Kakukkfélék (Cuculidae): rendszertan, jellemzők és költésparazitizmus

Kakukkfélék (Cuculidae): rendszertani áttekintés, jellegzetességek és a híres költésparazitizmus — életmód, fajok és viselkedés egy szemléletes cikkben.

Szerző: Leandro Alegsa

A kakukkfélék (Cuculidae) a kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjének jelentős madárcsaládját alkotják. A családba tartozó madarak közé számos, jól ismert faj tartozik; egyes csoportjai fészekparaziták, mások saját fészket építenek és a fiókáikat nevelik. Társulásuk és rendszertani elhelyezkedésük miatt gyakran említik úgy is őket, hogy a madarak egy különleges ökológiai képviselői. A családon belül találunk fajokat, mint az útihéják, a koelek, a malkohák, a kuuk, a kúszók és az anik. A kakukkfélék általában a madarak egy széles körű és változatos családjába tartozó csoportot képezik; a csoport fajai eltérő életmódot folytatnak, ezért a család taxonómiája és belső felosztása is összetett.

Rendszertan

A családon belül több alcsalád és nemzetség különíthető el. Különösen jelentős a kukucsok között a alcsaládja, amelybe sok költésparazita faj tartozik. A család fajai földrajzilag szétszórtan fordulnak elő: vannak trópusi és mérsékelt égövi képviselők egyaránt. A kutatások a molekuláris filogenetika révén folyamatosan tisztázzák a belső rokonsági viszonyokat és a csoportok közötti besorolást.

Morfológia és életmód

A kakukkfélék testfelépítése változatos, de általánosságban karcsú testű, hosszú farokkal és erősebb lábakkal rendelkeznek. Méretük kisméretűtől közepesig terjed; tollazatuk gyakran rejtőszínű, de számos faj élénkebb mintázatú lehet. Szokásaik között megtaláljuk a fára mászó, bokrok között mozgó, illetve a nyíltabb élőhelyeken vadászó formákat is. Sok faj hangadásban is jellegzetes: a kakukkhangok vagy más fajtársakhoz köthető dallamos trillák gyakran fajspecifikusak.

Költésparazitizmus (fészekparazitizmus)

A kakukkfélék legismertebb jelensége a parazitizmusa, különösen az úgynevezett költésparazitizmus. Ez azt jelenti, hogy a költő egyed a saját tojásai helyett más madárfajok fészkébe helyezi el tojásait, és így a vendéglátó faj építi meg és őrzi a fészket, majd felneveli a kakukkfiókát. A költésparazitizmus számos finomított alkalmazkodást eredményezett a kakukkoknál:

  • tojás-mimikri: sok köztük a tojásához hasonló mintázatú tojást rak azoknak a gazdafajoknak a fészkeibe, amelyekhez alkalmazkodtak;
  • idézési viselkedés és időzítés: a kakukk tojó általában akkor helyezi a tojását, amikor a gazdafaj a fészek mellől elvonult, hogy a toját ne vegyék észre;
  • fióka viselkedése: egyes fajok fiókája kikelés után kinyomhatja a gazdafaj tojásait vagy fiókáit a fészekből, így kizárólagos táplálékhoz jut; mások egyszerűen jobban küzdenek az etetésért és nagyobbra nőnek;
  • gazdafaj-specifikusság: bizonyos kakukkfajok szűk körű gazdaspektrumhoz alkalmazkodtak, míg mások általánosabbak.

A költésparazitizmus ökológiai és evolúciós szerepe összetett: egyrészt lehetővé teszi a tojónak több fészek tojásainak elhelyezését és így nagyobb reprodukciós sikert, másrészt kényszeríti a gazdafajokat védekezési stratégiák — például a tojásfelismerés — kialakítására. A kölcsönhatás egy ko-evolúciós fegyverkezési versenyt hoz létre a kakukk és a gazdafajok között.

Nem parazita életmódú kakukkok

Nem minden kakukkféle parazita: több faj maga épít fészket és saját fiókáit neveli. Ezeknél a fajoknál a párkapcsolat, a fiókanevelés és a táplálékszerzés hagyományos madaras viselkedésmintákat követ. Fontos megkülönböztetni ezeket a csoportokat a költésparazita formáktól, mivel viselkedésük és ökológiai szerepük jelentősen eltér.

Elterjedés és élőhely

A család tagjai világszerte előfordulnak, de elsősorban a trópusi vidéken a leggazdagabb a fajösszetétel. Élőhelyeik között megtalálhatók erdők, bozótosok, mocsarak és nyílt területek; egyes fajok pedig a városi és kertkörnyezetben is megjelennek. Az egyes fajok élőhelyigénye nagyban befolyásolja táplálkozási módjukat és szaporodási stratégiájukat.

