Empousa vagy Empusa egy női szellem volt a görög mitológiában. A figura eredete tisztázatlan; gyakran említik Hektáté kísérőjeként vagy leányaként, ezért anyjának valószínűleg Hektáté-t tartották. Empousa szerepe a mítoszokban elsősorban félelemkeltésre és az éjszakai veszélyek megtestesítésére korlátozódott: olyan lényként írják le, amelyet az emberek elriasztására, fiatal férfiak megtévesztésére és megtámadására használtak. Megjelenésében gyakran hasonlított más démonikus nőalakokra, például Mormóra és Lamiára. Úgy tartották, hogy képes megváltoztatni külsejét vagy alakját (az úgynevezett alakváltás), és ezzel csalhatta csapdába áldozatait.
Eredet és kapcsolatok
Az empousa alakja több hagyomány elemeit ötvözi: egyszerre múló mítoszi lény és a néphiedelemben élő démon. Kapcsolata Hektáté-val a sötétség, az éjszaka és a boszorkányság kötelékére utal; sok forrásban Hektáté kísérői vagy szolgáló leányai között szerepel. A későbbi antik és byzantin kori írásokban az Empousát gyakran összekeverik a lamia és a mormo alakjaival, mert mindhárom hasonló funkciót tölt be: éjszakai ragadozóként, gyerekeket vagy fiatalokat riasztva, néha vért vagy életenergiát fogyasztva.
Megjelenés és jellegzetességek
Az egyik legismertebb leírást a komikus költő Arisztophanész adta A békák című vígjátékában. Ebben az előadásban, amikor a görög isten Dionüszosz és rabszolgája, Xanthiasz az alvilág felé tartanak, Empousa különböző alakokban bukkan fel (állatként: tehén, szamár, kutya), majd végül nőként jelenik meg. Arisztophanész groteszk képében egyik lába vasból, a másik trágyából volt — ez a leírás részben komikus, részben rémisztő elemeket egyaránt tartalmaz, és jól mutatja a népi képzelet játékosságát is.
Irodalmi és népi említések
Empousa a klasszikus irodalomban ritkán kap külön nagy szerepet, de motívuma — az éjszakai alakváltó női démon — gyakran felbukkan a görög komédia, a néphagyomány és későbbi folklórforrások szövegeiben. A köztudatban a figura a vámpírszerű, csábító, áldozatait elcsábító és legyengítő nő képével fonódott össze: a modern recepciókban ezért gyakran hasonlítják a succubusokhoz vagy a későbbi vámpírlegendákhoz.
Kultúrtörténeti hatás és örökség
Bár Empousa maga nem olyan ismert a széles közönség számára, mint néhány más mitológiai lény, motívuma — az alakváltás, az éjszaka démoni veszélyei és a női csábítás veszélyének kifejezése — hosszú életű. Megjelenései a klasszikus drámákban, a népi mesékben és a későbbi irodalmi feldolgozásokban mind hozzájárultak ahhoz, hogy a görög mitológia éjszakai borzongásai tovább éljenek a kulturális képzeletben.
Összefoglalva: Empousa egy több rétegű, alakváltó női démon a görög hagyományban: Hektátéhez kötődő kísérő, aki éjszakai fenyegetést testesít meg, és akit az irodalom és a néphit különféle változatokban örökített meg.