Edward William Binney FRS (1812–1882) angol geológus. Korának elismert szakembere volt a karbonkorszak rétegeinek és fosszilis növényeinek tanulmányozásában.

Edward William Binney a nottinghamshire-i Mortonban született 1812-ben. Fiatalon Chesterfieldben ügyvédi tanonc volt, majd 1836-ban Manchesterbe költözött. Hamarosan visszavonult az ügyvédi praxisból, hogy a földtudományoknak szentelje idejét; életmódja és munkássága révén a korszak kiemelkedő geológusai közé emelkedett.

1838-ban segített megalapítani a Manchesteri Földtani Társaságot. 1857-ben, majd 1865-ben ismét elnökké választották. A Manchesteri Irodalmi és Filozófiai Társaság titkára, majd elnöke is volt. Aktív szerepet vállalt a helyi tudományos életben, előadásokat tartott és terepi feltárásokat szervezett.

Tanulmányozta Észak-Anglia karbon és permi kőzeteit, valamint a Lancashire drift lelőhelyeit. Ő és Joseph Dalton Hooker találták meg az első széngolyókat, amelyek fontos forrást jelentettek a karbonkori növényvilág tanulmányozásához; a széngolyók (coal balls) permineralizált növényi maradványai részletesen megőrződtek, így ritka bepillantást nyújtanak a fosszilis flóra szerkezetébe. Binney és Hooker munkája elősegítette a paleobotanika fejlődését, különösen a karbonrétegek növényzetének rekonstrukciójában.

Binney a Manchester környéki vidék geológiáját is részletesen tanulmányozta, és ez alapján a szénrétegek szakértőjévé vált. Az ő munkái közé tartozik a Karbonrétegekben talált fosszilis növények szerkezetéről szóló megfigyelései (1868–1875), amelyeket a Paleontográfiai Társaság jelentetett meg — ezek a tanulmányok részletes leírásokat és megfigyeléseket tartalmaznak a karbonkor növényeinek anatómiai jellegzetességeiről. Nagy kövületgyűjteményét az Owens College-ban helyezték el, ahol a kutatók és a diákok számára is hozzáférhető volt.

Binney szoros barátságot ápolt több kortárs tudóssal és feltalálóval, köztük James Prescott Joule-lal, William Sturgeonnal, John Daviesszel és John Leigh-vel; ezek a kapcsolatok hozzájárultak ahhoz, hogy a manchesteri tudományos közösség élénk és termékeny legyen.

1856-ban a Royal Society tagjává választották elismerve geológiai és paleobotanikai munkásságát. Binney Manchesterben hunyt el 1882-ben. Öröksége a karbonrétegek és fosszilis növények tanulmányozásában maradt meg: publikációi, megfigyelései és gyűjteménye ma is értékes forrást jelentenek a földtudományok történetének és a paleobotanika korai fejlődésének kutatásához.