Cuscuta – parazita növények nemzetsége (100–170 faj, Hajnalpírfélék)

Fedezze fel a Cuscuta parazita növények nemzetségét (100–170 faj): biológiája, elterjedése és hajnalpírfélék közti besorolása — ritka Észak‑Európában, gyakoribb trópusokon.

Szerző: Leandro Alegsa

A Cuscuta (Cuscuta) a parazita virágos növények mintegy 100-170 fajából álló nemzetség.

A legújabb genetikai kutatások kimutatták, hogy helyesen a hajnalpírfélék (Convolvulaceae) családjába sorolják.

A nemzetség a világ mérsékelt és trópusi régióiban egyaránt megtalálható. A legtöbb faj szubtrópusi és trópusi régiókban él. A nemzetség ritka a hűvös mérsékelt éghajlatú területeken, és csak négy faj honos Észak-Európában.

Morfológia és felépítés

A Cuscuta fajok jellegzetes megjelenésűek: lágy, vékony, fonalas szárakból állnak, amelyek gyakran sárga, narancsos vagy vöröses színűek. A levelek erősen redukáltak vagy teljesen hiányoznak, ezért a növény szinte kizárólag a szárán keresztül fotoszintetizál (sok faj esetén ez is elenyésző). A fertőzött növényhez való kapcsolódást a haustorium nevű behatoló szervek biztosítják, amelyek átveszik a víz és a tápanyagok felvételét a gazdanövény vezetékes szöveteiből.

A virágok általában kis méretűek, harang- vagy tölcsér alakúak, fehéres, rózsaszínes vagy sárga színűek lehetnek. Termésük legtöbbször kapszula, amely belül több kemény magot tartalmaz; a magvak hosszú ideig képesek csíraképes állapotban megmaradni a talajban.

Életciklus és parazita életmód

A magvak kicsíráznak szabadon a talajból, de a csíranövény csak rövid ideig (napok–hetek) képes önállóan életben maradni. Ha ezalatt nem talál gazdanövényt, elpusztul. Amint a csíranövény érintkezésbe kerül egy potenciális gazdával, feltekeredik annak szárára, majd haustoriumokat képez, amelyekkel bekapcsolódik a gazda víz- és tápanyagellátásába. A Cuscuta fajok közül sok teljesen parazita (holoparazita), azaz nem képes önálló fotoszintézisre; néhány faj azonban részleges klorofillt tartalmaz és bizonyos mértékben képes fotoszintetizálni.

A Cuscuta képes vírusokat és egyéb kórokozókat is továbbítani gazdái között, valamint molekuláris szinten is kölcsönhatásba léphet a gazdanövényekkel (pl. RNS- és fehérjeátvitelről is beszámoltak tudományos vizsgálatok).

Társított gazdanövények és elterjedés

A nemzetség számos termesztett és vadon élő növényt képes megtámadni; gyakoriak a fertőzések pillangós virágúakon (pl. lucerna, here), zöldségeken (paradicsom), gyökérnövényeken és gabonaféléken is. Egyes Cuscuta-fajok általánosabb gazdakört hordoznak, míg mások szűkebb gazdafaj-specifikussággal rendelkeznek.

Gazdasági és ökológiai jelentőség

A Cuscuta fajok sok helyen jelentős mezőgazdasági kártevők: erősen csökkenthetik a terméshozamot, gyengítik a gazdanövényeket, és a fertőzések terjedésével járó vírusok miatt további veszteségeket okozhatnak. Emellett ökológiailag is fontosak: invazív megjelenésük megváltoztathatja a növénytársulásokat, de helyenként ritka, szűk elterjedésű fajok is előfordulnak, amelyek természetvédelmi szempontból érdekesek lehetnek.

Védekezés és kezelés

  • Mechanikai módszerek: kézi eltávolítás még a csírázás vagy korai fejlődés idején, a fertőzött növények eltávolítása és megsemmisítése.
  • Mezőgazdasági gyakorlatok: tiszta vetőmag használata, vetésforgó, mély forgatás, karanténintézkedések a fertőzött anyagok mozgatásánál.
  • Vegyszeres védekezés: bizonyos helyzetekben engedélyezett herbicidek alkalmazása hatásos lehet, de mindig az adott kultúrára és fajra vonatkozó előírásokat kell követni.
  • Integrált védekezés: a különböző módszerek kombinálása, ellenálló fajták alkalmazása, megelőzés és rendszeres megfigyelés javasolt.

