Lábelkötés
A lábkötés egy régi kínai szokás, amelynek lényege, hogy a lányok lábát ruhával tekerik be, hogy megakadályozzák a lábak növekedését a kor előrehaladtával. Egyes kínai legendák szerint már a Shang-dinasztia (i. e. 1700-1027) idején elkezdték bekötni a nők lábát. Az írások szerint azonban a lábkötés a Song-dinasztia (i. sz. 960-1279) udvarában kezdődött. A 20. század elejéig tartott, amikor a Kínai Népköztársaság betiltotta.
A lábkötés a társadalmi státusz jele volt. Ha egy nő lábát bekötötték, az annak a jele volt, hogy magasabb osztályba tartozó nő volt, akinek nem kellett kemény munkát végeznie. A lábkötés azonban lassan elterjedt az alsóbb osztályokban is, akik magasabb társadalmi státuszt akartak elérni. A 17. századra minden társadalmi státuszú kínai lánynak bekötötték a lábát.
Egyesek szerint a kínai nőket arra kényszerítették, hogy kössék be a lábukat, hogy segítsék a férjüket a szexuális örömérzésben. Egyesek a lábkötést a nők megsértésének is tekintik. Mások azonban azzal érvelnek, hogy ez a nézet a kínai kultúrával szemben elfogult a modern nyugati normák javára.
A lábkötés általában arra törekedett, hogy a lábak legfeljebb 3 hüvelyk (7,6 cm) hosszúak legyenek. Időnként drasztikus dolgokat is tettek ennek érdekében. Emiatt azok a nők, akiknek bekötötték a lábát, általában egész életükre károsodtak, vagy sérültek. A lábkötés fizikai következményei (vagy eredményei) egészen a közelmúltig megmaradtak a kínai társadalomban, különösen a 70-es és 80-as éveikben járó nők esetében (a San Franciscó-i Egyetem által közzétett tanulmány szerint}.
Amikor Mandzsúriában létrejött a Csing-dinasztia, a mandzsúriai császárok számos törvényt írtak a lábkötés betiltásáról. A törvények azonban nem működtek túl jól. 1874-ben egy brit pap Sanghajban megtartotta az első lábkötésellenes bizottságot (népgyűlést). A Csing-dinasztia összeomlása után a köztársasági kormány továbbra is próbálkozott a lábkötés megszüntetésével. Pénzbírságokat (pénzfizetési felszólításokat) adtak azoknak a nőknek, akiknek 1915 után még mindig bekötötték a lábukat. A 20. század elején a nyugati divat egyre inkább hatással volt Kínára. A Kínai Népköztársaság végül betiltotta a lábkötést, bár ez nem volt túl sikeres a gyakorlat tényleges megszüntetésében. A Hszinhua hírügynökség szerint az utolsó gyár, amely cipőket gyártott bekötött lábú nők számára, 1998-ban hagyta abba a cipők gyártását a kínai Harbinban.
Egy nő összekötözött lábbal.
Kérdések és válaszok
K: Mikor kezdődött a lábkötés?
V: A lábkötés a Song-dinasztia udvarában kezdődött, ami i.sz. 960 és 1279 között volt.
K: Mi volt a lábkötés célja?
V: A lábkötés a társadalmi státusz jele volt. Azt jelentette, hogy egy nőnek nem kellett nehéz munkát végeznie, és magasabb társadalmi rangot élvezett.
K: Mennyi ideig kötötték a lábakat?
V: A lábakat általában úgy kötötték meg, hogy legfeljebb 3 hüvelyk (7,6 cm) hosszúak legyenek.
K: Mi történt, amikor a Mandzsúriában létrejött a Csing-dinasztia?
V: A mandzsu császárok sok törvényt írtak a lábkötés betiltásáról, de ezek nem voltak túl hatékonyak.
K: Mi történt 1874-ben a lábkötéssel kapcsolatban?
V: 1874-ben egy brit pap Sanghajban megtartotta az első lábkötésellenes bizottságot.
K: Hogyan hatott a nyugati divat Kínára a 20. század elején?
V: A 20. század elején a nyugati divat egyre nagyobb hatással volt Kínára.
K: Mikor szűnt meg végül a lábkötés Kínában?
V: A lábkötést 1998-ban tiltotta be a Kínai Népköztársaság, amikor az utolsó, kötött lábú nők számára cipőket gyártó gyár is leállította a termelést a kínai Harbinban.
