El Cid (Rodrigo Díaz de Vivar) – életrajz és története
El Cid (Rodrigo Díaz de Vivar) életrajza és története: hódítások, száműzetés, valenciai hűbérbirtok, csaták és legendás középkori hadvezér élete, tettei és öröksége.
Rodrigo Díaz de Vivar (kb. 1043 – 1099), akit El Cid és gyakran Campeador néven is emlegetnek, egy jelentős kasztíliai nemes és középkori hadvezér volt. Híre és legendája túlélte korát: halála után alakult ki róla a leghíresebb spanyol eposz, az El Cantar de mio Cid, amely a történelmi tényeket és a népi hősköltemény motívumait vegyíti.
Korai élet és katonai pálya
Rodrigo Vivarban (a mai Vivar del Cid közelében, Burgos tartományban) született. Ifjúként a királyi udvarban kapott nevelést: Nagy Ferdinánd (Ferdinand I) udvarában nevelkedett, és később Sancho herceg, majd Sancho II szolgálatában emelkedett jelentős katonai tisztségekbe. Sancho trónra lépése (1065) után Rodrigo lett Sancho egyik bizalmi embere: zászlóvivője és hadseregének parancsnoka.
Belső viszályok és száműzetés
Sancho törekvései, hogy apja királyságát egyesítse, családi viszályokhoz vezettek; Rodrigo Sanchóval együtt részt vett háborúkban testvérei — köztük a leóni VI. Alfonz és a galíciai II. García — ellen, valamint az al-andalúziai (muszlim) területeken folytatott hadjáratokon. 1072-ben Sanchót meggyilkolták, és az események politikai fordulatot hoztak Rodrigo számára: később az udvarból száműzött lett.
Szolgálat mohamedán urak alatt és visszatérés
A száműzetés idején El Cid többek között különböző mór (muszlim) uralkodók mellett vállalt katonai szolgálatot, s ez a korszak jól mutatja, hogy a korabeli Ibériai-félszigeten a politikai kapcsolatok gyakran átíveltek vallási határokon. A felek közötti szövetségek és ellenségeskedések gyorsan változtak: egyes időszakokban keresztények és muszlimok közösen harcoltak, máskor egymás ellen. Egyes történeti források szerint Rodrigo taktikus szövetségkötésekkel és katonai sikerekkel visszanyerte befolyását és alkalmanként visszahívták a keresztény uralkodók szolgálatába.
Valencia elfoglalása és uralma
El Cid leghíresebb teljesítménye Valencia megkaparintása és ottani uralma. Vezetése alatt egyesített seregével — amelyben keresztények és muzulmánok is harcoltak — elfoglalta és megszilárdította pozícióját a térségben, és ezzel saját hűbérbirtokát hozta létre Valenciában. Uralkodása alatt a város relatív politikai és gazdasági önállóságot élvezett: El Cid mint független fegyveres uralkodó működött, aki egyszerre volt hadvezér, közigazgató és birtokos.
Halála és temetése
Rodrigo Díaz de Vivar 1099-ben hunyt el Valenciában. Halála után felesége, Jimena Díaz rövid ideig megpróbálta megtartani a várost, de végül 1102-ben a város az Almoravidák kezére jutott, és Jimena eltávozott. El Cid sírhelye eredetileg a San Pedro de Cardeña kolostorban volt, később maradványait Burgosba vitték; síremléke és emlékhelyei ma is látogathatók.
Hagyaték és kultusz
El Cid alakja máig meghatározó a spanyol nemzeti tudatban: történelmi szerepét és legendás tetteit számos irodalmi alkotás (köztük az El Cantar de mio Cid), dráma, opera (például Corneille és mások művei), valamint film és modern feldolgozások örökítették meg. A „El Cid” név maga az arab al-sayyid vagy al-sīd szó alapján alakult ki, jelentése „úr” vagy „mester”, míg a „Campeador” elnevezés a csatamezőn nyújtott képességeire utal.
Összefoglaló idővonal
- kb. 1043 – születés Vivar környékén;
- 1060-as–1070-es évek – szolgálat Nagy Ferdinánd és később Sancho II udvarában;
- 1072 – Sancho meggyilkolása és belső politikai fordulatok;
- száműzetés és szolgálat muszlim urak mellett (konkrét állomások és időszakok vitatottak a források közt);
- 1094 – Valencia meghódítása és uralása;
- 1099 – El Cid halála; temetése San Pedro de Cardeñában, később Burgosban emlékeznek meg róla.