Táplálkozás

A kakukkfélék étrendje változatos: rovarok, pókok, kis gerincesek (például gyíkok), gyümölcsök és bogyók egyaránt szerepelhetnek az étrendjükben. Sok faj specializálódott bizonyos rovarokra, például sáskákra, hernyókra vagy bogarakra; egyes fajok aktívan vadásznak, mások inkább lesben állva kapják el zsákmányukat.

Veszélyeztetettség és védelmi intézkedések

Sok kakukkféle népszerű és közismert madár, de több faj helyi populációi veszélybe kerültek élőhelyvesztés, mezőgazdasági gyakorlatok és emberi beavatkozások miatt. A védelmi intézkedések közé tartozik az élőhelyek megőrzése, az invazív fajok korlátozása és a fészkelőhelyek védelme. A költésparazitizmust elszenvedő gazdafajok védelme különösképp fontos lehet a helyi madárközösségek egyensúlyának megtartásához.

Érdekességek

- A kakukkok híresek jellegzetes hangjukról: sok kultúrában a kakukkhang a tavasz és az idő jelzője.
- A költésparazitizmus tanulmányozása fontos betekintést nyújt az evolúciós versengésbe, a gazda–parazita kapcsolatokba és a viselkedési ökológiába. családja és más rokoncsoportok vizsgálata segít megérteni a fajok közötti alkalmazkodásokat és diverzitást.

Összefoglalva: a kakukkfélék változatos, ökológiailag fontos madárcsalád, amelynek egyes tagjai a költésparazitizmus révén különleges életstratégiát folytatnak, míg mások hagyományos fészkeléssel és fiókaneveléssel biztosítják utódaik túlélését.

A költőparazita

A közönséges kakukk (Cuculus canorus) (az országokban, ahol él, általában csak "kakukknak" hívják) tavaszi vándor Európában és Észak-Ázsiában. Afrikában és Dél-Ázsiában telel. Szürkés színű madár, karcsú testtel, hosszú farokkal és erős lábakkal. Repülés közben egy kicsit úgy néz ki, mint egy kis ragadozómadár. A hím felül sötétszürke, farka feketésbarna, fehérrel pettyezett és fehérrel tarkított, egyenetlenül fekete sávozott. A nőstény hasonló, de a felső mellrészén kicsit vörösesebb. Szőrös hernyókat szeret enni. Gyakran megtalálható ott, ahol az erdők nyílt tereppel határosak.

A kakukk azért kapta a nevét, mert a hím kakukk két hangot énekel, amelyek úgy hangzanak, mint a "cu - ckoo" szó. A nőstény nem adja ki ezt a hangot. Hangos, buborékoló hangja van.

Tojásrakás

A közönséges kakukk nem készít saját fészket, és nem neveli fel saját fiókáit. Ehelyett a nőstény más madarak fészkébe rakja tojásait. Minden nőstény kakukk csak egy gazdafajra specializálódik, és annak a madárnak a fészkébe rakja álcázott tojásait. Például a nádi pacsirta fészkében tojó kakukk olyan tojásokat rak, amelyek úgy néznek ki, mint a nádi pacsirta tojásai.

A nőstény kakukk sok időt tölt azzal, hogy figyeli a madarakat a fészkénél, ahol tojást akar rakni. Ki kell találnia a pontos időpontot, amikor a tojást lerakja, amíg a "gazdaszülők" nem figyelnek. Ha a kakukk előbb rakja le a tojását a fészekbe, mint a másik madár, a nádirigó észreveszi, és tudja, hogy az nem az ő tojása, ezért megszabadul tőle. Ha a kakukk túl későn rakja le a tojását, amikor a nádirigó már befejezte a tojást, azt is észreveszi.

Amikor a nőstény kakukk úgy gondolja, hogy eljött a megfelelő pillanat, leszáll a nádirigó fészkéhez, kilök egy nádirigótojást a fészekből, lerakja a tojást, és elrepül. Ez mindössze 10 másodpercig tart. A nádirigó nem veszi észre, és folytatja a tojások gondozását. Amikor a kakukkfióka kikel, hamarosan nagyon gyorsan növekszik. Kiszorítja a fészekből a többi tojást vagy a nádirigó fiókát. 14 napos korában már körülbelül háromszor akkora, mint a kifejlett nádirigó. A fiókának hatalmas szája van, amelyet nagyon szélesre nyit. Nagyon gyors "csipogó" hangot is ad ki, amely úgy hangzik, mint egy nádirigó fiókákkal teli fészek. Ez arra készteti a szülőket, hogy úgy viselkedjenek, mintha a saját fiókáikkal teli fészkük lenne.

Az óvilági kakukkfajták közül mintegy 56, az újvilágiak közül pedig 3 faj költőparazita, amely más madarak fészkébe rakja tojásait. Ezek a fajok obligát költőparaziták, ami azt jelenti, hogy csak így szaporodnak. A költésparaziták tojásának héja vastag. Két különálló réteggel rendelkeznek, amelyeknek külső meszes rétege feltehetően ellenáll a repedéseknek, amikor a tojásokat a gazdafészekbe dobják.

