Diodorus Siculus vagy szicíliai Diodorus görög történetíró volt. Valószínűleg Szicíliában, Agyriumban (ma Agira) született, és a Kr. e. 1. században működött; tevékenységének fő időszaka Kr. e. 60 és 30 közé tehető. Legismertebb munkája a Bibliotheca historica című összefoglaló egyetemes történet, amelyben korábbi szerzők anyagát gyűjtötte és rendszerezte.

A Bibliotheca historica szerkezete és tartalma

A Bibliotheca historica eredetileg körülbelül 40 könyvből állt. A mű célja nem egy helyi vagy nemzeti krónika volt, hanem egy átfogó, világméretű történeti összefoglaló. A könyv három nagy részre tagolható:

  • Az első rész a mitikus történelmet öleli fel Trója pusztulásáig; ezen belül földrajzi jellegű leírásokat is találunk, amelyek a világ különböző régióit — többek között Egyiptomot, Indiát, Arábiát, Görögországot és Európát — ismertetik.
  • A második rész a trójai háborútól Nagy Sándor haláláig terjedő időszakot dolgozza fel, politikai és katonai eseményekre, biográfiákra és államelméleti kérdésekre koncentrálva.
  • A harmadik rész a Kr. e. 60-ig terjedő időszakot öleli fel, azaz a Diodorus koráig vezet el.

A mű címe, a Bibliotheca, azaz "könyvtár", arra utal, hogy szerzője sok korábbi író munkáit felhasználta és tömören közölte — a cél nem pusztán az események sorolása volt, hanem egyfajta gyűjtemény létrehozása a történeti irodalomból.

Megmaradt részek és források

A könyvek nagy része sajnos elveszett vagy töredékes, de a műből jelentős, értékes részek maradtak fenn. Teljesebb formában ránk maradtak az 1–5. és a 11–20. könyvek; a többi rész csak töredékesen vagy idézetek formájában él tovább más szerzőknél és kéziratokban. Ennek köszönhető, hogy Diodorus munkája fontos forrásként szolgál olyan elhunyt szerzők műveinek ismeretéhez, amelyek maguk nem maradtak fenn.

Diodorus sok forrást használt fel: korábbi görög és hellenisztikus történetírókat, helyi krónikákat, földrajzi leírásokat és mítoszokat. Forrásait gyakran jelöli is, de kritikai megközelítése nem mindig felel meg a modern történetírás követelményeinek — néha szó szerinti átvételeket, néha összefoglalásokat közöl anélkül, hogy mindig megítélné azok megbízhatóságát.

Stílus, cél és értékelés

Diodorus stílusa tömör, rendezett és iskolázott; célja a tájékoztatás és a nevelés volt: olvasóit az emberiség történetének és a különböző népek szokásainak ismeretére akarta nevelni. Modern kutatók értékelik munkáját elsősorban azért, mert gyakran idéz vagy összefoglal olyan, ma elveszett forrásokat, amelyek másként nem lennének ismertek. Ugyanakkor gyakran bírálják amiatt, hogy nem mindig válogat kritikus szemmel a források között, és néha a legendát a tényekkel keveri.

Forrásérték és hatás

A Bibliotheca historica fontos segédlet a klasszika-filológusok és történészek számára: segít rekonstruálni elveszett művek tartalmát, és képet ad a görög világ, valamint a hellenisztikus és római korban ismert földrajzi és etnográfiai tudásról. Diodorus munkája közvetítő szerepet tölt be a korábbi hagyományok és a római kor felé irányuló olvasóközönség között.

Források a kézirattörténetben

A Bibliotheca fennmaradása részben annak köszönhető, hogy középkori kéziratokban és későbbi szerzők munkáiban idézetek formájában továbbélt. A mai kiadások az ókori kéziratok és a középkori másolatok összevetésén alapulnak, és a modern tudomány igyekszik feltárni Diodorus forrásait és a műben rejlő történeti magot.

Összefoglalva: Diodorus Siculus a hellén történetírás jelentős alakja volt, akinek Bibliotheca historica című munkája kiterjedt áttekintést ad az emberiség korai történetéről, földrajzáról és különböző népek hagyományairól. Bár módszerét és forráskezelését a modern kutatás kritizálja, műve nélkül sok értékes információt ma is csak töredékesen ismernénk.