Diodorus Siculus — szicíliai görög történetíró és a Bibliotheca historica
Diodorus Siculus — szicíliai görög történetíró, a Bibliotheca historica átfogó egyetemes története mitikus koroktól Nagy Sándorig, gazdag forrásokkal és földrajzi leírásokkal.
Diodorus Siculus vagy szicíliai Diodorus görög történetíró volt. Valószínűleg Szicíliában, Agyriumban (ma Agira) született, és a Kr. e. 1. században működött; tevékenységének fő időszaka Kr. e. 60 és 30 közé tehető. Legismertebb munkája a Bibliotheca historica című összefoglaló egyetemes történet, amelyben korábbi szerzők anyagát gyűjtötte és rendszerezte.
A Bibliotheca historica szerkezete és tartalma
A Bibliotheca historica eredetileg körülbelül 40 könyvből állt. A mű célja nem egy helyi vagy nemzeti krónika volt, hanem egy átfogó, világméretű történeti összefoglaló. A könyv három nagy részre tagolható:
- Az első rész a mitikus történelmet öleli fel Trója pusztulásáig; ezen belül földrajzi jellegű leírásokat is találunk, amelyek a világ különböző régióit — többek között Egyiptomot, Indiát, Arábiát, Görögországot és Európát — ismertetik.
- A második rész a trójai háborútól Nagy Sándor haláláig terjedő időszakot dolgozza fel, politikai és katonai eseményekre, biográfiákra és államelméleti kérdésekre koncentrálva.
- A harmadik rész a Kr. e. 60-ig terjedő időszakot öleli fel, azaz a Diodorus koráig vezet el.
A mű címe, a Bibliotheca, azaz "könyvtár", arra utal, hogy szerzője sok korábbi író munkáit felhasználta és tömören közölte — a cél nem pusztán az események sorolása volt, hanem egyfajta gyűjtemény létrehozása a történeti irodalomból.
Megmaradt részek és források
A könyvek nagy része sajnos elveszett vagy töredékes, de a műből jelentős, értékes részek maradtak fenn. Teljesebb formában ránk maradtak az 1–5. és a 11–20. könyvek; a többi rész csak töredékesen vagy idézetek formájában él tovább más szerzőknél és kéziratokban. Ennek köszönhető, hogy Diodorus munkája fontos forrásként szolgál olyan elhunyt szerzők műveinek ismeretéhez, amelyek maguk nem maradtak fenn.
Diodorus sok forrást használt fel: korábbi görög és hellenisztikus történetírókat, helyi krónikákat, földrajzi leírásokat és mítoszokat. Forrásait gyakran jelöli is, de kritikai megközelítése nem mindig felel meg a modern történetírás követelményeinek — néha szó szerinti átvételeket, néha összefoglalásokat közöl anélkül, hogy mindig megítélné azok megbízhatóságát.
Stílus, cél és értékelés
Diodorus stílusa tömör, rendezett és iskolázott; célja a tájékoztatás és a nevelés volt: olvasóit az emberiség történetének és a különböző népek szokásainak ismeretére akarta nevelni. Modern kutatók értékelik munkáját elsősorban azért, mert gyakran idéz vagy összefoglal olyan, ma elveszett forrásokat, amelyek másként nem lennének ismertek. Ugyanakkor gyakran bírálják amiatt, hogy nem mindig válogat kritikus szemmel a források között, és néha a legendát a tényekkel keveri.
Forrásérték és hatás
A Bibliotheca historica fontos segédlet a klasszika-filológusok és történészek számára: segít rekonstruálni elveszett művek tartalmát, és képet ad a görög világ, valamint a hellenisztikus és római korban ismert földrajzi és etnográfiai tudásról. Diodorus munkája közvetítő szerepet tölt be a korábbi hagyományok és a római kor felé irányuló olvasóközönség között.
Források a kézirattörténetben
A Bibliotheca fennmaradása részben annak köszönhető, hogy középkori kéziratokban és későbbi szerzők munkáiban idézetek formájában továbbélt. A mai kiadások az ókori kéziratok és a középkori másolatok összevetésén alapulnak, és a modern tudomány igyekszik feltárni Diodorus forrásait és a műben rejlő történeti magot.
Összefoglalva: Diodorus Siculus a hellén történetírás jelentős alakja volt, akinek Bibliotheca historica című munkája kiterjedt áttekintést ad az emberiség korai történetéről, földrajzáról és különböző népek hagyományairól. Bár módszerét és forráskezelését a modern kutatás kritizálja, műve nélkül sok értékes információt ma is csak töredékesen ismernénk.
