Ókori görög birkózás

Háttér

A görög birkózást az ókoriak orthe pale ("egyenes (vagy felegyenesedett) birkózás") néven ismerték. A legenda szerint az athéni Thészeusz találta fel a birkózást. A birkózó célja (célja) az volt, hogy ellenfelét álló helyzetből a földre dobja. A fogások a felsőtestre korlátozódtak, és az ellenfél földre szegezése ismeretlen volt. A földön való birkózás csak a görögök által kato pale ("földi birkózás") és pankráció néven ismert sportágakban volt megengedett.

A bukásért egy pontot kaptak. Elesésnek minősült, ha a birkózó háta vagy válla a földet érte. A mérkőzés megnyeréséhez három pontra volt szükség. A birkózás kevésbé volt durva, mint a pankráció, és kevesebb helyet igényelt. Ennek eredményeként ez volt a legnépszerűbb sport a görög sportolók körében. Az ötkarikás játékok egyik versenyszáma volt (és döntő versenyszám lehetett), de külön versenyszám is volt, ugyanazokkal a technikákkal. A birkózást a görög irodalom, különösen a költészet számos alkalommal említi.

A Kr. u. 2. századból származó papiruszos birkózási kézikönyv maradványai azt mutatják, hogy a görögök ismerték a fejrögzítést, az ízületi zárakat, a vállfogásokat és más, a modern birkózók által használt technikákat. Mivel a mérkőzéseknek nem volt időkorlátja, egyesek döntetlennel végződtek. Egy birkózó alávethette magát egy fojtófogásnak, és "kieshetett". A birkózókat néha megölték verseny közben, de ellenfeleiket soha nem vonták felelősségre emberölésért.

Theseus (középen) találta fel a birkózást

Palaestra

A birkózást egy palästra nevű épületben tanították és gyakorolták. Görögország-szerte sok ilyen birkózóiskola volt. Az első palästrákat a Kr. e. 6. század körül építették. Ezek magántulajdonban voltak, de a Kr. e. 5. században már állami költségen építettek palästrákat. A palaestrákat a Római Birodalom korának végéig építették. Az ókori görög tudós Plutarkhosz azt írja, hogy a palästrában csak a birkózást és a pankrációt tanították és gyakorolták. Az ökölvívást és más sportágakat gimnáziumokban tanították és gyakorolták.

A palästra egy négyzet vagy téglalap alakú, az ég felé nyitott udvarból állt. Ezt az udvart használták kiképzésre és gyakorlásra. Az udvart oszlopcsarnokok vették körül. Esős időben a birkózást és a pankrációt az oszlopsorok alatt gyakorolták. Az oszlopcsarnokok melletti helyiségeket előadások, fürdés, öltözködés, vetkőzés, játék, társas együttlét, valamint a felszerelés és az olívaolaj tárolása céljából használták. A palaestrában a melegszex a hivatalos erőfeszítések ellenére is elterjedt volt, hogy megfékezzék.

Egy oszlopcsarnok az olümpiai palästrában

Meztelenség

A görög atléták voltak az ókori világ azon kevés sportolói, akik meztelenül edzettek és versenyeztek. Homérosz Iliászában a birkózók ágyékkötőt viseltek, de nem sokkal Homérosz kora után a görög atléták elkezdtek vetkőzni. Nem tudni, hogy miért. Pauszaniasz szerint a sportolók a megarai Orsipposz futót akarták utánozni, aki i. e. 720-ban megnyerte az olimpiai futóversenyt, miután levetkőztette ágyékkötőjét. Halikarnasszoszi Dionüsziosz és Thuküdidész egy spártai embernek tulajdonította a szokást.

Más legendák szerint egy futó megbotlott az ágyékkötőjében, és a tisztviselők betiltották, mivel az nem biztonságos. Egyesek szerint a sportolók azért vetkőztek le, hogy bizonyítsák, hogy férfiak, vagy mert meztelenül jobban tudtak futni. Más okokat is felhoztak: a sportolók erotikus okokból vetkőztek, vagy kultikus okokból, vagy szerencsét hozva, vagy demokratikus kiegyenlítésként. Egyesek szerint azért vetkőztek, mert büszkék voltak izmos testükre és barnaságukra.

A görögök a péniszt "kutyának" nevezték. A sportolók néha "kutyapóráznak" nevezett zsinórt használtak a pénisz fitymájának lekötésére. Nem tudni, hogy ennek a szokásnak szexuális vagy esztétikai jelentése volt-e. Úgy tűnik, hogy személyes preferencia kérdése volt. A fityma lekötése néha a vázafestészet témája.

