FG 42 – II. világháborús német ejtőernyős puska, a rohamfegyver előfutára
FG 42: a II. világháború német ejtőernyős puskája, a könnyű gépfegyver és a modern rohamfegyver előfutára — történet, tervezés és hatás egy helyen.
Az FG 42 (németül: Fallschirmjägergewehr 42 vagy "ejtőernyős puska 42") egy harci puska volt. A náci Németországban gyártották a második világháború alatt. A fegyvert a Fallschirmjäger légideszantos gyalogság számára készítették 1942-ben. A háború végéig kis mennyiségben használták.
Az FG 42 egy könnyű géppuska erejével rendelkezett. Könnyű volt, és nem volt nagyobb, mint a Kar 98k csigás puska. Az FG 42-t a második világháború egyik legfejlettebb fegyverének tartják. Segített kialakítani a modern rohamlöveg eszméjét.
Fejlesztés háttere
A FG 42 fejlesztését részben a korai német légi deszantműveletek tapasztalatai indokolták — különösen a krétai partraszállás után (1941), amikor kiderült, hogy az ejtőernyős csapatoknak könnyű, mégis nagy tűzerőt adó fegyverre van szükségük. A cél egy olyan kombinált harceszköz volt, amely egyesíti a puska pontosságát és hatótávolságát a géppuska tűzerővel, miközben a fegyver maradjon viszonylag könnyű és hordozható.
Műszaki jellemzők és kialakítás
- Kaliber: 7,92×57 mm Mauser (a korszak széles körben használt katonai lőszere).
- Üzemmód: szelektív tüzelés — félautomata és teljes automata üzemmód között váltható.
- Meghajtás: gázüzemű mechanika, amely lehetővé tette a megbízható tüzelést és a viszonylag kompakt felépítést.
- Táprendszer: oldalra szerelt, levehető dobozmagazin — különböző kapacitású megoldások léteztek (például 10 vagy 20 töltényes kivitelre), ami lehetővé tette a gyors cserét.
- Szerkezet és kiegészítők: a tervezésnél figyelembe vették a bipodot és egyéb segédeszközök használatát, továbbá az ergonómiát a félkatonai ugróegységek környezetéhez.
Előnyök és hiányosságok
Az FG 42 jelentős előnyt nyújtott a parancsnokoknak és a dobásra kész deszantoknak: nagy tűzerő, viszonylag kis méret és jó pontosság félautomata módban. Ugyanakkor voltak hátrányai is:
- összetett, bonyolult és viszonylag drága gyártani;
- teljes automata módban erőteljes visszarúgása nehezebben volt kontrollálható vállról tüzelve;
- az oldalra szerelt magazin egyes helyzetekben (pl. lefektetett tüzelés) korlátozhatta a kényelmes használatot;
- kis darabszám és alkatrészellátási nehézségek miatt a rendszeres ellátás és karbantartás problémás lehetett a fronton.
Használat és szolgálat
Az FG 42-et elsősorban a Fallschirmjäger alakulatoknál rendszeresítették 1942 után, és bár technikailag előremutató volt, a gyártás korlátozott volta miatt csak néhány ezer példány (mintegy 7 000–8 000 darab körül) jutott a csapatokhoz. A háború előrehaladtával a termelési és logisztikai prioritások, valamint az anyaghiányok miatt az FG 42 nem terjedt el széles körben.
Örökség és hatás
Az FG 42 fontos mérföldkőnek tekinthető a gyalogsági fegyverek fejlődésében, mert közelebb hozta egymáshoz a puska és a géppuska fogalmát: egy könnyebb, válltámasztó fegyver, amelyet automata módban is lehetett használni. Ezzel hozzájárult a későbbi rohamfegyver-koncepciók és könnyű géppuskák kialakulásához, és hatása érzékelhető a háború utáni fegyvertervezésben is.
Összefoglalva: az FG 42 technikailag fejlett, de korlátozott példányszámú fegyver volt, amely a Fallschirmjäger speciális igényeire készült. Kortársi és utólagos tekintetben is a háború egyik érdekes és innovatív gyalogsági fegyverének számít, amely részben előfutára volt a rohamfegyver-eszmének és a későbbi, kombinált szerepkörű fegyvereknek.