Bibliotheca historica , 1746
Life
Diodórusz azt írta, hogy a szicíliai Agyriumban (a mai Agira) született. Diodóroszra csak két másik utalás van. Az egyiket Jeromos írja Kr. e. 49-ből származó Chroniconjában, aki azt írja, hogy "a szicíliai Diodórusz, a görög történelem írója, illusztris lett". Van egy görög felirat is az Agyrium gyűjteményében (Inscriptiones Graecae XIV, 588) egy bizonyos "Diodórusz, Apollóniosz fia" sírkövéről. (Lehet, hogy ez egy másik személy).
Munka
Diodórosz könyve, amelyet Bibliotheca historica, azaz "Történelmi könyvtár" néven emlegetett, 40 könyvből állt. Az 1-5. és a 11-20. könyvek maradtak fenn. Az elveszett könyvek kisebb részeit Photius és Constantine Porphyrogenitus kivonatai őrzik.
Három részre volt osztva. Az első hat könyv a nem hellén és hellén törzsek mitikus történetét dolgozta fel Trója pusztulásáig, témája földrajzi, és az ókori Egyiptom (I. könyv), Mezopotámia, India, Szkítia és Arábia (II. könyv), Észak-Afrika (III. könyv), valamint Görögország és Európa (IV-VI. könyv) történetét és kultúráját írja le.
A következő részben (VII-XVII. könyv) a trójai háborútól Nagy Sándor haláláig meséli el a világ történetét. Az utolsó szakasz (XVII. könyvek a végéig) a történelmi eseményeket tárgyalja Nagy Sándor utódaitól egészen Kr. e. 60-ig vagy Julius Caesar galliai háborúinak kezdetéig. Mivel az utolsó könyvek elvesztek, nem tudni, hogy Diodórosz eljutott-e a gall háborúk kezdetéig, ahogyan azt műve elején ígérte, vagy - ahogyan a bizonyítékok azt mutatják - megöregedve és fáradtan a munkától megállt Kr. e. 60-nál). A "Bibliotheca" elnevezést azért használta, hogy jelezze, hogy több forrásból írt művet. Azonosított szerzők, akiknek műveire támaszkodott, többek között az abderai Hekataiosz, a cniduszi Ctesiasz, Ephorosz, Theopomposz, a kardiai Hieronymosz, a szamoszi Durisz, Diillosz, Philisztosz, Timaiosz, Polibiosz és Posidoniosz.
A kelet-egyiptomi Núbiában folyó aranybányászatról szóló írása az egyik legkorábbi, a témával foglalkozó szöveg, amely szemléletes részletességgel írja le a rabszolgamunka alkalmazását szörnyű munkakörülmények között.
A keltákat is leírta: "Fizikailag a kelták félelmetes megjelenésűek, mély hangúak és nagyon durva hangúak. Beszélgetés közben kevés szót használnak, és rejtvényekben beszélnek, többnyire célozgatnak, és sok mindent hagynak értetlenül. Gyakran túlzásokba esnek azzal a céllal, hogy magukat dicsőítsék és mások helyzetét lekicsinyeljék. Dicsekvők és fenyegetőzők, és hajlamosak a bombasztikus öndramaturgiára, ugyanakkor gyors észjárásúak és jó természetes tanulási képességgel rendelkeznek." (5. könyv)
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Diodorus Siculus?
V: Diodórusz Sziculosz görög történész volt, aki a Bibliotheca historica című egyetemes történelem megírásáról ismert.
K: Mi az a Bibliotheca historica?
V: A Bibliotheca historica a Diodórusz Sziculosz által írt egyetemes történelem, amely a mitikus történelmet Trója pusztulásáig és a Kr. e. 60 körül kezdődő időszakot öleli fel.
K: Milyen a Bibliotheca historica felépítése?
V: A Bibliotheca historica három részből áll. Az első rész a mitikus történelmet öleli fel Trója pusztulásáig. A második rész a trójai háborútól Nagy Sándor haláláig terjed. A harmadik rész a Kr. e. 60-ig terjedő időszakot öleli fel.
K: A világ mely régióit tárgyalja a Bibliotheca historica első része?
V: A Bibliotheca historica első része földrajzilag van elrendezve, és a világ különböző régióit írja le, többek között Egyiptomot, Indiát, Arábiát, Görögországot és Európát.
K: Mit jelent a Bibliotheca cím?
V: A Bibliotheca, azaz "könyvtár" cím azt mutatja, hogy Diodórusz Sziculosz sok más szerző munkáját is felhasználta.
K: Mikor íródott a Bibliotheca historica?
V: A Bibliotheca historica i. e. 60 és 30 között íródott.
K: Mennyi maradt fenn a Bibliotheca historicából a mai napig?
V: A Bibliotheca historica nagy része a mai napig fennmaradt.
Keres