Kakukk

A költőparazita

A közönséges kakukk (Cuculus canorus) (az országokban, ahol él, általában csak "kakukknak" hívják) tavaszi vándor Európában és Észak-Ázsiában. Afrikában és Dél-Ázsiában telel. Szürkés színű madár, karcsú testtel, hosszú farokkal és erős lábakkal. Repülés közben egy kicsit úgy néz ki, mint egy kis ragadozómadár. A hím felül sötétszürke, farka feketésbarna, fehérrel pettyezett és fehérrel tarkított, egyenetlenül fekete sávozott. A nőstény hasonló, de a felső mellrészén kicsit vörösesebb. Szőrös hernyókat szeret enni. Gyakran megtalálható ott, ahol az erdők nyílt tereppel határosak.

A kakukk azért kapta a nevét, mert a hím kakukk két hangot énekel, amelyek úgy hangzanak, mint a "cu - ckoo" szó. A nőstény nem adja ki ezt a hangot. Hangos, buborékoló hangja van.

Tojásrakás

A közönséges kakukk nem készít saját fészket, és nem neveli fel saját fiókáit. Ehelyett a nőstény más madarak fészkébe rakja tojásait. Minden nőstény kakukk csak egy gazdafajra specializálódik, és annak a madárnak a fészkébe rakja álcázott tojásait. Például a nádi pacsirta fészkében tojó kakukk olyan tojásokat rak, amelyek úgy néznek ki, mint a nádi pacsirta tojásai.

A nőstény kakukk sok időt tölt azzal, hogy figyeli a madarakat a fészkénél, ahol tojást akar rakni. Ki kell találnia a pontos időpontot, amikor a tojást lerakja, amíg a "gazdaszülők" nem figyelnek. Ha a kakukk előbb rakja le a tojását a fészekbe, mint a másik madár, a nádirigó észreveszi, és tudja, hogy az nem az ő tojása, ezért megszabadul tőle. Ha a kakukk túl későn rakja le a tojását, amikor a nádirigó már befejezte a tojást, azt is észreveszi.

Amikor a nőstény kakukk úgy gondolja, hogy eljött a megfelelő pillanat, leszáll a nádirigó fészkéhez, kilök egy nádirigótojást a fészekből, lerakja a tojást, és elrepül. Ez mindössze 10 másodpercig tart. A nádirigó nem veszi észre, és folytatja a tojások gondozását. Amikor a kakukkfióka kikel, hamarosan nagyon gyorsan növekszik. Kiszorítja a fészekből a többi tojást vagy a nádirigó fiókát. 14 napos korában már körülbelül háromszor akkora, mint a kifejlett nádirigó. A fiókának hatalmas szája van, amelyet nagyon szélesre nyit. Nagyon gyors "csipogó" hangot is ad ki, amely úgy hangzik, mint egy nádirigó fiókákkal teli fészek. Ez arra készteti a szülőket, hogy úgy viselkedjenek, mintha a saját fiókáikkal teli fészkük lenne.

Az óvilági kakukkfajták közül mintegy 56, az újvilágiak közül pedig 3 faj költőparazita, amely más madarak fészkébe rakja tojásait. Ezek a fajok obligát költőparaziták, ami azt jelenti, hogy csak így szaporodnak. A költésparaziták tojásának héja vastag. Két különálló réteggel rendelkeznek, amelyeknek külső meszes rétege feltehetően ellenáll a repedéseknek, amikor a tojásokat a gazdafészekbe dobják.

Gazdaspecifikus vonalak

A nőstény parazita kakukkok specializálódnak, és olyan tojásokat raknak, amelyek úgy néznek ki, mint a kiválasztott gazdatest tojásai. Ezt a természetes szelekció hozta létre, mivel egyes madarak képesek megkülönböztetni a kakukktojásokat a sajátjuktól, ami ahhoz vezet, hogy a gazdaszervezet tojásaihoz legkevésbé hasonlító tojásokat kidobják a fészekből.

A gazdafajok közvetlen lépéseket tehetnek annak érdekében, hogy megakadályozzák a kakukkok fészkükbe történő tojásrakását. Azok a madarak, amelyek fészkeiben a kakukktojás nagy veszélynek van kitéve, gyakran zaklatják a kakukkokat, és elűzik őket a területről.

A parazita kakukkokat nemekbe sorolják: minden nem egy adott gazdafajra specializálódott. Ez lehetővé teszi, hogy az egyes gének sajátos tojásszínezést alakítsanak ki. Így a faj egésze sokféle gazdafajt parazitál, de a nőstények minden egyes vonala egyetlen gazdafajra specializálódik.

A petesejtek színét szabályozó gének csak az anyai vonalon öröklődnek, kétségtelenül a nemi kromoszómán. Ez teszi lehetővé, hogy a nőstények mimetikus tojásokat rakjanak a gazdafaj fészkébe.

A nőstények feltehetően az őket felnevelő gazdafajra nyomot hagynak; később csak az adott faj fészkeiben élősködnek. A hím kakukkok minden vonal nőstényeit megtermékenyítik, így a génáramlás a különböző anyai vonalak között zajlik.

A kakukkfészek-parazitizmus részletei és közel tökéletes kidolgozottsága, valamint a gazdamadarak védekezése rendkívüli. Sok gazdafaj képes kiszúrni és kidobni a szinte tökéletes kakukktojásokat. Ez a rendszer szép példája az evolúciós fegyverkezési versenynek, egyfajta koevolúciónak. Vannak más madarak is, amelyek fészekparazitizmust folytatnak (például a tehénmadarak), de ezek a többi rendszer sokkal kevésbé specializálódott.

Afrikai smaragdkakukk (Chrysococcyx cupreus) hím


Egy nádirigó etet egy kakukkfiókát

Morfok és mimikri

A hímek és a szürke nőstények repülés közben egy kicsit úgy néznek ki, mint a verébsólymok. Ez talán megvédi őket más madarak mobbingjától (batesi mimikri). A fodros színű nőstények előnye nem ismert. Lehet, hogy mivel kevésbé gyakoriak, más madárfajok kevésbé ismerik fel őket.

Kakukk repülés közben

Migráció

A kakukk csak körülbelül 10 hétig marad nyári tartózkodási helyén. Nagy-Britanniába például áprilisban érkezik, és a felnőtt egyedek június végén vagy július elején indulnak Afrikába. Afrikába (vagy Ázsiába) augusztusban érkeznek meg.

Évente kétszer vedlenek, nyáron részben, télen pedig teljesen lecserélik a tollazatukat.