Birkózók egy érmén Kr. e. 400 körül

Birkózó felszerelése

A görög birkózó három tárgyat vitt magával a palästrára: egy olajos flaskát, egy kaparót és egy szivacsot. Az olajosüveg (aryballos) egy széles ajkú, keskeny szájú kerámiaedény volt, amelyben a birkózó napi adag olívaolaját tartotta. Ezek az edények különböző formájúak voltak. Némelyiket úgy alakították ki, hogy madarakra, állatokra vagy emberi testrészekre, például fejre, lábra vagy péniszre hasonlítsanak. A legtöbbjük egyszerűen gömb alakú volt, alátámasztó aljzat nélkül.

A kaparó (strigil vagy stlengis) homorú pengéjű szerszám volt. Bronzból, ezüstből, üvegből vagy vasból készült. Arra használták, hogy a sportoló testéről lekaparják a felgyülemlett olívaolajat és izzadságot (gloios). A gloios-t állítólagos gyógyhatása miatt árulták. Az ízületek, a szeméremtest és a végbélnyílás gyulladásainak kezelésére, nemi szervi szemölcsök és szifiliszes elváltozások, izomhúzódások és fájdalmak kezelésére használták. Miután az izzadtságot és az olajat eltávolították, a birkózó szivaccsal (szivacs) fürdött.

Sportoló (középen) kaparót és olajos flakont tart a kezében. Sírkő (sztélé), 410-400 BC

Elkészítés

A nehézatléták - birkózók, pankrátorkodók és bokszolók - ugyanazokban az épületekben laktak, ugyanazokat a gyakorlatokat végezték, ugyanazokat a felszereléseket (bokszzsákokat) használták, és ugyanazt a magas fehérjetartalmú, húsból készült étrendet követték. Az olimpiai birkózók egykor a versenyre való felkészülésként könnyű ökölvívó edzéseket kaptak.

A birkózók először olívaolajjal dörzsölték be a testüket, hogy a homok ne jusson ki a pórusaikból. A birkózó ezután finom porral porolta be magát. Néha egy partnerrel gyakorolt, hogy megtanulja a taktikát, de a legtöbbször a birkózók egyszerűen csak birkóztak. A ritmus fontos volt, ezért a birkózók fuvolazenére gyakoroltak és versenyeztek. Az ökölvívással és a pankrációval ellentétben a birkózóedzéseket teljes erőbedobással végezték. A birkózók rövidre vágták a hajukat, hogy az ellenfélnek ne legyen mit megfognia, vagy koponyasapkát viseltek, hogy a hajukat a helyén tartsák.

Verseny

A birkózókat sorsolással (kleroi) párosították. Ezek a sorsok körülbelül babszem nagyságúak voltak, és egy betűvel jelölték őket. Minden betűhöz két sorsolás tartozott. A sorsokat egy kancsóban keverték össze. Minden birkózó húzott egy sorsot, és azzal a birkózóval került párba, aki ugyanazt a betűt húzta. Ha páratlan számú birkózó volt, akkor az utolsó betűt csak az egyik sorson jelölték meg. Az a birkózó, aki ezt húzta, nem indulhatott az első fordulóban.

A mérkőzés az "együtt állás" (systasis) néven ismert pozícióban kezdődött. A birkózók addig hajoltak egymás felé, amíg a homlokuk össze nem ért. Ebből a pozícióból mindegyikük megpróbálta ellenfelét a földre dobni. A birkózó előrevetheti magát, megragadva ellenfele vállát, vagy "medveölelés" formájában átkarolhatja ellenfele törzsét. Előfordulhat, hogy a kezdeti küzdelem során a két fél kerüli a szoros érintkezést, és mindketten az ellenfél lábán vagy karján való megragadásért küzdenek. Végül az egyik megtalálja a szükséges fogást, hogy megdobja az ellenfelét. A birkózó megpróbálhatta megragadni ellenfele kezét, csuklóját vagy karját, és egy hirtelen csavarással (akrocheirismos) eldobni őt, vagy közel kerülhetett hozzá, és testközelbe kerülhetett, hogy testközelbe kerüljön.

A mérkőzést "esésekkel" jelölt szakaszokra osztották. A birkózók egy esés után szünet (szünet) nélkül folytatták a küzdelmet. A sporttudósok és a történészek bizonytalanok abban, hogy pontosan mi számít esésnek. Abban azonban egyetértenek, hogy legalább a váll vagy a hát földhöz érését jelentette. Három esés győzelemnek számított, és a mérkőzés véget ért.

Hoplites egy gömb alakú aryballoson. Az aryballosok gyakran jelennek meg a tornatermi jelenetekben a sportoló csuklóján egy kis szíjon lógva. Emellett kedvelt sírbatétel is volt, és megfelelő áldozati ajándék lehetett egy hősszentélyben (Payne 1931, 290E).

