Altaji nyelvcsalád: definíció, viták és főbb nyelvek

Altaji nyelvcsalád: áttekintés, viták és főbb nyelvek — történet, besorolások (türk, mongol, tunguz, koreai, japán) és a legújabb nyelvészeti érvek.

Az altaji nyelvcsalád olyan nyelvek csoportosítása, amelynek léte már hosszú ideje vita tárgya. Egyes korai becslések szerint mintegy 66 nyelve tartozott volna ide, és ma körülbelül 348 millió ember beszél olyan nyelveket, amelyeket egyes kutatók az altaji körbe sorolnak, főként Közép-Ázsiában és Északkelet-Ázsiában.

Mi az „altaji” kifejezés jelentése?

Általánosan használt — de vitatott — meghatározás szerint az altaji elnevezés a különböző, egymással esetleg genetikai kapcsolatban álló nyelvcsaládokat jelöli. A legismertebb, „klasszikus” besorolás szerint az altaji csoportba tartoznak a türk nyelvek, a mongol és a tunguz nyelvek. Ezt a jelentést sok nyelvész ma is ismeri és tárgyalja.

Tágabb és szűkebb értelmezések

A viták egyik oka, hogy eltérőek a határok: a hagyományos, szűkebb változatban csak a török–mongol–tunguz triád szerepel; ezt néha „mikro‑altaji” elnevezéssel jelölik. A tágabb, ún. „makro‑altaji” értelmezésbe további nyelvek — elsősorban a koreai nyelv és egyes kutatások szerint a japán vagy a japánból és a ryukyuanból álló japonik csoport — is bekerülnek.

Gustaf John Ramstedt 1952–1957 között megjelent, Einführung című munkája óta sok kutató a koreait is az altaji körbe sorolta. Roy Andrew Miller 1971-es Japanese and the Other Altaic Languages című munkája hatására néhányan (például Nicholas Poppe) a japán vagy a japonik csoportot is hozzákötötték az altaji elképzeléshez. Más szerzők, például Street (1962), még az ainut is részlegesen az altaji beosztás részeként tárgyalták.

Főbb nyelvcsoportok és példák

• Türk nyelvek — például a török, a kazah, az üzbég, az azerbajdzsáni.
• Mongol nyelvek — például a közép‑mongol (halha), a buryat, a kalmük.
• Tunguz (tunguziai) nyelvek — például a evenki, a mancsu (északkelet‑ázsiai kisebb nyelvek).
• Koreai — a koreai besorolása az altaji viták egyik központi kérdése.
• Japán és a ryukyuan csoport — egyes szerzők a japánt vagy teljes japonikot is altaji kapcsolatúként értelmezik.
• Ainu — néhány korábbi forrás az ainu nyelvet is kapcsolatba hozta az altaji elképzeléssel, de ez különösen ellentmondásos.

Közös jegyek, amelyeket a párhuzamok támasztanak alá

Az altaji elmélet támogatói több tipológiai és lexikai hasonlóságra hivatkoznak, például:

• általános agglutináló szerkezet (ragokkal képzett nyelvtani viszonyok);
• gyakori alany–állítmány–tárgy (SOV) szóalkotási rend;
• több nyelvben előforduló magánhangzó‑harmónia (pl. a türk és bizonyos mongol nyelvek esetében);
• közösnek vélt alapszókincs‑elemek és formai párhuzamok.

Fontos azonban megjegyezni, hogy e jellegzetességek tipológiai tulajdonságok is lehetnek, amelyek egy régióban terjedő nyelvi kölcsönhatás (areális hatás) következményei is lehetnek, és nem feltétlenül bizonyítják a közös eredetet.

A vita főbb érvei és módszertani kérdések

• Pro: A hasonlóságok szerkezeti és lexikai síkon is megfigyelhetők; egyes szerzők szerint rendszeres hangmegfelelések is kimutathatók bizonyos nyelvpárok között.
• Kontra: Sok nyelvész szerint az összehasonlítások nem mutatnak elégséges, rendszeres, történeti hangfejlődési szabályszerűségeket; a hasonlóságok nagy része areális kölcsönhatás vagy véletlen párhuzam lehet.
• Módszertani kritika: az altaji elmélet korábbi formái gyakran „mass comparison” eljárást használtak, amelyet sok történeti nyelvész nem tart elegendően megalapozottnak a hosszú távú genetikai kapcsolat bizonyítására.
• Újabb megközelítések: a közelmúltban alkalmazott kvantitatív és phylogenetikai módszerek (például bizonyos statisztikai és számítógépes modellek) újraélesztették a vitát; ilyen irányú munkák egyik ismert képviselője Martine Robbeets és a „Transeurasian” elnevezésű hipotézis, amely a mezőgazdaság terjedésével és népességmozgásokkal is összeköti a nyelvterjedést.

Jelenlegi konszenzus

A mai nyelvészeti közösségben nincs egyetértés: míg egyes kutatók (és néhány modern, számítógépes módszereket használó vizsgálat) újra támogatják valamilyen transzeurázsiai/altaji kapcsolódás lehetőségét, a többség óvatos vagy elutasító. A mainstream történeti nyelvészetben sok szakember ma inkább arra a következtetésre jut, hogy a török, mongol és tunguz csoportok között vannak kapcsolatok vagy kölcsönhatások, de az egységes, magasabb rendű altaji család létezését nem tekintik bizonyítottnak.

Összegzés

Az „altaji” kifejezés használata attól függ, ki és milyen módszerekkel vizsgálja a problémát. Léteznek tipológiai és lexikai párhuzamok, de sok vita övezi azt, hogy ezek öröklődő közös örökségre vagy hosszú távú nyelvi érintkezésre vezethetők‑e vissza. A kutatás folyamatos: új adatokat, módszereket és interdiszciplináris bizonyítékokat (nyelvészet, régészet, genetika) vonnak be a kérdés tisztázásához, így a konszenzus a jövőben változhat.

Fontos olvasmányok és kulcsszemélyek a témában: Gustaf John Ramstedt (Einführung), Roy Andrew Miller (Japanese and the Other Altaic Languages), Nicholas Poppe, Street (1962), valamint a modern Transeurasian kutatások képviselői. A kérdés megértéséhez ajánlott a kritikus módszertani szemlélet és a különböző elméletek összevetése.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az altazsi nyelv?

K: Hány nyelvész hiszi még mindig, hogy az altaji nyelv létezett?

K: Mi jelent meg 1952-1957-ben?

K: Mit tartalmazott ez a kiadvány?

K: Mi jelent meg 1971-ben?

K: Mit tartalmazott ez a kiadvány?

K: Az ainut egyes nyelvészek az altaji nyelvek részének tekintik?

Keresés betűvel