Történelem
A krétai csata idején (Merkúr hadművelet) a német Fallschirmjägerek ugyanazokkal a fegyverekkel rendelkeztek, mint a reguláris hadsereg. Amikor repülőgépekről ugrottak le, csak pisztolyuk és kézigránátjuk volt. Géppisztolyokat, puskákat és más nehezebb fegyvereket ládákban dobtak le. A német ejtőernyők kialakítása miatt nem volt biztonságos a nehezebb fegyverek, például puskák szállítása az ugrások során. Krétánál a nemzetközösségi védők sok német katonát megöltek vagy megsebesítettek. Ennek oka, hogy a német ejtőernyősöknek konténerekből kellett kimenniük a fegyverekért. Ezek a csatatéren mindenütt ott lehettek. Ez megmutatta, hogy a reguláris hadsereg által használt fegyverek nem voltak jók a légi műveletekhez.
Fejlesztés
1941-ben a német légierő (Luftwaffe) szelektív tűzfegyvert kért az ejtőernyősök számára. A Luftwaffe Fegyverfejlesztési Osztályán (Tarnewitzban, Lübeck közelében) Ossenbach főtisztviselőt kérték fel az új fegyver kifejlesztésére. A Birodalmi Légügyi Minisztérium (Reichsluftfahrtministerium vagy RLM) egy vállról elsütött automata puskát akart kifejleszteni. Ez váltotta volna fel a légitámadáshoz használt csigás puskát, géppisztolyt és könnyű géppuskát. A fegyver a logisztikát is egyszerűbbé tenné, és több tűzerőt adna egy normál ejtőernyősnek.
Az RLM a Heereswaffenamt (HWaA, azaz a hadsereg tüzérségi osztálya) segítségével próbált hivatalos fejlesztési programot indítani. A HWaA volt felelős a német kézifegyverek fejlesztéséért. A HWaA és a Luftwaffe azonban eltérő prioritásokkal rendelkezett. A Luftwaffe és a hadsereg között is voltak nézeteltérések (a HWaA nemet mondott a programra, mert szerintük nem volt reális. Helyette a G 41(W) félautomata puskát próbálták adni). Ez azt jelentette, hogy a Luftwaffe-nak magának kellett kifejlesztenie a fegyvert. Azok a mérnökök, akik a fegyvert kifejlesztették volna, jártasak voltak a könnyű automata fegyverek fejlesztésében (az MG 15 repülőgépes géppuskát sikerült úgy átalakítaniuk, hogy a földön is használható legyen). Az ejtőernyősöknek azonban sok áldozatuk volt a Merkúr hadművelet során. Emiatt Hitler úgy döntött, hogy a légi támadások nem fontosak, és a fegyver terveit törölték. Hermann Göring, a Luftwaffe vezetője azonban titokban elrendelte a program folytatását.
Az RLM egyenesen a német vállalatokhoz fordult terveivel. Az első terv az LC-6 volt. Ezt 1941. december 14-én adták ki. A tervezet szerint a fegyver nem lehet hosszabb 1000 mm-nél, nem lehet hosszabb a Kar 98k puskánál, zárt reteszből egylövetű lövéseket adhat le, nyitott reteszből teljesen automatikusan tüzel, 10 vagy 20 töltényes tárból veszi a töltényeket, és képes puskagránátokat kilőni. Bár a Heer (a fősereg) által használt 7,9 mm-es Kurz töltény (amelyet az MP 43-as támadó puskához fejlesztettek ki) volt szolgálatban, a Luftwaffe a 7,92 x 57 mm-es Mauser puska töltény használata mellett döntött. Ennek oka az volt, hogy nagy hatótávolsággal rendelkezett. Ez a kaliber szerepelt a tervrajzokban is.