Gazdaspecifikus vonalak

A nőstény parazita kakukkok specializálódnak, és olyan tojásokat raknak, amelyek úgy néznek ki, mint a kiválasztott gazdatest tojásai. Ezt a természetes szelekció hozta létre, mivel egyes madarak képesek megkülönböztetni a kakukktojásokat a sajátjuktól, ami ahhoz vezet, hogy a gazdaszervezet tojásaihoz legkevésbé hasonlító tojásokat kidobják a fészekből.

A gazdafajok közvetlen lépéseket tehetnek annak érdekében, hogy megakadályozzák a kakukkok fészkükbe történő tojásrakását. Azok a madarak, amelyek fészkeiben a kakukktojás nagy veszélynek van kitéve, gyakran zaklatják a kakukkokat, és elűzik őket a területről.

A parazita kakukkokat nemekbe sorolják: minden nem egy adott gazdafajra specializálódott. Ez lehetővé teszi, hogy az egyes gének sajátos tojásszínezést alakítsanak ki. Így a faj egésze sokféle gazdafajt parazitál, de a nőstények minden egyes vonala egyetlen gazdafajra specializálódik.

A petesejtek színét szabályozó gének csak az anyai vonalon öröklődnek, kétségtelenül a nemi kromoszómán. Ez teszi lehetővé, hogy a nőstények mimetikus tojásokat rakjanak a gazdafaj fészkébe.

A nőstények feltehetően az őket felnevelő gazdafajra nyomot hagynak; később csak az adott faj fészkeiben élősködnek. A hím kakukkok minden vonal nőstényeit megtermékenyítik, így a génáramlás a különböző anyai vonalak között zajlik.

A kakukkfészek-parazitizmus részletei és közel tökéletes kidolgozottsága, valamint a gazdamadarak védekezése rendkívüli. Sok gazdafaj képes kiszúrni és kidobni a szinte tökéletes kakukktojásokat. Ez a rendszer szép példája az evolúciós fegyverkezési versenynek, egyfajta koevolúciónak. Vannak más madarak is, amelyek fészekparazitizmust folytatnak (például a tehénmadarak), de ezek a többi rendszer sokkal kevésbé specializálódott.

Afrikai smaragdkakukk (Chrysococcyx cupreus) hímZoom
Afrikai smaragdkakukk (Chrysococcyx cupreus) hím

Egy nádirigó etet egy kakukkfiókátZoom
Egy nádirigó etet egy kakukkfiókát

Morfok és mimikri

A hímek és a szürke nőstények repülés közben egy kicsit úgy néznek ki, mint a verébsólymok. Ez talán megvédi őket más madarak mobbingjától (batesi mimikri). A fodros színű nőstények előnye nem ismert. Lehet, hogy mivel kevésbé gyakoriak, más madárfajok kevésbé ismerik fel őket.

Kakukk repülés közbenZoom
Kakukk repülés közben

Migráció

A kakukk csak körülbelül 10 hétig marad nyári tartózkodási helyén. Nagy-Britanniába például áprilisban érkezik, és a felnőtt egyedek június végén vagy július elején indulnak Afrikába. Afrikába (vagy Ázsiába) augusztusban érkeznek meg.

Évente kétszer vedlenek, nyáron részben, télen pedig teljesen lecserélik a tollazatukat.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a kakukk?


A: A kakukk a közel járókelő madarak családjába tartozó madár.

K: Melyik madárrendbe tartozik a kakukk?


V: A kakukk a kakukkfélék (Cuculiformes) rendjébe tartozik.

K: Miről híres a kakukkfélék családja?


V: A kakukkfélék családja fészekparazita tagjairól híres.

K: Milyen más madárfajok tartoznak még a kakukkfélék családjába?


V: A kakukk néven nevezett fajokon kívül a kakukkfélék családjába tartoznak még az útonállók, a koelek, a malkohák, a kúszók, a kúszók és az anik.

K: Mi a figyelemre méltó a Cuculinae alcsaládban?


V: A Cuculinae alcsalád nevezetessége a parazitizmus egy egyedülálló fajtája, az úgynevezett költésparazitizmus, amelynek során a kakukk más madárfajok fészkébe rakja tojásait.

K: Mi az a költésparazitizmus?


V: A költésparazitizmus a kakukkfélék családjának egyes tagjainál előforduló parazitizmus egy különleges fajtája, amelynek során a kakukk más madárfajok fészkébe rakja tojásait, amelyek aztán a sajátjuk helyett a kakukkfiókát nevelik fel.

K: Hogyan reagálnak más madarak a költésparazitizmusra?


V: A többi madarat gyakran becsapja a kakukk költésparazitizmusa, és végül a saját utódaik helyett a kakukkfiókát nevelik fel.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3