Sir Ernest Henry Shackleton, CVO, OBE FRGS (1874. február 15. - 1922. január 5.) sarkkutató volt. Gyakran emlegetik az antarktiszi felfedezések hősei között, különösen az emberéletek megőrzésére irányuló kitartó és bátor vezetése miatt.

Shackleton családja eredetileg brit gyökerekkel bírt és a család egy része Yorkshire-ből származott, de ő maga az írországi Kildare megyében született. Tízéves korában családja a London egyik külvárosába, Sydenhambe költözött, ahol ifjúkorát töltötte és azok a tapasztalatok formálták, amelyek később a poláris expedíciókhoz szükséges kitartásban és vezetői képességeiben megmutatkoztak.

Korai tapasztalatok és haditengerészeti szolgálat

Első komoly expedíciós tapasztalatát Robert Falcon Scott kapitány Discovery-expedícióján szerezte (1901–1904), ahol a harmadik tisztként szolgált. A szárazföldi és tengeri viszonyok sokat követeltek tőle, és egészségügyi problémák miatt Scott idő előtt hazaküldte. E kényszerű visszatérés után Shackleton elhatározta, hogy jobb felkészültséggel tér vissza a Déli-sarkvidékre.

Fő expedíciók

  • Nimród-expedíció (1907–1909) – Shackleton vezetésével tért vissza az Antarktiszra. 1909 januárjában ő és három társa déli menetelésre indult, és elérték a korabeli rekordot: a déli szélesség 88° 23' S-t, amely mindössze 97 földrajzi mérföldre (112 mérföld, 180 km) volt a Déli-sarktól. Ez a teljesítmény akkor a legközelebb vitte embercsoportot a pólushoz. Hazatérése után VII. Edward király lovaggá ütötte.
  • Imperial Trans-Antarctic Expedition / Endurance-expedíció (1914–1917) – Ez volt Shackleton legismertebb és legsúlyosabb megpróbáltatása. Az Endurance nevű hajóval indult célja az volt, hogy átszelje az Antarktisz kontinenst. A hajó a packjébe gabalyodott és 1915-ben összeroppant a jéznyomás alatt. Shackleton és legénysége hónapokig küzdött a jégen, majd menekültek az életben maradt csónakokkal. Shackleton vezetői képessége és hidegvére volt az, ami lehetővé tette, hogy mindenkit élve mentsen: előbb elérték az Elephant Islandet, majd Shackleton és öt társa a kis nyílt tengeri csónak, a James Caird fedélzetén átvágott a déli óceánon South Georgiáig (kb. 1300 km), ahonnan szárazföldi és hegyi átkeléssel – és későbbi visszarendeződéssel – sikerült kimenteniük a hajóroncsnál rekedt embereket.
  • Quest-expedíció / Shackleton–Rowett-expedíció (1921–1922) – Az első világháború után Shackleton ismét expedíciót szervezett, de egészségi állapota meggyengült. 1922. január 5-én, a dél-atlanti South Georgia közelében, a Quest fedélzetén szívroham következtében hunyt el. Temetése Grytvikenben (South Georgia) történt; sírja ma is látogatható.

Vezetői örökség és emlékezet

Shackletonot gyakran dicsérik rendkívüli emberismeretéért, hidegvéréért válsághelyzetekben, és azért, hogy minden expedíciós tag életét priorizálta. Bár soha nem érte el a Déli-sarkot, tettei — különösen az Endurance-expedíció túlélése és a személyzet megmentése — a poláris felfedezések legendás példáivá váltak. Több geográfiai hely, szobor és irodalmi mű őrzi emlékét, és számos könyv, film és tudományos munka foglalkozik vezetési módszereivel és expedícióinak részleteivel.

Életrajza, expedíciói és emberi magatartása máig fontos tanulságokkal szolgál a vezetésről, a válságkezelésről és a csapatmorálról.