Széngolyók
A széngolyók permineralizált életformák, amelyek tele vannak kalciummal, magnéziummal és esetenként vas-szulfiddal. Általában kerek alakúak. A széngolyók nem szénből készülnek, annak ellenére, hogy a "széngolyó" elnevezést viselik.
1855-ben két angol tudós, Joseph Dalton Hooker és Edward William Binney Angliában talált széngolyókat. Emiatt a széngolyókkal kapcsolatos kezdeti kutatások Európában folytak. Észak-Amerikában 1922-ben találtak és azonosítottak széngolyókat. Azóta más országokban is találtak széngolyókat, és több elméletet is felállítottak a keletkezésükről.
Marie Stopes és D.M.S. Watson is vizsgált széngolyó-mintákat. Egyetértettek abban, hogy a széngolyók helyben keletkeztek. Azt is hozzátették, hogy a széngolyó kialakulásához tengeri környezettel való kölcsönhatás szükséges.
A széngolyók Észak-Amerika és Eurázsia szénfúrásaiban találhatók. Észak-Amerikában több helyen vannak széngolyók, mint Európában. A legrégebbi széngolyókat Németországban és az egykori Csehszlovákiában találták.
1962-ben Sergius Mamay és Ellis Yochelson tengeri állatmaradványokra utaló jeleket találtak az észak-amerikai széngolyókban.
A szerves anyagok megőrzésének minősége az eltemetési folyamat sebességétől és a permineralizáció előtti tömörítés mértékétől függ. Általában a gyorsan, kevés bomlással és nyomással eltemetett maradványokból származó széngolyóknak magasabb a konzerváltsági foka. A legtöbb széngolyóban található növényi maradványok azonban a bomlás és az összeomlás különböző jeleit mutatják.
Egy széngolyó
Sir Joseph Dalton Hooker, aki Edward William Binney-vel együtt elsőként számolt be a széngolyókról.
Elemzés
A vékony szelvényezés egy korai eljárás volt, amelyet a széngolyókban található megkövesedett anyag elemzésére használtak. A golyót gyémántfűrésszel vékony szelvényekre vágták. Ezután egy csiszolóanyaggal ellapították és polírozták. Ezután mikroszkóp alatt vizsgálták meg. Ezt az eljárást Hooker és Binney végezte el. A szükséges idő és az előállított minták gyenge minősége miatt egy kényelmesebb módszert alkalmaztak.
Az új módszert, amelyet először 1928-ban alkalmaztak, "folyékony hámozási technikának" nevezik.
Kapcsolódó oldalak
- Fossil
- Megkövült fa
Kérdések és válaszok
K: Mi az a széngolyó?
V: A széngolyó egy permineralizált életforma, amely kalciumot, magnéziumot és esetenként vas-szulfidot tartalmaz. Általában kerek alakúak, és a nevük ellenére nem szénből készültek.
K: Ki fedezte fel a széngolyókat?
V: 1855-ben két angol tudós, Joseph Dalton Hooker és Edward William Binney talált széngolyókat Angliában. Később Marie Stopes és D.M.S. Watson is vizsgált széngolyó-mintákat.
K: Hol találhatók széngolyók?
V: A széngolyók Észak-Amerika és Eurázsia szénfúrásaiban találhatók, Észak-Amerikában több helyen, mint Európában. A legrégebbi széngolyókat Németországban és az egykori Csehszlovákiában találták.
K: Hogyan függ a megőrzés minősége az eltemetési folyamattól?
V: A szerves anyagok megőrzésének minősége az eltemetési folyamat sebességétől és a permineralizáció előtti tömörítés mértékétől függ. Általában a gyorsan, kevés bomlással és nyomással eltemetett maradványokból származó széngolyók konzerváltsági foka magasabb, mint a lassabban eltemetett vagy a permineralizáció előtt több bomlással/nyomással eltemetett maradványoké.
K: Milyen elméletek léteznek a széngolyók kialakulásának módjáról?
V: Kialakulásukról több elméletet is felvetettek az 1922-ben történt első azonosításuk óta; Marie Stopes és DMS Watson azonban egyetértett abban, hogy a tengeri környezettel való kölcsönhatás szükséges a kialakulásukhoz, valamint az "in situ" kialakulásukhoz.
K: Mit talált Sergius Mamay és Ellis Yochelson az észak-amerikai széngömbök vizsgálatakor?
V: 1962-ben Sergius Mamay & Ellis Yochelson vizsgálatuk során tengeri állatmaradványok nyomait találták az észak-amerikai széngolyókban.
