Dzsábir ibn Hajján
Abu Musa Dzsabir ibn Hayyan (arabul: جابر بن حيان) (721 körül - 815 között), latinosított nevén Geber, perzsa származású neves kémikus, alkimista, gyógyszerész, filozófus, csillagász/asztrológus, orvos és fizikus volt. Széles körben a "kémia atyjaként" is emlegetik. Ibn Hayyannak tulajdonítják a kísérleti módszer bevezetését az alkímiába, valamint számos, a modern kémiában ma is használt fontos eljárás feltalálását, például a sósav és a salétromsav szintézisét, a desztillációt és a kristályosítást. Eredeti művei rendkívül ezoterikusak és valószínűleg kódoltak, bár ma már senki sem tudja, mi a kód. A felszínen az alkímiai karrierje egy bonyolult kémiai számmisztika körül forgott, amely az anyagok arab neveinek mássalhangzóin és a takwin, az élet mesterséges megteremtésének koncepcióján alapult az alkímiai laboratóriumban.
Geber, 721-815
Kérdések és válaszok
K: Ki az a Dzsabir ibn Ḥayyān?
V: Dzsabir ibn Ḥayyān (arabul: ַָּׁ ָה ֽםַה; latinul: Geber) nagyszámú arab nyelvű írás szerzője volt, amelyeket együttesen Dzsabir-korpusznak neveznek.
Kérdés: Milyen témákról szól a Jabirian-korpusz?
V: Az írásokban tárgyalt legfontosabb témák az alkímia, a kozmológia, a numerológia, az asztrológia, az orvostudomány, a mágia, a miszticizmus és a filozófia.
K: Mit közöltek először Dzsabir írásai?
V: Dzsabir írásai először adtak magyarázatot arra, hogyan lehet szerves anyagokból (például növényekből, vérből és hajból) szervetlen anyagot (ammónium-kloridot) előállítani.
K: Valószínű, hogy egy személy írta az összes "Jabirnak" tulajdonított művet?
V: A modern tudósok kételkednek abban, hogy egyetlen személy írta volna a "Jabirnak" tulajdonított összes művet. Valószínűbb, hogy ez egy írói csoport által használt álnév volt.
K: Hogyan befolyásolták a latinra fordítások a kora újkori kémikusokat, például Robert Boyle-t?
V: Jabir néhány arab nyelvű írásának (például a "Könyörület könyve" és a "Hetvenek könyve") latin nyelvű fordításai a középkorban születtek. A 13. századi Európában egy ál-Geber nevű névtelen író Geber néven kezdett új írásokat készíteni az alkímiáról. Summa perfectionis magisterii című művét még a 17. században is olvasták, amely hatással volt olyan kora újkori kémikusokra, mint Robert Boyle (1627-1691).
