A Cycliophora egy különleges, viszonylag újonnan leírt platyzoás törzs, amely egyetlen Symbion nemzetségen alapul. Annyira eltér a hagyományos állattörzsektől, hogy saját törzsbe sorolták őket. 1995-ben írták le őket (Funch & Kristensen), és a Cycliophora az egyik legutóbbi, újonnan felismert állattörzs; eddig három fajt fedeztek fel.

A hidegvízi homárok testén, elsősorban azok szájrészeinek és rágóízületeinek közelében élnek. Mikroszkopikus méretűek: a táplálkozó (vegetatív) szakasz általában körülbelül 0,3 mm hosszú és 0,1 mm széles, ezért csak mikroszkóppal jól tanulmányozhatók.

Életmódjuk komensális (egyfajta szimbiózis): a gazdahomár által visszahagyott táplálékmaradékokkal táplálkoznak, és általában nem okoznak szignifikáns kárt a gazdaszervezetnek.

Morfológia és felépítés

A Cycliophora fajok testfelépítése egyszerre egyszerű és egyedi. A táplálkozó egyedeknél jól megfigyelhető egy elülső, csillós szájnyílást körülvevő ciliarendszer, amely a részecskék mozgatásában és a táplálék bevitelében játszik szerepet. A test hátsó részén gyakran található tapadó rész vagy korong, amellyel a gazda kitinpányáihoz tapadnak. Testük zsákszerű, belső szerveik egyszerűek, és nincs központi koponya- vagy gerincoszlopuk, ami hozzájárult ahhoz, hogy külön törzsként különítsék el őket.

Életciklus és szaporodás

A Cycliophora életciklusa meglehetősen összetett, és váltakozik benne az asexuális (bimbózó, vegetatív) és a szexuális generáció. A táplálkozó egyedek bimbózással hoznak létre más egyedeket, de bizonyos körülmények — többek között a gazdahomár vedlése — kiválthatják a szexuális szakasz kialakulását. A szexuális generáció során kicsiny, gyakran tömörített felépítésű hímek és mozgékony vagy telepes nőstények jelennek meg; ezekből lárvák fejlődnek, amelyek képesek elhagyni a gazdát és új gazdára telepedni, így biztosítva a faj terjedését.

Felfedezés és rendszertani jelentőség

A Cycliophora felfedezése nagy visszhangot keltett az állatrendszertanban, mert testfelépítésük és életmódjuk olyan kombinációját mutatja, amely nem illeszkedett jól a meglévő törzsekbe. Ez vezetett ahhoz, hogy önálló törzset kapjanak. Tanulmányozásuk fontos az állatok evolúciójának és a törzsek közötti rokonsági viszonyok jobb megértéséhez.

Elterjedés, gazdaszervezetek és kutatás

A Cycliophora eddig ismert fajai főként északi, hideg vizekben élő homárfajokon fordulnak elő; például az európai Homarus gammarus és az amerikai Homarus americanus bizonyított gazdák. Mivel rendkívül aprók és erősen kötődnek gazdáikhoz, előfordulásukról és fajgazdagságukról még mindig csak részleges ismereteink vannak. Kutatásukhoz fény- és elektronmikroszkópot, valamint molekuláris rendszertani módszereket alkalmaznak.

A Cycliophora a biológusok számára izgalmas csoport: különleges testtervük és gazdaszervezetekhez való alkalmazkodásuk új szempontokat ad az állatok közötti kapcsolatok és az evolúciós működések vizsgálatához. A csoport további feltárása várhatóan új fajokat és részleteket fog napvilágra hozni.