Karl Duncker (Lipcse, 1903. február 2. - 1940. február 23.) német pszichológus. Ismertebb a problémamegoldás és a kreativitás pszichológiájában tett megfigyeléseiről, különösen a funkcionális rögzítettség (functional fixedness) fogalmáról és a közismert „gyertya‑probléma” kísérletéről, amelyek ma is alapvető példák a belátás (insight) és a mentális reprezentációk szerepének vizsgálatában.

1935-ig a Gestalt-pszichológia megalapítóinak tanítványa és asszisztense volt Berlinben: Max Wertheimer, Wolfgang Köhler és Kurt Koffka. A nácik által száműzött 1935-ben a Cambridge-i Egyetemen kapott asszisztensi állást Frederic Bartlett mellett. Később az Egyesült Államokba emigrált, ahol ismét Köhler asszisztense volt a Swarthmore College-ban. 1940-ben, 37 évesen öngyilkosságot követett el. Egy ideje már depresszióban szenvedett, és szakszerű kezelésben részesült. Életútja és korai halála miatt sok eredménye csak később kapott szélesebb figyelmet a pszichológiai irodalomban.

Munkásság és főbb eredmények

  • Problémamegoldás és belátás: Duncker a Gestalt-tradíciót követve azt hangsúlyozta, hogy a problémamegoldás nem csupán mechanikus lépések sorozata, hanem gyakran a probléma mentális átrendeződését (restructuring) igényli. A belátásos megoldásoknál hirtelen változik meg a helyzet reprezentációja, és ez vezet a helyes megoldáshoz.
  • Funkcionális rögzítettség (functional fixedness): Duncker bevezette és kísérleti úton is bemutatta azt a jelenséget, amikor egy tárgy megszokott, megszokott funkciójához való ragaszkodás gátolja a kreatív, új felhasználások felismerését. Ez a fogalom ma is kulcsszerepet játszik a kreativitás- és problémamegoldáskutatásban.
  • A „gyertya‑probléma” (candle problem): Duncker kísérleteinek legismertebb illusztrációja: a résztvevőknek gyertyát kell a falra rögzíteniük úgy, hogy a gyertya meg ne olvadjon, rendelkezésre áll egy gyufa, tűk és egy doboz kapocs vagy tű. A megoldás, hogy a dobozt használva „polcot” hoznak létre a falon – a feladat jól szemlélteti, hogyan akadályozza a tárgy megszokott funkciójához való ragaszkodás az új megoldások megtalálását.
  • Empirikus és elméleti hatás: Duncker munkái alátámasztották a Gestalt-elmélet azon állítását, hogy a problémamegoldás során a percepciós és kognitív szerkezet átalakulása döntő lehet. Ezzel hozzájárult a későbbi kognitív pszichológiai elméletek, valamint a kreativitás- és oktatáskutatás fejlődéséhez.

Örökség

Duncker eredményei — különösen a funkcionális rögzítettség és a gyertya‑feladat — a mai napig gyakran hivatkozott példák a pszichológiában. Munkássága hatott a problémamegoldás elméleteire, a kreativitáskutatásra, valamint alkalmazott területekre, például a terméktervezésre és ergonómiára, ahol a megszokott használati módokon való túllépés ösztönzése fontos cél. Bár életét személyes tragédia szakította meg, elméleti hozzájárulásai maradandó nyomot hagytak a kognitív tudományokban.