Európai görény (Mustela putorius) – ismertető, élőhely, viselkedés

Európai görény ismertető: kinézet, élőhely, viselkedés, táplálkozás és háziasítás története — részletes, képekkel és érdekességekkel.

Az európai görény (Mustela putorius) a menyétfélék (Mustelidae) családjába tartozó emlős, amely Nyugat‑Eurázsiában és Észak‑Marokkóban őshonos. Nevénél fogva a köznyelvben gyakran említik közönséges görény, fekete görény vagy erdei görény elnevezésekkel, valamint korábbi, regionális nevein is: foumart vagy fitch. Teste tömör, izmos; színe általában sötétbarna, világos alhassal, jellegzetes sötét maszkszerű folttal az arcon. Előfordulnak különböző színváltozatok is, például albínók. Testhossza (fej‑törzs) általában 30–45 cm, a farok hossza 12–20 cm körül van; a hímek nagyobbak és nehezebbek a nőstényeknél, testsúlyuk 0,7–2 kg között változhat faj-, élőhely‑ és évszakfüggően.

Élőhely és elterjedés

Az európai görény változatos élőhelyeken fordul elő: vegyes és lombhullató erdőkben, ligetekben, nedves réteken, bozótosokban, valamint mezőgazdasági tájak és vízfolyások mentén. Gyakran használ elhagyott odúkat, rókalyukakat vagy más állatok által készített rejtekhelyeket, de akár ember közelében, tanyák és gazdasági épületek közelében is megtelepedhet. A faj elterjedési területe széles, ezért az Nyugat‑Európából kiinduló elterjedtsége és populációmérete miatt az IUCN 2008‑ban^{[frissítés]} a legkevésbé veszélyeztetett kategóriába sorolta.

Viselkedés és aktivitás

Az európai görény jellemzően éjszakai és hajnalon/alkonyaton aktív (crepuscularis), de az aktivitás időpontja helyi körülményektől függően változhat. Más menyétfélékhez képest kevésbé szigorúan territoriális: az azonos nemű egyedek viszonylag gyakran osztoznak területeken, és a különböző egyedek élőhelyei jelentős mértékben átfedhetnek. Communikációjukban fontos szerepet játszik a szaglás: területük és rejtekhelyük megjelölésére jellegzetesen erős, jellegzetes szagú váladékot választanak ki a begyeikből.

Táplálkozás

Az európai görény ragadozó; fő táplálékát kistestű emlősök, elsősorban különféle rágcsálók képezik, de fogyaszt madarakat, tojásokat, kétéltűeket, hüllőket és ízeltlábúakat is. Gyakori zsákmánya a mezei egér, pocok, hörcsög és hasonló kis emlősök. Időnként előfordul, hogy a görény a zsákmány koponyáját célzó, az agyat átszúró harapással megsebesíti, majd a zsákmányt élve elrejti (cache), későbbi fogyasztás céljából az odújában tárolja.

Szaporodás és életciklus

Az európai görény rendszerint poligám viselkedést mutat. A párzás tavasszal történik, és a vemhesség időtartama körülbelül 38–44 nap; az almok mérete általában 3–10 kölyök között változik, gyakran 5–10 utód között. A kölykök vakon és védtelenül születnek; a szemek kinyílnak néhány héten belül, a nevelés első heteiben az anyatejes táplálás és anya gondoskodása alapvető. A fiatalok általában 2–3 hónapos korukra válnak önállóvá, bár helyi feltételek és élelemellátottság befolyásolhatják a függetlenedés idejét.

Rendszertan és rokonság

Az európai görény a közép‑pleisztocén idején alakult ki Nyugat‑Európából; legközelebbi élő rokonai közé tartozik többek között a sztyeppei görény és a fekete lábú görény, valamint a nyércfajok. A faj képes termékeny utódokat létrehozni bizonyos közeli görényfajokkal, például a sztyeppei görénnyel és a fekete lábú görénnyel. A görény és a nyérc kereszteződései ritkábbak és gyakran komplikált öröklési és reprodukciós következményekkel járhatnak; egyes hibrid egyedek sterilitást mutatnak, míg más kereszteződések nagyobb méretet vagy eltérő szőrkialakítást eredményezhetnek, ami a prémérték szempontjából fontos lehet.

Háziasítás és kapcsolat az emberrel

Az európai görény vad változatának egyik leszármazottja a vadászgörény, amelyet több mint 2000 évvel ezelőtt háziasítottak, hogy rágcsálók és egyéb kártevők elleni vadászatra használják. A háziasított görényből fejlődtek ki a ma ismert háziasított nyest‑görény típusok (pl. a vadászgörény/ferret). Történelmileg az ember megítélése a görénnyel kapcsolatban vegyes volt: sok helyen hasznos kártevőirtóként tartották számon, másutt azonban, különösen a brit szigeteken, vadőrök üldözték, és a görény a kulturális megítélésben gyakran negatív, pejoratív szerepeket kapott. A modern populáris kultúrában viselkedésével kapcsolatos félreértések még egyes vidéki területeken fennállnak.

Veszélyek és megőrzés

Általánosságban az európai görény populációi széles elterjedésük és viszonylag nagy létszámuk miatt nem számítanak veszélyeztetettnek, azonban helyi szinten több tényező csökkentheti egy populáció nagyságát: élőhelyvesztés és fragmentáció, intenzív mezőgazdaság, vegyi anyagok (pl. rágcsálóirtók) hatása, útközbeni elgázolások és közvetlen üldözés. Emellett génáramlást okozhat a háziasított görények és más Mustela‑fajokkal való kereszteződés is. A görények hordozhatnak bizonyos betegségeket és parazitákat, például időnként a veszettséghez kapcsolódó eseteket említenek; emiatt konfliktusok is előfordulhatnak emberi települések közelében.

Megfigyelés és együttélés

A görények megőrzéséhez és az emberekhez való alkalmazkodásának elősegítéséhez hasznos az élőhelyek mozaikosságának megőrzése (ligetek, bozótok, vízfolyások menti sávok), valamint a humán konfliktusok csökkentése (pl. háziállatok védelme, élőhelyek védelme, a rágcsálóirtó szerek felelős használata). A természetjárók és erdészek számára a görény jelenlétének dokumentálása és a helyi megfigyelések rögzítése hozzájárulhat a populációk jobb megértéséhez.

Helyi nevek

Dialektális angol nevek

Valószínűleg egyetlen más állatnak sincs annyi köznyelvi neve a brit listán, mint a görénynek. Dél‑Angliában általában "fitchou"-nak, míg északon "foumat"-nak vagy "foumard"-nak nevezték... Volt azonban még egy csomó más, köztük végtelen számú helyesírási variáció: philbert, fulmer, fishock, filibart, poulcat, poll cat stb. Charles Oldham csak Hertfordshire/Bedfordshire területén a név legalább 20 különböző változatát azonosította.

- Roger Lovegrove (2007)

Latin név

A sok helyi név és a faj jellegzetes szaga mellett a Mustela putorius tudományos neve is erre utal: a latin putorius jelentése "bűz" vagy "bűzös", innen ered az angol putrid szó is.

Kérdések és válaszok

K: Mi az európai görény tudományos neve?

K: Milyen színű a tipikus európai pólusmacska?

K: Melyik családba tartozik az európai pólyamacska?

K: Hogyan jelöli meg a területét az európai pólyamacska?

K: A vemhes nőstény európai pólusmacskák általában mikor szülnek?

K: Milyen állatokkal táplálkozik az európai pólusmacska?

Keresés betűvel