Az Europasaurus egy bazális szauropoda a titanoszauruszok kládjából, de a szokásosnál jóval kisebb.

Ez a négylábú növényevő dinoszaurusz a felső jura idején (középső kimmeridgium, körülbelül 154 millió évvel ezelőtt) élt. Észak-Németországban találták meg. A szigetszerű törpeség egyik példája. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg egy elszigetelt szauropoda-populációból származik, amely az alsó-szászországi medence egyik szigetén élt.

Az öt tonnánál kisebb felnőtt testtömegű kis szauropodák ritkák, és a kis szauropodák csontjai általában fiatal egyedektől származnak. Ez a faj a csontok szövettana alapján kis felnőtt állat volt. Ez egy törpe faj volt.

Több mint 11, 1,7 és 6,2 m közötti testhosszúságú egyed fosszíliái találhatók. Az egyedek közötti méretkülönbségek a növekedési szakaszoknak tudhatók be, a fiatal egyedektől a kifejlett egyedekig. A kis dinoszauruszok az Alsó-Szászország medencéje körüli nagy szigetek egyikén élhettek.

Hasonló felfedezést tettek Erdélyben is a 20. század elején. egy helyi arisztokrata, Franz Nopcsa talált a birtokán kövületeket. Rájött, hogy talán egy szigeten élhettek, mert tudta, hogy a jégkorszakban törpeelefántok éltek szigeteken. Nopcsa birtokát az első világháború tönkretette, de leletét Magyarosaurus néven jegyezték fel.

Felfedezés és elnevezés

A leleteket az észak-németországi Langenberg-kőfejtőben gyűjtötték össze; a lelőhely az Alsó-Szászország medencéjéhez tartozó meszes üledékekben található. A leggazdagabb anyagot az ezredforduló környékén tárták fel, és a faj típusfaját Europasaurus holgeri-ként írták le (Sander és munkatársai, 2006). A faji név holgeri a lelőhelyet, illetve a lelőhelyen dolgozó kutatók egyikét tisztelgő alakban kapta.

Leírás és rendszertani helyzet

Az Europasaurus kis termete ellenére anatómiailag egyértelműen szauropoda: jellegzetes nyak- és farokcsigolyákkal, valamint a szauropodákra jellemző csontvázszerkezettel rendelkezett. Rendszertanilag a macronaria/titanosauriform csoport közelébe sorolták, így a titanoszauruszok kládjához való tartozására vagy közeli rokonságára utalnak a vizsgálatok; a pontos filogenetikai helyzetet a különböző elemzések eltérően értékelik, de általános konszenzus, hogy egy viszonylag bazális, a nagy testű leszármazottakhoz közel álló macronariáról van szó.

Méret, növekedés és a törpeség bizonyítékai

  • Több tucat töredékes és részben teljes csontvázzal kapcsolatban mintegy tucatnyi egyed ismert; az egyedek testhossza a legkisebbeknél kb. 1,7 m-től a legnagyobbaknál körülbelül 6,2 m-ig terjed.
  • A csontok mikroszkopikus vizsgálata (szövettan, skeletochronológia) kimutatta, hogy a nagyobb példányok valóban felnőtt egyedek voltak: a növekedési gyűrűk és a csontszövet jellege arra utal, hogy elérték teljesítményi (vagy legalábbis lassuló) növekedésüket, nem csupán fiatal példányok voltak.
  • Ezek az eredmények alátámasztják, hogy a faj valódi törpeség (insular dwarfism) következtében kicsinyült le, és nem egyszerűen fiatal egyedek összegyűjtéséről van szó.

Paleoökológia — mi okozta a törpeséget?

Az Evropsaurus törpesége valószínűleg az elszigetelt, szigetvilághoz hasonló környezet következménye volt: az erőforrások korlátozottsága, a terület kis kiterjedése és az ökológiai nyomás olyan szelekciós előnyt biztosított a kisebb testméretnek, amely a viszonylag rövid evolúciós idő alatt is kifejlődhetett. A lelőhelyen előkerült más gerinces maradványok (pteroszauruszok, krokodiliformok, teknősök, halak, ritkább emlős- és hüllőmaradványok) arra utalnak, hogy egy kisebb szigetekből álló tengeri archipelágó élővilágának része volt.

Jelentősége és történeti összefüggések

Az Europasaurus az egyik legjobban dokumentált példa a dinoszauruszoknál előforduló szigetszerű törpeségre, és fontos bizonyítékot szolgáltat a testméret evolúciójának plaszticitására a Sauropoda csoporton belül. Felfedezése megerősítette azt korábbi felvetést is, amelyet már a 20. század elején Franz Nopcsa tett a Magyarosaurus kapcsán: az elszigetelt élőhelyekben a nagy testű gerincesek törpesége kialakulhat.

További kutatások

Azóta több tanulmány foglalkozott az Europasaurus csontszövetével, növekedési modelljeivel és filogenetikai helyzetével. A lelőhely anyaga továbbra is szolgáltat új adalékokat a faj variabilitásáról, ontogenetikai (életkori) változásairól és a jura kor szigetösszetételéről, ezért a kutatások folyamatosan bővítik ismereteinket e különleges, kisméretű szauropodáról.