El Cid alakja egyaránt történelmi személy és legendás nemzeti hős: katonai tehetsége, politikai alkalmazkodóképessége és a korabeli forrásokban, majd az irodalomban kialakult mítosz tette őt a középkori spanyol történelem egyik legismertebb alakjává.
Alfonsónak dolgozik
Bátyja halála után Alfonz visszatért a száműzetésből, és megpróbálta megszerezni halott testvére trónját. El Cid ekkor feleskette Alfonsót a trónra, és királlyá nevezte ki.
Bár Alfonso attól tartott, hogy El Cid nem bizonyul hűségesnek, de bizonyíték nélkül. 1074-ben El Cid feleségül vette Alfonz unokahúgát, Jimenát. Egyesek úgy vélik, hogy a házasságot Alfonso bátorította, hogy El Cidet az ő felügyelete alá vonja. Alfonz soha nem adott esélyt El Cidnek arra, hogy jobb hírnevet szerezzen magának a hadseregben, és megakadályozta, hogy híres legyen.
El Cidnek hamarosan elege lett, és 1081-ben Alfonz engedélye nélkül megszállta Toledo városát.
Ez Alfonzot nagyon feldühítette, és a tanácsadói azt mondták neki, hogy El Cid megpróbálta elárulni őt azzal, hogy az engedélye nélkül, hamis információk alapján megtámadta a várost. Alfonz ezután száműzte őt a Kasztíliai Királyságból.
Későbbi életút
El Cid ezután fizetett, hivatásos katonaként dolgozott Saragossa muszlim királyának. Az eltelt idő alatt El Cid legyőzte a keresztény támadásokat, és hadvezérként egyre ismertebbé és híresebbé vált. Ennek hatására más királyok és hadvezérek attól tartottak, hogy El Cid hatalmával felülkerekedik rajtuk.
1086 októberében Alfonz csatába keveredett az Almoravidákkal. Sagrajasnál támadtak egymásra, ahol Alfonz vereséget szenvedett. A vereség hatására Alfonzó átgondolta El Cid száműzését. Alfonzó visszahívta őt, remélve, hogy El Cid le tudja győzni az Almoravidákat. A bizalmi problémák miatt azonban a két férfi ismét külön utakon indult el. Alfonso és El Cid együtt találkoztak seregeikkel, de a félreértések miatt ez nem sikerült. Az emberek meggyőzték Alfonz királyt, hogy El Cid azt tervezte, hogy nem jelenik meg, és hagyja, hogy Alfonzot és seregét legyőzzék. Alfonzó ismét száműzte El Cidet. El Cid és kis serege elindult, és megszállta Kelet-Spanyolország földjeit. Négy évvel később már egy nagy, gazdag területet uralt. Fővárosa Valencia volt.
Jól kormányzott, lehetővé téve a muszlimok és a keresztények keveredését. Alfonz király El Cid segítségét kérte az Almoravidák ellen vívott folyamatos harcában. Eközben a királyság, amelynek felépítésén El Cid oly keményen dolgozott, a muszlim lázadások miatt szétesett. El Cid visszament Valenciába, és visszaadta a város békéjét.
El Cid még számos várost meghódított, mielőtt 1099. július 10-én Valenciában meghalt. El Cid élettörténete számos drámaírót és költőt inspirált.
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Rodrigo Díaz de Vivar?
V: Rodrigo Díaz de Vivar, más néven El Cid, kasztíliai nemes és katonai vezető volt a középkori Spanyolországban.
K: Mi az az El Cantar de mio Cid?
V: Az El Cantar de mio Cid egy középkori spanyol költemény, amely El Cid történetét meséli el, aki halála után hőssé vált.
K: Miért száműzték El Cidet az udvarból?
V: El Cidet egy befolyásos udvari emberrel való konfliktus miatt száműzték az udvarból.
K: Mit csinált El Cid, miután száműzték?
V: Száműzetése után El Cid egy mór haderő parancsnoka lett.
K: Hogyan hozta létre El Cid a saját hűbérbirtokát Valenciában?
V: El Cid átvette egy egyesített keresztény és mór sereg parancsnokságát, és arra használta, hogy létrehozza saját hűbériségét Valenciában.
K: Kitől kapta El Cid az "El Cid" becenevet?
V: A muzulmánok adták El Cidnek az "El Cid" becenevet a spanyol arab al-sid szóból, ami "urat" jelent.
K: Kit szolgált Rodrigo Díaz de Vivar parancsnokként és királyi zászlóvivőként?
V: Rodrigo Díaz de Vivar Ferdinánd fiát, II. leóniai és kasztíliai Sanchót szolgálta Kasztília parancsnokaként és királyi zászlóvivőjeként, amikor Sancho 1065-ben király lett.
Keres