Taxonómia és etnobotanika

Hagyományosan a Cuscuta-t külön családba (Cuscutaceae) sorolták, de a molekuláris filogenetikai vizsgálatok alapján ma általában a Convolvulaceae (hajnalpírfélék) család részeként kezelik. Néhány jól ismert faj: Cuscuta europaea, Cuscuta campestris, Cuscuta reflexa, Cuscuta chinensis — utóbbi magját hagyományos gyógyászatban is használják Ázsiában (kínai népi gyógyászat), bár alkalmazásukat és hatásaikat óvatosan kell megítélni és szakértői tanács ajánlott.

Megőrzés és kutatás

A Cuscuta nemzetség kutatása fontos mind alapbiológiai, mind gyakorlati szempontból: vizsgálják a parazita–gazda kölcsönhatás molekuláris hátterét, a kórokozók terjedését és új, hatékony védekezési módokat. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy egyes fajok természetvédelmi értékkel bíró, helyi endemizmusok lehetnek, amelyek élőhelyük pusztulása miatt veszélyeztetettek.

Megjelenés

A páfrányfenyőt vékony száráról lehet felismerni. Levél nélkülinek tűnnek, a levelek apró pikkelyekre redukálódnak.

A nyár közepétől kora őszig a tőkék kis gyümölcsöket teremhetnek, amelyek ugyanolyan színűek, mint a szőlő, és körülbelül akkorák, mint egy közönséges borsó. Nagyon alacsony a klorofilltartalma; egyes fajok, mint például a Cuscuta reflexa, képesek enyhe fotoszintézisre. Mások, mint például a C. europaea, teljesen a gazdanövényektől függenek táplálkozásukban.

A virágok színe a fehértől a rózsaszíntől a sárgán át a krémszínűig terjed. Egyesek kora nyáron, mások később virágoznak, a fajtól függően. A magok aprók, és nagy mennyiségben termelődnek. Kemény bevonattal rendelkeznek, és 5-10 évig vagy még tovább is megmaradhatnak a talajban.



Cuscuta europaea virágbanZoom
Cuscuta europaea virágban

Életszokás

A vetőmagok a talaj felszínén vagy annak közelében csíráznak. A csírázás gazdanövény nélkül történik, de a csíranövénynek gyorsan zöld növényt kell nevelnie. A Dodder a közeli növények illata felé nő.

Ha a csírázástól számított 5-10 napon belül nem érik el a növényt, akkor a csemete elpusztul. Mielőtt a gazdanövényt elérnék, az ebihal a többi növényhez hasonlóan az embrióban lévő táplálékkészletekre támaszkodik; a sziklevelek nagyon kicsik.



Cuscuta akácfán Punjabban, PakisztánbanZoom
Cuscuta akácfán Punjabban, Pakisztánban

Parazitizmus

Miután a pitypang rátapad egy növényre, körbetekeredik rajta. Ha a gazdanövény a gubó számára hasznos táplálékot tartalmaz, a gubó "haustóriumokat" termel, amelyek behatolnak a gazdanövénybe. A talajban lévő eredeti gyökérzet ekkor elpusztul.

A pitypang képes több növényre is ráerősödni és rátapadni. Trópusi területeken folyamatosan nőhet, és magasan a cserjék és fák lombkoronájába is elérhet. A mérsékelt éghajlaton egyéves növény, amely alacsony növényzetre korlátozódik, ahová minden tavasszal új magoncok érhetnek el.

A puszpáng nagyon sokféle növényen élősködik, többek között számos mezőgazdasági és kertészeti növényfajon, mint például lucerna, len, lóhere, burgonya, krizantém, dália, trombitaszőlő, borostyán és petúnia.



Kérdések és válaszok

K: Hány faj létezik a Doddababetából?


V: A Doddernek körülbelül 100-170 faja létezik.

K: Milyen típusú növény a Dodder?


V: A Dodder egy élősködő virágos növény.

K: Hol található a Dodder nemzetség?


V: A Dodder nemzetség a világ mérsékelt és trópusi régióiban található meg, a legtöbb faj a szubtrópusi és trópusi régiókban él.

K: Melyik családba tartozik a Dodder?


V: A Dodder a hajnalkafélék (Convolvulaceae) családjába tartozik.

K: Mennyire ritka a Dodder nemzetség a hűvös mérsékelt éghajlaton?


V: A Dodder nemzetség ritka a hűvös mérsékelt éghajlaton, mindössze négy fajuk honos Észak-Európában.

K: A Dodder egy általánosan ismert növényfajta?


V: A Dodder nem egy általánosan ismert növényfajta.

K: Mit mutattak ki a legújabb kutatások a Dodder genetikai elhelyezéséről?


V: A legújabb genetikai kutatások kimutatták, hogy a dodder helyesen a hajnalkafélék (Convolvulaceae) családjába tartozik.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3