Exodustereknek nevezték azokat az afroamerikaiakat, akik a Mississippi mentén fekvő déli államokból költöztek Kansasba és más nyugati irányokba az 1800-as évek végén. A mozgalmat gyakran Exoduster mozgalomnak vagy 1879-es exodusnak hívják; ez volt az amerikai polgárháborút követő legnagyobb, szervezett fekete népvándorlás az országon belül. Becslések szerint több tízezer ember indult el dél felől — egyes források körülbelül 20 000–40 000 főt említenek —, és sokan nemcsak Kansasba, hanem Oklahomába és Coloradóba is távoztak.
Miért indultak el?
A déli fekete közösségek elsősorban a násztalan erőszak, jogfosztottság és gazdasági kényszer miatt menekültek. Olyan fegyveres csoportok elől próbáltak eljutni, mint a Ku Klux Klan és a Fehér Liga; továbbá menekültek a fekete kódexek, illetve a Jim Crow törvények okozta intézményesített megkülönböztetés elől. Sokakat Másodrangú állampolgárként kezeltek: korlátozták választójogukat, földbirtokhoz jutásukat és jogi védelmüket — mindez a rekonstrukció utáni visszarendeződés időszakában történt. Emellett a földbirtoklás és önfenntartás reménye is motiválta a költözést: a Homestead Act és a nyugat felé irányuló lehetőségek híre terjedt a közösségekben.
Szervezés és út
A mozgalmat többféle helyi vezető, egyházi szervezet és fekete sajtóhírnök bátorította; néhány ismert személyiség és szervező — például Benjamin "Pap" Singleton és más aktivisták — már korábban is népszerűsítették a Kansasba költözést. A költözők vonattal, gyalog vagy szekéren indultak útnak; az utazás gyakran veszélyes és költséges volt, sokan nyomorogva érkeztek meg. A vándorlók között voltak családok, mezőgazdasági munkások és volt rabszolgák is.
Élet az új helyen
Az érkezők helyzetét vegyes fogadtatás jellemezte. Kansas bizonyos közösségeiben létrejöttek fekete települések és földtulajdonos családok, egyik legismertebb település a Nicodemus, Kansas, amelyet fekete bevándorlók alapítottak (1877 körül) és ma is fontos történelmi emlékhely. Ugyanakkor sok Exoduster nehézségekkel szembesült: előfordultak földspekulációk, csalások, nehéz éghajlati és mezőgazdasági viszonyok, valamint helyi előítéletek. Néhányan visszatértek a délre, mások azonban megmaradtak és közösségeket, iskolákat, egyházakat építettek.
Jelentősége
Az 1879-es exodus fontos fordulópont volt: ez volt az első nagy, szervezett belső migrációs hullám a déli fekete lakosság körében az amerikai polgárháborút követően. Megmutatta, hogy a fekete közösségek cselekedni tudnak saját sorsuk alakításáért, és előrevetítette a 20. századi Nagy Migráció (Great Migration) mintáját, amikor milliók költöztek északra és nyugatra jobb lehetőségek után kutatva. A mozgalom kulturális és politikai üzenete — a szabadság és gazdasági önállóság keresése — ma is része az amerikai történelem emlékezetének; több település és helyszín, például Nicodemus, nemzeti történelmi emlékhelyként őrzi ezt a múltat.