Vörös Erik (950–1003) (ó-norvégül: Eiríkr rauði; izlandiul: Eiríkur rauði; norvégul: Eiríkur rauði): Eirik Raude; dán: Erik den Røde; svéd: Erik Röde; feröer: Eirikur (hin) reyði) a viking kor egyik ismert felfedezője és Grönland első skandináv telepeseinek alapítója. Gyakran szerepel patrónusnevén Erik Thorvaldsson (vagy Eiríkr Þorvaldsson) formában is, mivel apja Þorvaldr Ásvaldsson (Thorvald Asvaldsson) volt. Beceneve, „a vörös”, valószínűleg a hajszínére vagy arcszínére utal.

Korai élet és száműzetés

Erik a norvégiai Rogaland Jæren körzetében született, de családja Izlandra települt, miután apja gyilkosság miatt száműzetésre került. Izlandon Erik maga is részese lett viszálynak és összetűzéseknek, ezért 982-ben őt is száműzték. A száműzetés, a feudális társadalmi viszonyok és a túlélést kereső utak jellemezték fiatalkorát.

Felfedezés és Grönland névadása

Száműzetése alatt Erik értesült Gunnbjörn Ulfsson hajós felfedezéseiről, aki néhány szigetet talált Izlandtól nyugatra. Erik szervezett expedíciókba fogott: először egy nagyon zord helyet nevezett el Midjökullnak, majd dél felé haladva újabb partot talált, amelyet maga után „Erik-szigetének” nevezett. A későbbi krónikák és sagák szerint 985–986 körül visszatért Izlandra, és amikor újabb összetűzések támadtak a szomszédaival, meghirdette a felfedezett vidéket, hogy oda vándoroljanak.

Erik célja az volt, hogy új otthont hozzon létre, ezért a földet vonzóbban reklámozta: Grönland (a név szó szerint „zöld földet” jelent) névre keresztelte, hogy többen vállalják a hosszú és kockázatos átkelést még akkor is, ha a valóságban sok helyen kemény, hideg éghajlat uralkodott.

Telepítés és élet Grönlandon

Izlandról 986-ban Erik 25 hajóval indult el; a sagák szerint csak 14 hajó érte el rendben a partokat, összesen körülbelül 400–500 emberrel és állatokkal. A telepesek Brattahlidban telepedtek le. Két fő települést hoztak létre: egy keleti települést a délnyugati parton és egy nyugatit mintegy 300 mérfölddel északabbra. Erik maga az eriksfjordi (Brattahlíð környéki) településben élt, és mindkét közösségben vezető szerepet töltött be.

A grönlandi telepesek kevert gazdálkodást folytattak: földművelés, állattenyésztés (tehén, sertés, juh), valamint vadászat (például rénszarvasra, fókára) és halászat biztosította megélhetésüket. A települések kapcsolatai Izlanddal és Norvégiával a kereskedelem és információcsere fontos forrásai voltak.

Vallás és család

Erik felesége, Thjodhild (Thjodhildur) a sagák szerint felvette a kereszténységet, és ő építtette Grönland első templomát. Erik azonban személyesen nem tért át a kereszténységre, vagy legalábbis a források szerint haláláig megtartotta pogány szokásait. A család későbbi tagjai, köztük fia Leif Erikson, aktív szerepet játszottak a viking felfedezésekben.

Későbbi tervek, Vinland és halál

Vörös Erik később nyugat felé tervezett expedíciót, hogy új szárazföldet találjon, de legendák szerint egy baleset — leesett a lováról — megakadályozta a továbbindulást, és ezt balszerencse jelének tekintette. A források szerint körülbelül 1000 körül fia, Leif Erikson, volt az, aki valószínűleg eljutott Észak-Amerika partjaihoz (a vikingek által „Vinlandnak” nevezett területre), és rövidebb ideig telepedtek le ott.

Források és örökség

Erik életéről és a grönlandi telepítésről a fő források az izlandi sagák, különösen a Eiríks saga rauða és a Grænlendinga saga. Ezek a középkori elbeszélések történeti elemeket és legendás mozzanatokat egyaránt tartalmaznak, ezért a pontos részletek néha vitatottak. Régészeti feltárások — például Brattahlíð maradványai — alátámasztják, hogy valóban létezett tartós skandináv telep Grönland déli részén az ezredforduló körül.

Erik a viking kor egyik fontos alakja: nevéhez fűződik Grönland skandináv településének megalapítása és az a mozgalom, amely később lehetővé tette, hogy családja és követői tovább kutassák az Atlanti-óceán nyugati partvidékét. A helyszínek és a sagák tanúskodnak arról, hogy a 10–11. századi viking terjeszkedés milyen messzire eljutott, és hogyan hatott a későbbi felfedezésekre.