Szabályok és tartások

Michael Poliakoff a Combat Sports in the Ancient World című könyvében rámutat, hogy a görög birkózás brutális sport volt, és eltűrt néhány durva taktikát. Kevésbé volt brutális, mint a másik két küzdősport - a pankráció és az ökölvívás -, de míg az ütések tilosak voltak, és az ujjtörést végül illegálissá tették, néhány végtagokat veszélyeztető mozdulat, nyakfogás és fojtogatás megengedett volt. A birkózást kézműves sportnak tekintették, mivel nagyszámú fogás és fogás volt benne. Olyan sport volt, amely próbára tette a "harci erényeket: ravaszság, merészség, bátorság, önbizalom és kitartás" - írja Poliakoff, és a görögök "elvárták, hogy egy képzett és művelt férfi felnőttként gyakorolja és élvezze a birkózást".

A birkózó célja (célja) az volt, hogy bukást érjen el ellenfelén. A hát vagy a vállak földhöz érése esésnek számított. A birkózásnak nem volt meghatározott tere, például ring vagy kör, és nem volt időkorlát. A fogások a felsőtestre korlátozódtak, és a lábakkal való buktatás megengedett volt.

A görög birkózásban nem voltak súlycsoportok; a sportágat a nagyok és erősek uralták. Ezek a férfiak és fiúk pusztán a méretük miatt képesek voltak legyőzni egy kisebb, de ügyesebb ellenfelet. A hivatalos versenyen három esés kellett a győzelemhez. Egy mérkőzésen öt küzdelemre volt lehetőség. Az ókoriak soha nem osztottak pontokat a sikeres taktikáért, mint a modern birkózásban, és a "leszögezés" vagy az ellenfél földre szorítása ismeretlen volt. Az ellenfél fojtogatása vagy fojtogatása megengedett volt, hogy arra kényszerítsék, hogy elismerje (beismerje) a vereséget.

Az ellenfelet olyan fogásban tartani, amelyből nem tudott kiszabadulni, szintén esésnek számított, ahogy az is, ha egy embert teljes hosszában a földre feszítettek. A birkózó féltérdre is eshetett, de ez kockázatos volt. Ha két birkózó egyszerre esett a földre, néha nehéz volt megállapítani, hogy pontosan mi történt, és viták alakultak ki. Az ellenfél kidobása a skammából (birkózógödörből) nem számított esésnek, de mégis győzelemnek számított.

A görög birkózás három klasszikus mozdulata a "repülő kanca", a "testfogás" és a díszes lábtripek voltak. A repülő kancánál a birkózó megragadta az ellenfele karját, átdobta a vállán, és a földre küldte a hátára. A testfogásnál a birkózó megragadta ellenfelét a derekánál, felemelte a levegőbe, megfordította, és fejjel előre a földre dobta. A bonyolult lábtripek a birkózót a földre küldték, de a régi iskola birkózói, akik a puszta erőre támaszkodtak, megvetették a díszes lábtripeket. Az ütések, a rúgások és a puha testrészek megütése nem volt megengedett. Egy pontot kaptak, ha egy birkózó egy alávetett fogás miatt feladta a küzdelmet. Egy mérkőzés akár öt menetig is eltarthatott.

A birkózás és az ókori olimpiai játékok

A birkózás az ókori olimpiai játékok egyik versenyszáma volt. A birkózás i. e. 708-ban került be az olimpiai programba. Ez volt az első olyan versenyszám, amely nem gyaloglóverseny volt. A fiú birkózást i. e. 632-ben vették fel az olimpiai programba. A birkózók Héraklészhez imádkoztak az erőért és Hermészhez a gyorsaságért. A birkózóversenyt nem az olimpiai Palaestrában, hanem a stadionban tartották.

Az olimpiai fesztivál negyedik napján birkózást, ökölvívást és pankrációt (kontakt sportágak) rendeztek. A görög birkózásban nem voltak súlycsoportok. A tizenhat olimpiai birkózó nehézsúlyú volt, egy szemtanú szerint "sziklák nagyságú" izmokkal. A szurkolók a testalkatukhoz illő beceneveket adtak a birkózóknak, például "a medve" vagy "az oroszlán".

Az ókori edző, Philostratus szerint a birkózó számára fontos volt a kiegyensúlyozott temperamentum és a jó fizikum. Szerette az egyenes hátú, tömör, kifelé fordított combú birkózót, és azt írta, hogy "a keskeny fenék gyenge, a kövér lassú, de a jól formált fenék mindenre jó".

Leontiskosz olimpiai bajnok volt a birkózásban i. e. 456-ban és 452-ben. Bár az ellenfél ujjainak eltörését tiltó szabályokat már a Kr. e. 6. században meghozták, Leontiskos éppen ezzel a taktikával győzött. A krotoni Milo egy másik olimpiai hős volt - az egyetlen birkózó, aki öt olimpiai bajnokságot nyert. A hatodik kísérletében negyvenévesen szenvedett vereséget. Polydamas olimpiai birkózó akkor vesztette életét, amikor egy földrengés során megpróbálta feltartani egy barlang tetejét.

A birkózókat fizikai szépségükért dicsérték. Az aeginai Theognetosz emlékművén lévő felirat így szól: