagjai, a Caucus választják meg. A miniszterelnök osztaná ki a feladataikat. A munkáspárti miniszterelnököknek nagy befolyása volt arra, hogy kiket választottak a munkáspárti minisztériumokba, bár a párton belüli kis csoportok vezetőinek is nagy hatalmuk volt. A 2007-es általános választások előtt Kevin Rudd azt mondta, hogy ő és csakis ő választja ki a minisztériumot, ha ő lesz a miniszterelnök. Pártja megnyerte a választásokat, és ő választotta ki a minisztériumot, ahogyan azt mondta.

A kabinet nemcsak Canberrában, hanem más ausztrál államok fővárosaiban, leggyakrabban Sydneyben és Melbourne-ben is ülésezik. Kevin Rudd azt mondta, hogy szeretné, ha a kabinet más helyeken, például a nagyobb regionális városokban is ülésezne. A Nemzetközösségi Parlament irodái Sydneyben a Phillip Streeten találhatók.

Gondnokságok

Vannak olyan időszakok, amikor a kormány "ügyvivői" minőségben jár el, elsősorban az általános választásokat megelőző és közvetlenül követő időszakban.

Igazságszolgáltatás

A bírói testület értelmezi a törvényeket, és ennek alapjául a törvények elfogadását és a törvényhozásban a törvények elfogadásakor elhangzottakat veszi alapul.

• Ausztrália Legfelsőbb Bírósága
• Ausztrália Szövetségi Bírósága
• Ausztrália Családi Bírósága
• Szövetségi Magisztrátusi Bíróság

Kapcsolódó oldalak

• Ausztrál szövetségi költségvetés
• Ausztrál közszolgálat