Prototípusok
Hat vállalatot kértek fel prototípusok tervezésére. Ezek a következők voltak: Hänel, Rheinmetall-Borsig és Heinrich Krieghoff Waffenfabrik. Számos szerződést adtak ki, de csak néhány prototípusról tudunk. A Mauser az MG 81 egy változatát adta. Ezt azonban elutasították, mert túl nehéz volt, és a lövedékeket övről kapta. Volt egy terv, amelyet Louis Stange készített a Rheinmetall-Borsignál, és amelyet elfogadtak. Ezt egy tarnewitz-i tesztállomáson tesztelték 1942 közepén. Ezt a prototípust Gerät 450 ("450-es készülék") vagy Ausführung "A" ("A típus") néven emlegették. Elvileg ez egy lemezből készült konstrukció volt. Az "A" típus soha nem készült el (néhány modellt kivéve). Az alapkonstrukciót azonban megtartották a további fejlesztéshez.
Az LC-6 alapvető részeit elfogadták. Ezt követően egy csoport változtatás következett a terven. Az LC-6 továbbfejlesztett változata az Ausführung "B" nevet kapta. Ez a fejlesztés megváltoztatta a kézvédőt, így az jobban védett a hő ellen, és jobb fogást biztosított, ha nedves volt.
Ezek a vizsgálatok számos problémát mutattak ki. Ezeket Stange 1942 áprilisában javította ki. Ezt a továbbfejlesztett változatot LC-6/II-nek nevezték el. A prototípust ezután számos tesztnek vetették alá. Ezeket a teszteket a HWA szervezte. A prototípust még tovább módosították, és végül az LC-6/III prototípus lett belőle. Ez lett az FG 42.
1943 elején 50 puskát gyártottak. Ezek közül hatot elküldtek további tesztelésre. Ezeknek a fegyvereknek komoly hibái voltak. Az egyik puska mindössze 2100 lövés leadása után meghibásodott. Emellett egy katona megsérült, amikor megpróbált kilőni egy puskagránátot.
Termelés
Az FG 42-en számos más módosítást is végeztek, mielőtt engedélyezték volna a gyártását. Az első Rheinmetall-tervezésben sokszor használtak króm-nikkel acélt. Sok olyan alkatrészen alkalmazták, amelyek a fegyver működéséhez szükségesek voltak. Ebből az anyagból nem sok volt a környéken. Amikor a Luftwaffe engedélyt kapott 3000 puska elkészítésére további tesztelés céljából, a fegyvert megváltoztatták, és a króm-nikkel acél helyett mangánacélt használtak. A Heinrich Krieghoff céget kérték fel néhány FG 42-es elkészítésére. Ez azért történt, mert a Rheinmetall nem volt elég nagy ahhoz, hogy sok FG 42-est készítsen. A fegyvert először a kommandósok használták az Eiche hadművelet során 1943-ban. Az Operation Eiche volt az a veszélyes küldetés, amelyre néhány Fallschirmjäger ment. A küldetés során Benito Mussolinit kellett kiszabadítaniuk. A Fallschirmjäger csapatot Otto Skorzeny vezette.
A fegyvert folyamatosan cserélték. Mivel az első tervét sokszor módosították, és a Luftwaffe-nak másra volt szüksége, az FG 42-ből sokféle típus készült. A második világháború után írt tanulmányok és könyvek általában azt írják, hogy az FG 42-nek három fő változata volt. A németek azonban soha nem mondták, hogy ezek különböző típusok voltak. Az "I. modell", a "II. modell" és a "III. modell" elnevezést hivatalosan soha nem említették. A német lapok egyszerűen csak "FG 42"-nek nevezik a fegyvert. Mindig az FG 42 legújabb változatát említették.
BD 42
A BD 42/I a korai FG 42-es puska félautomata másolata. A BD 42/II a későbbi FG 42 félautomata másolata. Mindkettőt a HZA Kulmbach GmbH gyártotta.
Egy német Fallschirmjäger az FG 42-esével.
Az FG 42-est a Fallschirmjäger-Lehr-zászlóalj ejtőernyősei használták a Benito Mussolini kiszabadítására irányuló merész támadás során 1943 szeptemberében.
Tervezési részletek
Általános információk
Az FG 42 szelektív tűzfegyver volt. A levegővel hűtötték. Az FG 42-nek a tárja is az oldalán volt. Elég könnyen irányítható volt, ha teljesen automata üzemmódban lőttek vele.
Táplálás és tüzelés
Az FG 42 lövedékeit egy doboz alakú tárból kapta. Ez a tár 10 vagy 20 töltényt tartalmazhatott.
Az FG 42 félautomata volt, amikor zárt reteszről lőttek vele. A fegyver elsütésekor nem volt túl nagy mozgás. Ez azt jelentette, hogy az egyes lövések leadása pontosabb volt. Amikor a fegyvert automata üzemmódban sütötték el, akkor nyitott reteszből lőttek. Automatikus üzemmódban a zár nyitva maradt, hogy a fegyvert hűvösen tartsa.
Tesztelés
Az FG 42-nek hasznos tűzerőt kellett volna adnia a náci Németországnak. Azonban csak kis mennyiség készült belőle. Amikor kipróbálták, az ejtőernyősöknek nagyon tetszett. Az FG 42-nek azonban volt néhány problémája. Az FG 42-nek 20, vagy néha 10 töltényes tárja volt, amelyet a puska bal oldalába helyeztek. A géppisztolyoknál teljesen megszokott volt, hogy a tárak az oldalon vannak, de a nagyobb tár a puska nehezebb töltényeivel eléggé kiegyensúlyozatlan volt. Emellett az FG 42 vége elég gyorsan a levegőbe emelkedett, amikor automata üzemmódban lőttek vele. Ez megnehezítette a pontos automata tüzelést. Ez azt is jelentette, hogy az automata tűz nem volt túl hasznos. Az amerikai M14-es puska is hasonló problémákkal küzdött.
Fegyverek az FG 42 alapján
Az amerikai M41 Johnson LMG sok mindenben hasonlít az FG 42-re. Mindkettőnek a tárja a bal oldalon volt. Szintén nyitott csavarral tüzeltek automata üzemmódban és zárt csavarral félautomata üzemmódban. Bár van néhány dolog, ami hasonló, nincs bizonyíték arra, hogy az egyik fegyver tervezői lemásolták volna a másik tervezését.
Az utolsó ismert fegyverek, amelyek az FG 42 alapján készültek, a Sturmgewehr 52 és az M60 géppuska.
Német tisztek ellenőrzik az FG 42-es gépet.
A T-44 egy amerikai FG 42-es típus volt, amelyet könnyű géppuskaként kívántak használni.
Használja a
Miután a Krieghoff mintegy 2000 FG 42-es gépet gyártott, a mangánacélt, amelyből sok fontos alkatrész készült, elszállították, hogy más dolgokra használják fel. Ez azt jelentette, hogy a fegyvert át kellett tervezni, hogy bélyegzett acélt használjanak. Az FG 42-t használó katonák sok apró változtatást kértek a tervezésen. Ezek a változtatások a későbbi FG 42-eseken láthatók. Az FG 42-nek a cső alatt egy egyszerű bajonett is volt. Ezt a bipod rejtette el. Az FG 42 későbbi változatán a bajonettet lerövidítették. A frissítés előtt 10 hüvelyk (250 mm) volt. Ezután körülbelül 6 hüvelykre (150 mm) változott.
Egy Fallschirmjäger lövöldözött a korai FG 42-essel 1944 júniusában.
Kérdések és válaszok
K: Mi az az FG 42?
V: Az FG 42 egy harci puska, amelyet a náci Németországban gyártottak a második világháború idején.
K: Kinek készült az FG 42-es?
V: Az FG 42-t a Fallschirmjäger légideszantos gyalogság számára készítették 1942-ben.
K: Nagy mennyiségben használták az FG 42-est a háború alatt?
V: Nem, csak kis mennyiségben használták a háború végéig.
K: Milyen teljesítményű volt az FG 42-es?
V: Az FG 42 egy könnyű géppuska erejével rendelkezett.
K: Hogyan viszonyul az FG 42 mérete a Kar 98k csigás puskához?
V: Az FG 42 nem volt nagyobb, mint a Kar 98k csigás puska.
K: Az FG 42 a második világháború egyik legfejlettebb fegyverének tekinthető?
V: Igen, az FG 42-t a második világháború egyik legfejlettebb fegyverének tartják.
K: Hogyan befolyásolta az FG 42 a modern rohampuskák fejlődését?
V: Az FG 42 segített kialakítani a modern rohamlöveg eszméjét.
Keres